Vizuál

Az emberarcú természet pusztulása – Szurcsik József képeiről

2021.09.15. 15:45
Ajánlom
Az Időkép című kiállítás egy sokoldalú és termékeny Munkácsy Mihály-díjas képzőművész elmúlt másfél évtizedének munkáiból válogat. A hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár Galériájában az eltorzított emberi arcok alakváltozatait különféle modorban megjelenítő vásznak, fa tondók és acélszobrok mellett az újabb, (poszt)apokaliptikus hangulatú festmények világába is betekintést nyerhetünk.

Szurcsik József művészcsaládba született, édesanyja Sárkány Anna gobleinkészítő, édesapja Szurcsik János realista szemléletű festő, aki az alföldi táj és a paraszti élet ábrázolása mellett az ipari épített környezetet is vizsgálta expresszívebb hatású képein. Az egyetem előtti években Szurcsik József a képző- és iparművészeti középiskolában szobrászatot tanult, majd festőnek készült, de végül sokszorosított grafika szakra került be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol posztgraduális képzésen is részt vett. Kezdetben alkalmazott grafikával és illusztrációs munkákkal foglalkozott, többek közt díjazott lemezborítókat készített, majd visszatért a festészethez, elsődlegesen olajjal és akrillal dolgozik, sokszor kombinálva a két anyag adta lehetőségeket, például a felső rétegek felrepesztésével áttűnéseket hoz létre a vásznakon. Nem mondott le közben az egyedi és sokszorosított grafikáról sem – litográfiákat, rézkarcokat, szitanyomatokat, valamint toll- és digitális rajzokat egyaránt készít.

Elsődlegesen az emberi arcot transzformálja a legkülönfélébb módszerekkel.

SzurcsikJozsefIdokep2018akrilolajvaszon70x100cm-153058.jpg

Szurcsik József: Időkép, 2018, akril, olaj, vászon, 70 x 100 cm (Fotó/Forrás: Áfra János)

Mint ez a kiállítás tanúskodik róla, Szurcsik hosszú ideig periferikusabb szobrászati tevékenysége is egyre inkább kibontakozott, mégpedig szerves összefüggésben a grafikák és festmények gyakran visszatérő, jellegzetes karakterű figuráival, amelyekkel később behatóbban foglalkozunk. A műfajközi kísérletezés fontos példái a ’90-es években előállított, térbeli kompozíciók illúzióját keltő, formázott vásznak, de 2000-es években készült acélszobrait már plazmavágóval és flexszel készíti. Több mint negyven éve vesz részt egyéni és csoportos kiállításokon világszerte Finn-, Észt-, Német- és Olaszországtól Ausztrián, Csehországon, Szlovákián, Románián és Bulgárián át Indiáig, Koreáig, Indonéziáig vagy épp az Egyesült Államokig. Szurcsik sokirányú érdeklődését jelzi, hogy összművészeti performanszok résztvevőjeként és zenei formációk tagjaként ugyancsak aktív. Mindezek mellett az oktatói tevékenységére is érdemes utalni, hiszen korábban az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének volt vezetője, jelenleg pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékén látja el ugyanezt a feladatot, tehát művészetpedagógiai tevékenysége is igen jelentős.

Az életmű egészét végig kísérő főmotívum a tömbszerű homlokban végződő, legtöbbször profilból ábrázolt arc.

A ’80-as évek közepén megjelent masszív felépítésű karakterek – amelyek az egyiptomi síkművészet emberábrázolásaival mutatnak rokonságot – a 90-es évek legelejétől egyre gyakrabban tűnnek fel tárgyakkal, geometrikus formákkal egybeépülve, falak, épületek és tájelemek részeként. Az erős homlokzatú, sokáig lefelé görbülő szájú, többnyire mogorva, gyanakvó, meggyötört arcok statikus közegbe ágyazásával az emberi test protézisekkel végtelenségig fokozhatónak tűnő dinamizmusa kérdőjeleződik meg, a test kiterjesztése helyett inkább annak alárendelése válik hangsúlyossá.

SzurcsikJozsefIdokepenterior2021KovacsMateVarosiMuvelodesiHazesKonyvtarGaleriaja4-153050.jpg

Szurcsik József: Időkép, enteriőr, 2021, Kovács Máté Városi Művelődési Ház és Könyvtár Galériája (Fotó/Forrás: Áfra János)

Az Időkép című kiállítás az elmúlt másfél évtized festményei és fémszobrai közül válogat, a témabéli és formanyelvi sajátságok ellenére is láthatóvá téve az ebben az időszakban végbement hangsúlyeltolódásokat, sőt, jelentősebb változásokat is. A legkorábbi, élénk koloritú, vibráló felületű képek, a Megfigyelő (2006) és a Zarándokok (2007) esetén az arcok a szinte a teljes képmezőt kitöltő tömbszerű építményekből, illetve utóbbi mű esetén építményekként tekintenek el a vászon jobb széle irányába –

figyelmük tárgya a képek befogadója előtt szokás szerint rejtve marad.

A négyszögletű vásznak mellett a kiállításon két tondót – azaz köralakú képet – is láthatunk, a Négy bölcs (2008) és a Gondolkodók (2008) intarziaszerű színvilága, árnyalás nélküli tagoltsága a fa alap fedetlen részeinek az akril- és olajfestéssel vagy épp grafitsatírral előállított felületekkel történő kombinációjával áll elő. A kör rendszerint a teljesség képzetével kapcsolódik össze és – mint hordozó – speciális kompozíciós lehetőséget jelent. A posztamensen, elfektetve megjelenő képekkel nem tudunk szembe állni, így az ideális nézőpont kijelölhetősége – amely a falra került vásznaknál magától értetődő – itt elbizonytalanodik, és egyenrangúvá válnak a különféle nézetek. A geometrikus formákkal tagolt, egymás mellett elnéző arcok feletti uralmat hangsúlyozza az is, hogy ezek a korongok megpörgethetők, így pedig a lebegés témájához is szorosan kapcsolódnak, amely másfél évtizede újra meg újra jelentésszervező erőre tesz szert Szurcsik József képein.

SzurcsikJozsefGondolkodok2008grafitakrilolajfa40cm-153055.jpg

Szurcsik József: Gondolkodók, 2008, grafit, akril, olaj, fa, 40 cm (Fotó/Forrás: Áfra János)

A kiállítóteret élénk színvilágával és méreteivel is leuraló, nagyszabású Jelenet sorozat (2011–12) darabjain hatalmas, mitológiai óriásokként emelkednek a magasba az egymást kitakaró alakok, amelyek megdöbbentően széles, de mégiscsak emberszerű törzséből hol házszerű, ablakos építményként, hol pedig meghatározhatatlan formájú geometrikus alakzatként emelkedik ki a fejrész. Jóval nehezebben észrevehetők, kisebb hangsúlyt kapnak az arcélek a háromdimenziós formák részeként, tehát az itt posztamenseken feltűnő sötét acélszobrokon. A Vágy (2013), a Zászló (2013) és a Dilemma (2013) esetén a profilból ábrázolt arcok kvázi egynézetűségük miatt sokkal kevésbé beazonosíthatók.

A művész egyik monográfusa, Nagy T. Katalin az épített táj részévé avatott arcokat az emlékművekkel hozta összefüggésbe, csakhogy ebben a vizuális világban nincsenek olyan figurák, amelyek egy elmúlt korszak jelölőjeként tekintenének a statikus tárgyként megjelenő emberarcú tájelemekre, és a szobrokon is inkább a felejthetőség, az anyagban való feloldódás a hangsúlyos. Befogadóként nem férünk hozzá ahhoz a feltételezett képzetes múltidőhöz, amelyet közvetíthetnének, úgyhogy talán pontosabb egyfajta időn kívüliségről, egy akár mitológiai, akár posztapokaliptikus távlatról beszélni.

SzurcsikJozsefIdokepenterior2021KovacsMateVarosiMuvelodesiHazesKonyvtarGaleriaja2-153051.jpg

Szurcsik József: Időkép, enteriőr, 2021, Kovács Máté Városi Művelődési Ház és Könyvtár Galériája (Fotó/Forrás: Áfra János)

Az emberi test határainak felsértése, a fej hagyományos formájának eltorzítása, az arc testekhez rendelése mellett valójában már a profilból történő megjelenítés egyszerű gesztusa is jelez egyfajta kiszolgáltatottságot, illetve utal a figyelem egyirányúságára.

Ezek az arcok sokáig képtelenek visszanézni ránk, miközben ki vannak téve a figyelmünknek.

Viszont a 2010-es években egyre inkább realisztikussá és függetlenné válnak, a korábbi tömbszerűség, tárgyakhoz kötöttség oldódik, A hontalan (2016), a Szembenéző (2010–16) és A megfáradt (2017) című, realisztikusabb hatású képeken a geometrikus alakzatban végződő homlokrésztől eltekintve már egészen sajátszerű és semleges kifejezésű, profilból kimozdított férfiportrékat látunk.

Az arcok minden tárgyat leuraló, monomániás ismétlődése tekinthető egyfajta humanizmuskritikának is. Ebből a megközelítésből vehetjük úgy, hogy a képeken nem az emberi az, amely igazából átalakulóban van, hanem minden más, ami kapcsolatba kerül az emberivel. A figurák tehát annak az allegóriáiként is szemlélhetők, ahogyan mindent antropomorfizálunk magunk körül, és ez sohasem ártatlan tevékenység, sokkal inkább erőszak, az erős faj mindent saját képére formáló gyakorlata, amely megfosztja a dolgokat eredendő sajátszerűségüktől.

SzurcsikJozsefIdokepenterior2021KovacsMateVarosiMuvelodesiHazesKonyvtarGaleriaja1-153053.jpg

Szurcsik József: Időkép, enteriőr, 2021, Kovács Máté Városi Művelődési Ház és Könyvtár Galériája (Fotó/Forrás: Áfra János)

A koronavírushelyzet is ennek a kisajátítási tevékenységnek a következménye, így a karantén után – vagy épp két karanténidőszak között – e kiállítás címadó képe is az előbb vázolt közelítésmódra erősít rá. Az Időkép (2018) című festmény kockaszerű geometrikus testén előtüremkedő arc transzparens, a rajta átszüremkedő, éledés előtti állapotot mutató, alkonyodó táj pedig már egy új kezdetet ígér, talán egy a civilizáció utáni újrakezdés lehetőségét. Amikor a magunk számára teljesen élhetetlenné tett természeti környezet, amelynek egykor szerves részét képeztük, maga alá temeti a világot, amit építettünk, az emberrel együtt elsüllyed annak kollektív emlékezete is. Szurcsik festményein az arcok sokáig egyértelműen férfias karakterjegyeket hordoztak, de idővel feltűntek a nemtelenebb, semlegesebb, sőt, újabban a feminin jegyeket hordozó figurák is, mint ahogy ez az Időhatár-átlépők (2018) című festményen is megfigyelhető.

Mintha a hatalomgyakorlás végét jelezné ezen áttetsző alakok arcának szelídsége is.

A kiállítás legfrissebb képei még egyértelműbben mutatnak az apokalipszis és a poszthumán valóság feltárulása irányába. A Caspar David Friedrich Vándor a ködtenger felett (1818) című képét parafrazeáló Új hajnalon (2019) egy nekünk háttal álló alak nézi mozdulatlanul a hamuvá égő erdőt. A Találkozó (2019) kürtői az elsötétült, de még éppen kivehetőn emberarcú szakadék két oldalán eregetik a sötét felhőket, a Merülésen (2019) pedig a földből kimeredve felénk forduló fejek égnek rezzenetlen arccal. A Fekete füst – Terra tortura II (2019) világában már nincs jelen az emberi arc, a téglából emelt gyárkémények a föld alól törnek a magasba, mintha csak bunkerszerű bázisokból emelkednének elő. A Kies táj fekete holdakkal (2019) és a Liget – Égi jelek (2019) pedig az emberitől megtisztult természetet mutatja, amelybe újfajta erők hatolnak be jelenlegi tudásunk alapján nehezen magyarázható jelenések vagy jelenségek formájában, mintha még lenne kit elkápráztatni a csodával.

Szucsik József Időkép című kiállítása a Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár Galériájában látható 2021. szeptember 3. és 26. között. Kurátor: Majoros László.

Fejléckép: Szurcsik József: Jelenet I, 2011-12, akril, olaj, vászon, 110 x 200 cm (fotó: Áfra János)

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Színház

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.
Klasszikus

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.
Vizuál

A terek végrendelkezése – Gergye Krisztián kiállítása Szentendrén

Akvarelljeit mutatja be Gergye Krisztián kortárs táncművész és koreográfus a szentendrei MANK Galériában, amely helyet ad továbbá egy transzformatív performansznak is szeptember 25-én, 10 és 18 óra között.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál gyász

Fiatalon elhunyt Ando György, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója

A direktort 55 éves korában érte a halál – adta hírül az intézmény.
Vizuál hír

Kincsekkel bővül a Picasso Múzeum

Pablo Picasso lánya a képzőművész kilenc alkotását Franciaországnak adományozta, amelyek 2022-ben kerülnek kiállításra a párizsi Picasso Múzeum nemzeti gyűjteményében - jelentette be Roselyne Bachelot kulturális miniszter. 
Vizuál ajánló

A terek végrendelkezése – Gergye Krisztián kiállítása Szentendrén

Akvarelljeit mutatja be Gergye Krisztián kortárs táncművész és koreográfus a szentendrei MANK Galériában, amely helyet ad továbbá egy transzformatív performansznak is szeptember 25-én, 10 és 18 óra között.
Vizuál interjú

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Vizuál díj

Szabó Eszter nyerte el a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 

Hatodik alkalommal adták át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, amit az alapító ír házaspár azzal a céllal hozott létre, hogy támogassa a kortárs magyar képzőművészeket, és jelenlétüket erősítse a nemzetközi művészeti világban.