Vizuál

Az emberek csodálatosak – kritika A bálnáról

2023.02.08. 09:30
Ajánlom
A bálna nem a legjobb, de a legszebb filmje Darren Aronofskynak, aki végső soron hitet tesz az emberiség mellett. Nagyon nagy csodának kellene történnie, hogy Brendan Fraser ne kapja meg érte az Oscar-díjat.

Mit csináljon az egyszerű újságíró, ha a moziból kijövet rögtön közhelyek jutnak eszébe? Hát, leírja. Úgy látszik, a közhely is lehet igaz. Mert Darren Aronofsky új filmje, A bálna ténylegesen olyan alkotás, amely után, ha csak egy kicsit is, de más emberként hagyjuk el a nézőteret. A Samuel D. Hunter drámájából adaptált történet szó szerint minden egyes jelenettel megpróbálja kitépni – aztán végül ki is tépi – a szívünket, de mindezt jó szándékkal teszi. Hosszú évtizedek óta hordozza magában a korszellem – a 20. század eseményeit látva érthető módon – a gondolatot, miszerint minden baj, minden romlás forrása az ember, aki szinte kényszeresen újra és újra lerombolja magát és környezetét. A bálna azonban nem csatlakozik be azon művek sorába, amelyek ezt mutatják meg.

A szívünket pusztán csak azért tépi ki, hogy bizonyítsa: anélkül nem lehet élni.

WHL_03740_R-1280x720-092302.jpg

Sadie Sink A bálna című filmben (Fotó/Forrás: ADS Service)

A történet főhőse Charlie (Brendan Fraser), egy 270 kilós angoltanár, aki magányosan él otthonában, és online kurzusokat tart diákjainak – igaz, a webkameráját kikapcsolva, nehogy meglássák, hogy néz ki. A férfi évekkel korábban elvágta a szálakat feleségével és lányával férfi szeretőjéért, aki azonban tragikus módon elhunyt, Charlie pedig a gyász miatt végleg elhagyta magát. Egyetlen barátja Liz (Hong Chau), aki ápolja és segíti őt, még ha ez olykor lehetetlen feladatnak is tűnik. A férfi ugyanis szemmel láthatóan nem akarja, hogy megmentsék. Egyetlen vágya, hogy újra felvegye a kapcsolatot rég nem látott tinédzser lányával, Ellie-vel (Sadie Sink), még mielőtt túl késő lenne.

A bálna jól láthatóan színpadra szánt szöveg, amely mindvégig egyetlen helyszínen, Charlie házában zajlik, a cselekményt pedig kizárólag a dialógusok viszik előre, ezeken keresztül ismerjük meg a férfi múltját. A film hangulatát felerősíti a 4:3-as felbontás, amely minket, nézőket is belezár ebbe a szűk mikrovilágba. Charlie életével szembesülni önmagában is erős érzelmeket vált ki. Kóros elhízottsága, falási rohamai minden együttérzésünk és sajnálatunk dacára szánalmat is keltenek bennünk, és groteszk félelmeket ébreszt, hogy vajon minek kellene történnie velünk, hogy ilyen mértékben lemondjunk az életről. A hatalmas férfi látványához idővel hozzászokunk, főként azután, hogy megértjük,

valójában egy igen értékes emberről van szó.

Whale_Final-Image-1280x720-092302.jpg

Brendan Fraser A bálna című filmben (Fotó/Forrás: ADS Service)

Aronofsky filmjének talán legnagyobb fegyvere, hogy megválik attól a felfogástól, amelytől évszázadok óta, de legalábbis Dosztojevszkij Miskin hercege óta látványosan nem, vagy csak nehezen tudnak szabadulni a művészek. Történetesen az eszményien tiszta, krisztusi ember karakterétől, akiben olyannyira túlcsordul a jóságba vetett hit, hogy valósággal elvakítja, és ezért nem képes eligazodni a hétköznapok dolgaiban. Ezek a karakterek pedig a nagyon is esendő, „valós” emberek szemszögéből nézve mindig félkegyelműnek, bolondnak tűnnek. Charlie azonban nem félkegyelmű. Nagyon is érti az őt körülvevő világot és az embereket, egyetlen mondat alapján a veséjükbe lát, akár egy jó pszichológus, soha nem hagyja el egyetlen megfontolatlan, rossz mondat sem a száját.

Mégis tetőtől-talpig krisztusi karakter, az a típus, aki akkor is bocsánatot kér, ha őt bántják.

Ebből érthető meg sajátos önpusztítása is. Ugyanis ha másokról van szó, a lehető legalacsonyabbra helyezi az erkölcsi mércét, és minden bántásban, gonoszságban csak a mögötte rejtőző jót képes észrevenni. Úgy, hogy mindeközben ennek a töredékét sem volna képes sohasem megbocsátani magának. Magával szemben ez szinte lehetetlen.

Persze, szó sincs arról, hogy a film vitába szállna az imént vázolt Krisztus-ábrázolással. A bálna egyszerűen csak más. És milyen jó, hogy van végre valami más is!

SadieSink_Smile_R2-1280x720-092302.jpg

Sadie Sink A bálna című filmben (Fotó/Forrás: ADS Service)

A film alapvetően egyszerű kérdéseket tesz fel, és egyszerű gondolatokat provokál a nézőben, amelyeket a sok-sok párbeszéd közé rejtve végül ki is mond. Lehetséges-e megváltás nélkül élni? Érdemes-e haraggal élni egy egész életen át? Miért fontos, hogy legalább önmagunkkal szemben őszinték legyünk? Mindezt a kíméletlen drámaisággal, a rengeteg fájdalommal, a naturalisztikus ábrázolással ellensúlyozza, ily módon kihúzva a közhelyek méregfogát. Ami marad, az pedig egy letisztult, eszményi üzenet, amelyet jól az eszünkbe vésnek:

az emberek úgy csodálatosak, ahogy vannak, minden hibáikkal, tévedéseikkel, önsorsrontásaikkal együtt.

A történet legdrámaibb szála értelemszerűen a Charlie és lánya közti kapcsolat. Bár nézőként mindvégig érezzük, hogy Ellie megbocsátása volna az egyetlen lehetséges megváltás a férfi számára, Ellie nem adja magát. Az apja iránti harag méregként terjedt szét benne, szó szerint az egész világot gyűlöli. Sadie Sink alakítása egészen megrázó, a szeme ténylegesen szikrákat szór, amikor kirobban belőle a düh, és csaknem a szívünk szakad bele, amikor elsírja magát. (Az alakítását látva némileg meglepő, hogy az akadémia a legjobb női mellékszereplőnek nem őt, hanem Hong Chaut jelölte.) Csakhogy a mi szívünk ebben a történetben másért dobog: Charlie-ért, és így Brendan Fraserért is, akinek a játéka az egész filmtörténelemmel mérve is rendkívüli. Nagyon nagy csodának kellene történnie márciusban ahhoz, hogy valaki más kapja meg a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.

hong-window_R2-1280x720-092302.jpg

Hong Chau A bálna című filmben (Fotó/Forrás: ADS Service)

Szintén muszáj megemlékeznünk Rob Simonsen felemelő zenéjéről, amely nélkül a kulcsjelenetek némileg erejüket vesztenék. Mélabús, mégis magasztos zenéje gyönyörűen illeszkedik a film hangulatához, meglepően kevés szó esett a médiában eddig az ő szerepéről. Nem úgy a sminkesekről, akik szintén jó esélyekkel várhatják az Oscar-gálát, minthogy munkájuk nyomán

nehéz elképzelni, hogy Brendan Fraser nem hízott el ténylegesen a film kedvéért.

A film „vesztese” végső soron Aronofsky, aki hiába napjaink egyik legizgalmasabb amerikai rendezője, ezt most nem volt módja megmutatni a történet jellege miatt. A rendezői vízió mindössze egyetlen pillanatra kap teret – igaz, akkor azért igyekszik felcsillantani valamit abból, amit tud. Elfogadható tehát a jelölés hiánya például a legjobb rendezőként. Az viszont meglepő, hogy a legjobb film kategóriájához A bálna nem volt elég, míg a Top Gun: Mavericket vagy épp az Avatar: A víz útját erre méltónak találták. Bizonyára csak tréfál velünk az akadémia.

A bálna összességében nem Aronofsky legjobb filmje, a Requiem egy álomért, az anyám! és talán még a Fekete hattyú is komplexebb alkotás volt. Az viszont kétségtelen, hogy ez mind közül a legszebb. Érdemes zsebkendővel érkezni a vetítésekre.

A bálna (The Whale)

amerikai dráma, 117 perc
rendezte: Darren Aronofsky
forgalmazó: ADS Service
premier: február 9.

Fejléckép: Brendan Fraser A bálna című filmben (Fotó/Forrás: ADS Service)

Túl a barátságon – kritika A sziget szellemeiről

Kapcsolódó

Túl a barátságon – kritika A sziget szellemeiről

Martin McDonagh új filmje a tisztességről szól. Arról, hogy bárhogy is viseljük a ránk mért sorsot, egymással szemben nem szabad kegyetlennek lennünk. A sziget szellemei joggal érdemelte ki a kilenc Oscar-jelölést.

Háborús filmek terén a helyzet változatlan

Háborús filmek terén a helyzet változatlan

Kilenc kategóriában jelölték Oscarra az Erich Maria Remarque regényéből adaptál Nyugaton a helyzet változatlan című filmet.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Nyolcvanöt előadást töröl a jövő évadból az Opera

A 24.hu értesülései szerint az intézményben tartott sztrájkot lezáró megállapodás következtében a Magyar Állami Operaház kénytelen törölni az Eiffel Műhelyházba tervezett előadások nagy részét.
Színház

Évadot hirdetett a Budaörsi Latinovits Színház – Alföldi Róbert, Pelsőczy Réka, Hegymegi Máté és Fehér Balázs Benő is rendez

Hat új bemutatóval készül a 2024/25-ös évadra a Budaörsi Latinovits Színház. Berzsenyi Bellaagh Ádám, a színház vezetője ezúttal is olyan alkotókat kért fel, akik magától értetődően tudnak bekapcsolódni abba a műhelymunkába, amely évek óta mind professzionálisabban és egyre több szakmai eredményt felmutatva működik Budaörsön.
Klasszikus

Schiff András is fellép május végén Kismartonban

A bécsi klasszika és Joseph Haydn kompozícióinak bölcsője, az Esterházy-kastély 2024-ben, az Esterházy alapítványok megalapírásának 30., jubileumi évében az évfordulóhoz méltó programokkal és kitárt kapukkal várja a klasszikus zene szerelmeseit. Így lesz ez májusban és júniusban is.
Klasszikus

Idén is tíz fiatal kapott Junior Prima Díjat a klasszikus, a könnyűzene és a jazz területéről

A május 15-én a Magyar Zene Házában tartott ünnepélyes díjátadón tíz harminc év alatti kiemelkedő művészt díjaztak, akik az elismerés mellett hárommillió forint támogatásban is részesülnek.
Jazz/World

A hangok határtalansága – beszélgetés Snétberger Ferenccel

Különleges élménnyel gazdagodtak azok, akik jegyet váltottak április 28-ára az Erkel Színházba, ahol Snétberger Ferenc a kiváló svéd bőgős, Anders Jormin társaságában, a JazzFest Budapest fellépőjeként zenélt a nagyérdeműnek. Az interjút a Berlinben élő gitárművésszel budapesti koncertje előtt pár nappal készítettük.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: A híd, ami megmaradt

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal az európai uniós csatlakozás kapcsán Budapest hídjainak történetét idézi fel.
Vizuál hír

„Úton lenni boldogság, megérkezni halál” – film készül a 80 éves Hobóról

Zenés road movie forgatása indul Földes László Hobo monumentális életművéről a Nemzeti Filmintézet támogatásával. A mintegy nyolc évtizedes életutat megfilmesítő Nem lehet két hazád forgatókönyvírója Turczi István, rendezője pedig Szalay Péter.
Vizuál ajánló

Gyereknap, ahol a szülők is lehetnek gyerekek! Játsszunk EGYÜTT a Néprajzi Múzeumban!

Május 20-ig kedvezményes jegy a város legsokoldalúbb gyereknapi mulatságára! A Néprajzi Múzeum május 26-án délelőtt tizenegy és délután öt óra között várja a családokat.
Vizuál ajánló

Júniusban ismét házhoz jönnek a japán filmek

Június 5. és július 3. között a kortárs japán filmművészet számos remekművét nézhetjük meg ingyenesen a JFF Online Japán Filmfesztivál során, ugyanakkor a kínálatban helyet kapott például Kinosita Keiszuke Tizenkét szempár című klasszikusa is. 
Vizuál ajánló

Őszi ének – Véssey Gábor lírai festményei a Pesti Vigadóban

Május 10-én nyílt meg a Munkácsy Mihály-díjas Véssey Gábor munkáit bemutató tárlat a Pesti Vigadóban. A július 7-ig látogatható kiállítás a 75 éves művész legújabb alkotásait vonultatja fel.