Andrej Tarkovszkij és Kuroszava Akira – két név, amely hallatán minden bizonnyal az összes mozirajongó szíve egy kissé hevesebben kezd verni. Egy orosz és egy japán rendező, akiknek alkotásai a filmtörténet legmeghatározóbb, legkülönlegesebb darabjai közé tartoznak.
A két legendás művészt persze nem csak tehetsége miatt kell egy lapon említenünk, ugyanis személyesen is ismerték egymást. Mi több, első találkozásuk különösen emlékezetesre sikeredett. Erről maga Kuroszava számolt be az Asahi Shinbun című újság számára írott cikkében, 1977-ben. A japán rendező néhány évvel korábban Moszkvába látogatott, itt mutatták be orosz kollégájának. Később lehetősége nyílt megtekinteni Tarkovszkij Solaris című, mára már kultikussá vált sci-fijének gigantikus és költséges díszleteit.
Visszaemlékezésében kicsi, vékony, kissé törékeny embernek nevezte Tarkovszkijt, aki ugyanakkor „kivételesen intelligens, szokatlanul elmés és érzékeny”.
Elmondása szerint a rendező olyan örömmel vezette végig a díszleteken, mint egy kisfiú, akinek végre lehetősége nyílt megmutatni kedvenc játékait.
Kuroszavának végül sikerült még aznap premier előtt megnéznie a filmet. Az űrutazás meg is viselte, mert úgy fogalmazott, a vetítés után fájdalmat érzett a szívében a vágyakozástól, hogy minél hamarabb visszatérhessen a Földre. „A tudomány csodálatos fejlődését tapasztalhattuk meg, de végső soron hová vezeti majd az emberiséget? Egészen félelmetes érzéseket idéz elő a lelkünkben ez a film. Enélkül egy tudományos-fantasztikus film nem más, csak kicsinyes képzelgés. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben a képernyőt bámultam” – idézte fel az élményt.
Kuroszava ezt követően írja le azt az imádnivaló történetet, aminek a végén a két rendező részegen énekelt egy helyi étteremben.
„Tarkovszkij a moziterem sarkában ült, úgy nézte a filmet velem együtt, de amint vége lett, felpattant, és szégyenlős mosollyal nézett rám. Azt mondtam neki: »Nagyon jó. Valósággal megrémített.« Úgy tűnt, zavarban van, de közben mosolygott is” – mesélte a japán rendező.
Végül úgy döntöttek, hogy az estét egy étteremben folytatják, ahol vodkával ünnepeltek. „Tarkovszkij, aki általában nem iszik, teljesen berúgott, és
egészen odáig merészkedett, hogy lekapcsolta a hangszórókat, amelyekből a zene szólt az étteremben, majd teljes hangerőből elkezdte énekelni a szamuráj témáját A hét szamuráj című filmből.
És hogy mit tett erre Kuroszava? Természetesen becsatlakozott, saját szavai alapján olyan hevülettel, mintha versenyezni próbálna vele. „Abban a pillanatban rettentő boldog voltam, hogy a Föld nevű bolygón élhetek” – írta a legendás japán művész.
Kuroszava Akira visszaemlékezése itt érhető el angol nyelven.
A fejléckép Szepessy Tibor a Fortepan adatbázisában elérhető fényképének felhasználásával készült.
hírlevél
