Ennek a híres ikonnak ünnepnapja február 12. Az ikon a csak férfi zarándokok által látogatható Áthoszon, a Szent Hegyen található, az Ivironi kolostorban. Legendájával ellentétben valószínű, hogy 11. századi alkotás, gazdagon díszített fém borítója pedig a 16. században készült.

Legendája a bizánci képrombolás (726-843) korába nyúlik vissza. Ekkor egy ikonromboló katona az ikonba döfte a lándzsáját, s az Istenszülő arcából vér fakadt. Jámbor emberek, hogy megmentsék az ikont, a tengerbe dobták, így az a Szent Áthosz hegyig úszott. Itt, 999-ben az ivironi kolostor egyik szerzetese kiemelte, és egy parton álló kis kápolnában helyezte el.

Reggelre a kolostor kapuja fölött, a falon találták meg. Az egyik szerzetessel az álmában közölte a Szűzanya, hogy ikonja kapuőrző ikon, és az egész kolostort kívánja őrizni, oltalmába venni. Így a szerzetesek külön kápolnát építettek a kapu mellé neki. A hagyomány szerint ez az ősi ikon mind a mai napig ebben a kápolnában látható, ám valószínűbb, hogy ennek egy 11. századi másolatát őrzik itt.

Az ivironi ikonográfiai típus az Istenanyát baljában az egész alakban ábrázolt gyermek Jézussal jeleníti meg. Az Istenanya állán gyakran vérző seb látható emlékeztetve az ikonromboló katona lándzsadöfésére. 

Az ikonról a 17. század közepétől kezdve számos orosz másolat készült. Egyik nevezetes másolata a moszkvai Szokolnyiki parkban álló Feltámadás templomban van, egy másikat pedig egy budapesti magángyűjteményben láthatjuk.  Ez a kisméretű ikon az 1880-as években Moszkvában készült, gazdagon díszitett ezüsttel borították be.   

Ivironi Istenszülő ikon, Moszkva, 1880-as évek. Ezüst borítója: Szelivesztr Geraszimovics Volkov (Fotó/Forrás: Spitzer Fruzsina)

Az ötvösmester nevét is ismerjük: Szelivesztr Geraszimovics Volkov, aki 1880 és 1897 ezüstműves műhely tulajdonosa volt. Egy szépen domborított ikonborítóját a moszkvai Vörös téren álló Történeti Múzeum őrzi.