Az ikonok sok szabályt követnek, mégis szárnyalni engednek

Az ikon szónak igen sok jelentése van. A görög eikona szó képet jelent. Használjuk ezt a szót a számítógépen megjelenő képecskék megnevezésére, de gyakran ezzel jelöljük egy-egy terület kiemelkedő személyiségét is nagyjából a korábbi sztár szó helyett. Azonban e szónak van egy régebbi, ma már talán sokaknak számára kevéssé ismert jelentése is: ez pedig egy különleges táblakép, mely a keleti kereszténység, más szóval az ortodox, pravoszláv kereszténység szentképe. Nagy Szent Baszileosz (†379) egyházatya rövid meghatározása szerint az ikon lényege:

Amit a szentbeszéd mond a fülnek, azt mutatja meg csendben az ikon.

Nagy Szent Baszileiosz (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Az ikon tehát csendes elmélkedésre, jámbor cselekedetekre buzdít. Ezeket az erősen hagyományőrző és nagyon sok kánont, szabályt követő műalkotásokat sokan a művészettől távol álló műveknek tekintik. A 19. század közepén A. Didron francia történész az ikonfestőt egyenesen a sok szabályt előíró teológus „rabszolgájának” tartotta. Mintha csak neki válaszolt volna Makszimilian Volosin - Magyarországon kevéssé ismert - orosz költő és festő „Mire tanítanak az ikonok?” című, még 1914-ben megjelent írásában, ahol az ikonfestő kánontiszteletét a költőnek a versformák iránti természetes vonzódásával hasonlítja össze.

"Vajon nem ugyan ezt teszi-e a költő, amikor valamely szigorúan meghatározott formához, például a szonetthez nyúl, és ebbe az előre kimunkált ritmikai és logikai alakzatba önti lelkének lírai állapotát?”

Eszerint az ikon-kánonok, ezek az előre kimunkált, hagyományok által csiszolódott alakzatok és szabályaik valójában nem akadályozzák, hanem inkább elősegítik a lélek szárnyalását. És ha nem feledkezünk el a középkori jámbor remetékről, akik szerint az ikon az eviláginak és a túlviláginak találkozási pontja, akkor talán megint egy kicsit közelebb juthatunk az ikonok megértéséhez.

A szent, akinek gyermeke is volt

Első ikonunk, amelyet bemutatunk, egy Totymai Szent Feodoszijt ábrázoló ikon. A szent emléknapja január 28-án van. Már az életrajza is érdekes, mert megcáfolja azt az előítéletet, amely szerint a szerzetesek teljesen visszavonultan éltnek. Ez csak részben igaz: sokan igen aktívan vettek részt a termelő munkában, arra törekedve, hogy jó munkájukkal példát mutassanak, jó közösséget teremtsenek.

Az ikonokon Totymai Szent Feodoszijt szerzetesi ruhában epitrakhélionnal (a latin egyházban ehhez hasonló a stóla) és szakállal ábrázolják fent az Istenszülő Totymai Csodatévő ikonjával, a háttérben pedig az általa alapított totymai kolostor látható. Egyszerű és megkapóan naiv megfestésű ikonunkon is mindez jó megfigyelhető.

Totymai Szent Feodoszij ikonja (Fotó/Forrás: Spitzer Fruzsina)

Totymai Szent Feodoszij már fiatalkorában megházasodott, és leánygyermeke született. Szüleinek és feleségének halála után úgy érezte, hogy képtelen egyedül gondoskodni gyermekéről, ezért minden vagyonát a rokonainak adta, hogy leányát fölneveljék, ő pedig a vologdai Megváltó Szineváltozása kolostorba vonult, ahol imádságos, engedelmes és buzgó lélekkel végezte el a legnehezebb munkákat is: a favágó, a pék és a molnár munkáját is.

Az igumennek, vagyis a kolostor vezetőjének megbízásából Totyma városába ment, hogy ott a kolostor sólepárló üzemeivel foglalkozzon. A munkásokkal igen jó viszonyban volt, gondoskodott róluk, szelíd és kegyes volt velük, s az üzemek igen eredményesen működtek. Itt kolostort építtetett, és kolostora számára a Prilucki kolostortól egy Istenszülő ikont kapott, mely később mint az Istenszülő Totymai Csodatévő ikonja vált ismertté, és amely az általunk bemutatott ikonon is jól látható.

A Feodoszij által alapított kolostor Totymában (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Fontosnak tartotta a szerzetesek műveltségét,  így a kolostorban nagy könyvtárat is létesített. Békességben halt meg 1568. január 28-án, lelki végrendeletében hangsúlyozta az elhunytakért szóló templomi ima fontosságát.  1798-ban kanonizálták.

A szerző művészettörténész, professor emeritus, az MTA doktora