Ulbert Ádám minden ízében nemzetközi hangot képvisel a hazai művészeti színtéren. Az Amszterdamban tanult képzőművész néhány éve újra Budapesten él és alkot. Expresszív festészete természettudományos tételeket és mitológiai toposzokat vegyít egymással, így teremti meg személyes narratíváit. Friss alkotásain a japán kultúra egzotikus nyelvezetével vet számot, az elvágyódás sosem volt, bizarr úticélját írva körül. A Ludwig Múzeumban látható figuratív vásznai és háromdimenziós bronzszobrai felvillantják a képzelet szabadságának – ma különösen aktuális – metaforikus lehetőségeit.

Ulbert Ádám is "egzotikus" módon foglalkozik a Távol-Kelettel, de nem a formális megújulás lehetősége érdekli, hanem sokkal inkább a nem-megértés felfedezése - olvasható a művészt bemutató kiadványban. Jól érezhetően az emberközpontú gondolkodás meghaladása, megkérdőjelezése foglalkoztatja a művészt, aki kifejezetten a Ludwig Múzeum tereire készítette el az Esterházy Art Award-díjat elnyert új sorozatát. Mint mondja, a történelmi időszakok más hiedelemrendszerei és tudatállapotai érdeklik, amelyek egy új mentális ökológiát teremthetnek. Erről és sok minden másról, például konceptualizációs módszeréről, a léptékváltásról, a festészethez vezető útjáról, a másság beemelésének képességéről is beszélgettünk az összetett képi és anyagi viszonyrendszerben gondolkodó alkotóval.

Ulbert Ádám munkái (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum, Kerekes Zoltán)

Fejléckép:  Ulbert Ádám / fotó: Ludwig Múzeum