Az örökkévalóság nyomában: az ókori egyiptomi művészet titkait tárja fel a Szépművészeti Múzeum

Az ókori egyiptomi szobrok, sztélék, domborművek, falfestmények és egyéb műtárgyak rituális és mágikus erejükkel az örökkévalóságot idézték meg az élők világában. Az egyiptomiak gyakran az „örökkévalóság”, a „határtalanság”, a „maradandóság” kifejezésekkel jellemezték halottaik és isteneik világát. A halottak és istenek otthonait – temetőket, sírokat és templomokat, amelyek kaput nyitottak az élők világán túli dimenziókra – „az örökkévalóság számára” építették, és számtalan, értékes anyagokból készített, kultikus rendeltetésű, művészi értékű alkotással díszítették őket. A kiállítás reprezentatív válogatást mutat be az ilyen típusú műtárgyakból:

művészi kvalitásaikat és az örökkévalóság felidézésében betöltött szerepüket együtt tárja a látogatók elé.

Emellett a készítőik világába is betekintést nyújt, valamint az alkotás folyamatát is szemlélteti. A természettudományos módszerek és digitális technikák használata az egyiptomi műalkotások megismerésében kiemelt szerepet játszik, így a kiállításon digitális eszközök segítségével az ókori egyiptomi tárgyakon végzett anyagvizsgálatok eredményeit is bemutatják a látogatóknak: például egy koporsó 3D-s animációját, vagy egy szobor elkészítésének feltételezett fázisait és eredeti, ma már szabad szemmel nem látható színeit rekonstruálják az egyiptomi gyűjtemény különleges új eszközének, az ún. holovetítőnek a segítségével, amely képes több ezer éves, ma már egykori pompájában nem élvezhető műtárgyakat megjeleníteni.

Múmia alakú koporsó, Ptolemaiosz-kor második fele (Kr. e. 2–1. század), Festett szikomorfa; rögzítőcsapok kopasz, tamariskából, 195 × 73 × 47 cm, Gamhud (Fotó/Forrás: Szépművézeti Múzeum)

A kiállításon a Szépművészeti Múzeum műtárgyai mellett a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotek és a torinói Museo Egizio gyűjteményéből érkezett kiemelkedő alkotásokkal találkozhatnak a látogatók. A tárgyak mögött rejlő izgalmas történeteket az egyiptológiai kutatások mellett az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) és az Egyiptomi Gyűjtemény évek óta tartó közös munkája során elvégzett anyagvizsgálatok tárták fel.

Az ókori műtárgyak létrehozása sokféle művészi technikát igényelt és egy-egy alkotás létrehozásában általában többen is részt vettek, ugyanis az egyes munkafolyamatok eltérő szaktudást igényeltek. Egy nagy méretű alkotás, egy szobor elkészítése vagy egy sír díszítése során több művész párhuzamosan végezte ugyanazt a feladatot (például csiszolást vagy festést). A sírok és templomok építése és díszítése számtalan embert foglalkoztatott, akik közül ma sokat nem neveznénk művésznek, hanem inkább kézművesnek.

Az egyiptomi nyelv azonban nem tett különbséget a művészek és a kézművesek között, mindkettőt ugyanazzal a szóval (hemut) jelölte.

Olyan mesteremberekre használták a kifejezést, akik különleges szakértelemmel értékes anyagokból alkottak finoman megmunkált termékeket: szobrász, festő, asztalos/fafaragó, fémműves, ékszerkészítő, de idetartozott a szandál- és a harcikocsi-készítő is. A kiállítás a művészek tevékenységét megörökítő egyiptomi képi ábrázolásokon mutatja be a munkafolyamatokat, illetve befejezetlen, a részfolyamatok nyomait feltáró és így a készítés fázisairól tanúskodó alkotásokkal szemlélteti őket.

A művészet rituális funkciója mellett esztétikai értéket is hordozott az egyiptomiak számára. Látogatták a régi emlékműveket, és az írástudók gyakran hagytak hátra a felkeresett építmények szépségét méltató graffitiket. Az alkotókat azonban nem említették, hiszen az alkotásokat – néhány kivételtől eltekintve – nem kötötték alkotóikhoz. A sírokat a tulajdonosaik, a templomokat az ott tisztelt istenség vagy király, a szobrokat szintén a tulajdonosaik alapján tartották számon. A művészek azonban megbecsült tagjai voltak a társadalomnak, a király, a templomok és a társadalom legrangosabb rétegei számára teljesítettek megbízásokat. Sokan közülük saját maguknak is maradandó emléket, sírt vagy sztélét állítottak. A kiállítás ilyen alkotásokon keresztül bemutatja azt is, hogy a művészek milyen szerepet töltöttek be a társadalomban, valamint a tárgyak segítségével betekintést nyújt szakmai tudásuk részleteibe is.

Koporsóarc, Harmadik átmeneti kor (9–8. század), Festett fa, 23,4 × 19,1 × 8,5 cm, Lelőhelye ismeretlen (Fotó/Forrás: Szépművézeti Múzeum)

Az örökkévalóságot megörökítő egyiptomi művészet fontos jellemzője volt, hogy a műfajok és alapanyagok közül egyeseknek kiemelt jelentőséget tulajdonított. A műalkotások anyaghasználata hierarchikus elképzelést tükröz, ennek megfelelően a kiállításon négy nagy anyagcsoportba rendezve mutatják be a tárgyakat: kő-, fa-, fém- és fajanszalkotásokat láthat a közönség.

A legfontosabb egyiptomi műfaj a szobor, azaz a képmás volt, amely egy kultusz központi alakját, királyt, istent vagy halottat jelenített meg.

A szobrok leggyakoribb és legfontosabb alapanyaga a kő volt, ezért a kiállítás központi terében az egyiptomi portrészobrászat különböző korszakait bemutató, kőből készült, reprezentatív darabok kapnak helyet. Szintén gyakran használt, megbecsült anyag volt a jó minőségű, sokszor külföldről beszerzett fa, amelyből ugyancsak gyakran készítettek szobrokat, de koporsókat és egyéb sírfelszerelést is. A fém (főként a bronz, az arany és az ezüst) elsősorban kisebb méretű szobrok, ékszerek, eszközök és fegyverek alapanyaga volt, míg az aranyat és az ezüstöt berakásként is használták. Az ókori egyiptomi kultúrára jellemző és egyedi egyiptomi fajanszból kisebb méretű tárgyakat, amuletteket készítettek, amelyeket leggyakrabban sírokba helyeztek vagy templomi felajánlási tárgyként használtak. Az egyiptomiak számára a nyersanyagok nem pusztán gazdasági erőforrások voltak. A kövek, fémek és ásványok a természet és az isteni világ határán helyezkedtek el: a föld mélyéből származtak, de az istenekhez tartoztak. Kitermelésük ezért egyszerre volt technikai feladat, állami vállalkozás és vallási cselekedet. A király azzal, hogy templomépítkezései során a természet anyagait felhasználta, újrateremtette a kozmoszt, azaz biztosította a teremtés fennmaradását.

Harpokratész-szobor töredéke feketeréz bevonattal, Harmadik átmeneti kor – Későkor (Kr. e. 10–4. század), Tömör, ezüsttartalmú bronzötvözet, aranyberakással, feketeréz bevonattal, 12,5 × 5,4 × 4,2 cm, Lelőhelye ismeretlen (Fotó/Forrás: Szépművézeti Múzeum)

A több ezer éves tárgyakat ma műalkotásként őrizzük a múzeumokban, de egykor azzal a céllal készültek, hogy mágikus-rituális erejükkel segítsék az isteni és a földi világ közötti kapcsolat megteremtését, illetve biztosítsák az elhunytak örökkévalóságban való fennmaradását. Így a mai ember számára nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem az egyiptomiak világképéről is tanúskodnak. A kiállítás az örökkévalóság számára készített egyiptomi műalkotásoknak a jelenben történő felidézésével hozzájárul az egyiptomiak örökkévalóságának megörökítéséhez.

A kiálltás kurátorai Kóthay Katalin egyiptológus, az Egyiptomi Gyűjtemény vezetője és Kevély Flóra egyiptológus, a gyűjtemény muzeológusa.