Vizuál

Az udvarhölgy és Casanova különös esete Japánban

2016.02.22. 08:53
Ajánlom
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Gendzsi herceg nyomában - Japán képen és írásban című kiállítása egy több mint ezeréves, Európában leginkább Casanovához hasonlítható férfieszmény segítségével kalauzol el minket a különös japán művészetben. Na de ki volt ez a herceg? És hogyhogy egy udvarhölgynek köszönhető az egész japán kultúrát meghatározó történet? Dénes Mirjam kurátort kérdeztük.
Heian-kori udvarhölgyet ábrázoló kerámiadobozka

Heian-kori udvarhölgyet ábrázoló kerámiadobozka (Fotó/Forrás: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum)

- A kiállítás alapját képező regény, a 11. században született Gendzsi Monogatari (magyarul: Gendzsi regénye, vagy Gendzsi szerelmei) alapmű Japánban, nálunk azonban nem nagyon hallani róla az irodalomórán.

- Ez az opusz a világirodalom első nagy terjedelmű és egyik legjelentősebb regénye, amit a Heian-kori császári udvar egyik udvarhölgye, Muraszaki írt. Ha a fontosságát nézzük, a nyugati kultúrkörben talán csak az ógörög mitológia hasonlítható hozzá, vagy a Biblia. A herceg életéről, szerelmeiről szól úgy, hogy közben korhű képet kapunk az udvarról és a mindennapokról. Egy nagyon vizuális szöveg, amit a megszületése után nem sokkal el is kezdtek ábrázolni a japán művészet legalapvetőbb tárgyain, tekercsképeken, festett albumokon, használati tárgyakon, fametszeteken. A kiállításon ezeken keresztül betekintést nyújtunk a japán művészettörténetet egy fontos kérdésébe, a Gendzsi-ábrázolásokéba. Bár Gendzsi herceg alakja kitalált, élt egy, a források szerint hozzá hasonlítható férfi: Fudzsivara no Micsigana régens nagyon művelt, kifinomult férfi volt, és Muraszaki naplójából sejthető az irodalomtörténészek szerint az is, hogy szeretők voltak.

Dénes Mirjam

Dénes Mirjam (Fotó/Forrás: Tamás Ágota)

- Nem különös, hogy egy kulturálisan ekkora hatással bíró mű voltaképp egy buja férfiú szexuális kalandjairól szól, ráadásul egy nő írta?

- A regény virágnyelven íródott, így a kevésbé elegáns jeleneteknél leereszkedik a balladai homály. Viszont az egész japán művészetben markánsan jelen van a szexualitás, ebben is különböznek a monogám keresztény kultúrkörtől. A Heian-kori Japánban abszolút normálisnak számított, hogy egy férfinak több felesége és szeretője volt; fontos volt, hogy fiúörökös szülessen akár több nőtől is. Az a nő emelkedett fel fő feleséggé, aki fiút szült, és ha több ilyen volt, poligámia keretében egyenrangú feleségekként vették körbe a férfit. Ezzel szemben a nőket sokkal jobban korlátozták, szinte ki sem léphettek otthonról, írniuk is csak a férfiakétól eltérő, kurzív, szótagoló (japánul: kana) írással illett. Ha ugyanis kínai írásjegyekkel írtak, az olyan okoskodásnak tűnt, amit a férfiak nem néztek jó szemmel. Ugyanakkor sajátos kettősség volt jellemző; a művelt Muraszakinak azért is lehetett sikere, mert a filozófiai-történetírói műveket kínai karakterekkel lejegyző férfiakkal ellentétben a szórakoztató jellegű irodalmat a főleg kurzív írást használó nők szolgáltatták. A császári udvarban óriási kereslet volt erre, és nemcsak a hölgyek körében: Muraszaki naplójában az is olvasható, hogy az egyik magas rangú nemes ellopta az egyik kéziratot a szobájából, mert nem bírta kivárni, hogy azt közreadják. A szótagoló írásrendszer egyébként beépült a modern japán nyelvbe, tehát a regényt nemcsak szórakoztató irodalmi műként lehet értékelni, hanem olyan szövegként is, ami gyakorlatilag a japán irodalmi nyelv egyik alapja. Korai és nagyon fontos nyelvemlék.

A budapesti Gendzsi monogatari album 1. lapja. Feltételezhetően Szumijosi Gukei alkotása (1670-1674 körül)

A budapesti Gendzsi monogatari album 1. lapja. Feltételezhetően Szumijosi Gukei alkotása (1670-1674 körül) (Fotó/Forrás: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum)

- Mit lehet tudni Muraszaki személyéről?

- Már özvegyasszonyként került az udvarhoz. A császárné nagyon szerette a kínai verseket, amiknek abban az időben nagyon nagy divatja volt. Mivel nem tudta őket olvasni, kínaiul tudó udvarhölgyet keresett, Muraszaki pedig ismerte a nyelvet, annak ellenére, hogy hölgyeknek ez egyáltalán nem illett. A naplójában olvasható, hogy gyerekkorában az öccsét hivatalnoknak taníttatta az apja, magántanárok jártak hozzá. Kislányként hallgatózott az órákon, így tanult meg kínaiul. A Gendzsiben majdnem 800 ilyen vers olvasható, a tárlaton ebből ötvennégyet idézünk.

A Ranrjo-o nevű bugaku figura 1900 körülről

A Ranrjo-o nevű bugaku figura 1900 körülről (Fotó/Forrás: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum)

- Ahogy végigjártam a tárlatot, az jutott az eszembe, hogy ezeket a régi tárgyakat, dobozkákat, fésűket még ma is örömmel használnám. Mi lehet a titkuk, ami időtállóvá teszi őket?

- A japán művészet alapvetően dekoratív és funkcionális egyben; náluk nem különült el úgy az iparművészet és a képzőművészet, mint Európában. Arra törekedtek, hogy minden, ami körülveszi őket, szép legyen. A japán művészet nem oszlik stíluskorszakokra, a reneszánsz, a barokk, vagy a klasszicizmus fogalma csak a nyugati művészet fogalmi rendszerében érvényes. Ezért a nyugati művészettörténetben hangsúlyos antik szépségeszmény, vagy az egészpontos perspektíva alkalmazása nem „hiányosság”, hanem norma, hiszen ami eleve nincs, annak a hiányát nem érzékeljük. A japánok tradicionális művészetére a síkszerűség, kontúrosság, absztrakció jellemző; ezek a jellegzetességek nyugaton a szecesszióban bontakoznak ki a századfordulón. Ami nekünk a modern művészet újdonságait jelenti, az a japánoknak teljesen normális és tradicionális. Talán ezért van az, hogy ami a mi szemünkben divatos és dekoratív, a japán művészetben egyszerű kifejezési formaként a kezdetektől jelen van.

Bugaku jelenettel díszített inro (19. század eleje)

Bugaku jelenettel díszített inro (19. század eleje) (Fotó/Forrás: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum)

- A földrajzi távolságon kívül mi lehet ennek az oka?

- A belőle következő kulturális és filozófiai távolság. A távol-keleti népek teljesen más vallási és világnézeti rendszerben gondolkodnak, az emberközpontúság helyett inkább a közösség határozza meg a kultúrájukat. Továbbá nagyon ragaszkodnak a saját tradícióikhoz: évszázadokon keresztül nem az volt a fontos, hogy fejlődjön a művészet, hanem hogy ugyanolyan maradjon, ahogyan az ősök alkottak – az individuum háttérbe szorítása figyelhető meg itt is. Ezért a japán művészetben nem tudunk a nyugatihoz hasonló, egymást 2-300 évenként felülíró stíluskorszakokat megnevezni. A jamato-e festészet – az a festészeti stílus, ami a tradicionális Gendzsi-ábrázolásokra a leginkább jellemző – megszületett a 12. században, és tartott egészen a 19. századig, gyakorlatilag a nyugati, modern művészet Japánban való megjelenéséig – onnantól viszont a művészek elkezdtek nyugat felé is orientálódni.

I. Utagava Kuniszada Ima Gendzsi nisiki-e avasze 54 darabbol all

I. Utagava Kuniszada Ima Gendzsi nisiki-e avasze 54 darabbol all (Fotó/Forrás: Foto / Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum)

- A Gendzsi herceg nyomában című kiállításhoz egyenesen Japánból érkeztek a műtárgyak?

- Nem, csupán egy Japánból kölcsönzött tárgy látható a kiállításban, az viszont pazar: egy 19. század első feléből származó, 108 lapból álló karuta-készlet ez, egy Gendzsi-kártyapakli. A tárgyak többsége azonban a múzeumé. Nagy szerencse, hogy az elmúlt közel 100 évben rengeteg Gendzsi-témájú mű került a múzeum saját gyűjteményébe. Ez magyar utazók és műgyűjtők kollekcióiból épült fel, akik az 1870-es évektől jártak Japánban és Ázsiában, az Osztrák-Magyar Monarchia által szervezett expedíciókon, diplomáciai utakon vagy egyéni érdeklődésük következtében. Hopp Ferenc, a múzeum alapítója szintén nagy világjáró volt, kedvtelésből utazott; eredetileg optikusként dolgozott. Látva, hogy az utazók számos, Gendzsi herceghez kapcsolódó tárgyat hoztak haza, azt is könnyebben megérthetjük, hogy a történet milyen markánsan van jelen a japánok mindennapi kultúrájában, általános műveltségében.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál instagram

Instagramon dokumentálta apja halálát egy fotós

Apja élete utolsó tanítását akarta átadni fiának, akinek teljesen hiányzott addigi életéből - fia pedig így, fotókon keresztül próbálta feldolgozni a tragédiát. A sorozat végül mindkettőjük számára sokkal többet adott.
Vizuál múzeumok éjszakája

Múzeumban eddig soha nem látott Munkácsy-kép Szegeden

Az Egy tál meleg leves című festmény egy magángyűjtemény része. Egyelőre csupán a Múzeumok Éjszakáján láthatja a közönség.
Vizuál kulisszatitkok

„Itt mindenki beavatott lesz”

Interjú Turnai Tímeával, a PIM-Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményvezetőjével, a Kulisszatitkok, színház kívül-belül tárlat és programsorozat kurátorával.
Vizuál múzeumok éjszakája

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Vizuál india

Nézze élőben, hogy készül egy festmény!

Egész héten a Hopp Ferenc Múzeum kertjében fest Abhishék Szingh indiai művész, aki nemcsak szívesen veszi a látogatókat, de be is vonja őket az alkotásba.