Az acb Galéria közleménye szerint Bak Imre először 1964-ben utazott a vasfüggönyön túlra, Nyugat-Európába, ekkor jutott el Londonba is a Tate Múzeum Painting and Sculpture of a Decade 54 – 64 című kiállítására.
Ez sorsdöntő esemény volt a számára, hiszen ez volt az egyik első olyan alkalom, amikor a korszak új nyugat-európai művészetének friss alkotásait élőben, testközelből, szűrők nélkül is láthatta.
Mindez nagy hatással volt további festői pályájára és későbbi művészi gondolkodásmódjára. (A fontos látogatás emlékét dokumentálandó a művész több mint fél évszázadon keresztül megőrizte a kiállításhoz kapott papíralapú segédanyagokat, amelyeket akkurátus ember lévén végigjegyzetelt a helyszínen saját meglátásaival.) 1964-ben a művész még abban sem lehetett biztos, hogy valaha eljut-e újra az intézménybe, nemhogy ennek falain belül kiállítson, idén nyáron ez mégis valósággá vált.
Ma, hat évtizeddel később Bak Imre műve többek között Roy Lichtenstein alkotásával együtt szerepel a Tate kiállításán.
Bak Imre: Nap-Ember-Arc II., 1976, akril, vászon, 220 x 300 cm (Fotó/Forrás: acb Galéria)
De hogy került Bak Imre képe (New York közbeiktatásával) Londonba? A nemzetközi kapcsolatépítés évekig tartó folyamat, különösen egy ilyen kis országban, ahol a kultúrafinanszírozás kérdése mindig politikafüggő volt és emiatt sose jutottunk ötről hatra. Így néhány kereskedelmi galéria – részben akár az állami intézményeket is helyettesítve – kezdett nemzetközi kapcsolatokat építeni.
Így lett 2017 májusában kisebb mérföldkő, amikor egy tekintélyes New York-i galériában, az Elizabeth Dee Galleryben megnyílt meg a Mások szemével: a hatvanas és hetvenes évek magyar művészei című csoportos kiállítás.
A tárlat komoly médiavisszhangot keltett,
és az itt kiállító harminc magyar egyike volt Bak Imre – sőt képe New Yorkban a kiállítás nyitóképeként szerepelt, a művészt és az őt képviselő acb Galériát ezután kereste meg a londoni Tate Modern.
Fejléckép: Bak Imre festménye a londoni Tate Modernben (Fotó/Forrás: acb Galéria)
hírlevél
