„Tudni kell meghallgatni és meghallani a szemtanúkat. Nagyon-nagyon sokat gondolok Kravcsenkóra.”

                                                                                                                                                        Ariane Mnouchkine

Balázs Zoltán (Fotó/Forrás: Attila Kleb)

Balázs Zoltán -az idei évadban megalakulásának 15. évfordulóját ünneplő Maladype Színház vezetője- hat évvel ezelőtt, egy Ariane Mnouchkine-nal készült interjúban figyelt fel Viktor Kravcsenko: "Én a szabadságot választottam" című művére, amelyet a világhírű francia színházi alkotó élete öt legmeghatározóbb könyve között említett. Viktor Kravcsenko Los Angelesben élő fiával és jogörökösével folytatott három éves előkészítő tárgyalássorozat után a Maladype 2015 áprilisában a kizárólagos jogok birtokában, saját kiadásban jelentette meg az író világsikerű bestsellerét. Az eredeti, 1946-ban megjelent mű elsőként adott hírt a szovjet terror működési mechanizmusáról.

A könyv Magyarországon először Konok Péter fordításában, Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész borítótervével a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jelent meg. A kötetet a Maladype november 6-án mutatta be az Írók Boltjában. Ezt követően Kravcsenko Sztálin elleni vádirattal felérő önéletrajzának dramatizált változatát Balázs Zoltán előadásában „egyszemélyes kiáltványként” láthatja a közönség a színház állandó játszóhelyén, a Mikszáth téri Bázison. Az előadásra épül a „Kravcsenko–ügy” elnevezésű több fázisú nevelési program is, amely szakértők és pedagógusok bevonásával, különböző civil szervezetek együttműködésével valósul meg.

Kravcsenko-kötet (Fotó/Forrás: Adam Tabori)

A november 14-én 19.30-kor bemutatásra kerülő előadás iránti fokozott érdeklődés alapja, hogy Balázs Zoltánt kiemelkedő szerepei után újra színészként láthatja a közönség, aktualitását pedig növeli a jelenlegi nemzetközi társadalmi folyamatok és demokratikus értékek iránti koncentrált figyelem.

Mi adja a mű aktualitását?

Néhány évvel ezelőtt újból intellektuális viták tárgyává lett a világ jó néhány pontján az ún. „Kravcsenko-ügy”, miután 2009-ben megjelent John Fleming ideológiatörténeti bestsellere, az Anti-kommunista kiáltvány: négy könyv, amelyik meghatározta a hidegháborút, s miután 2008-ban egy lengyel kiadó – elsőként a volt kommunista blokk országai közül – jelentős sajtóvisszhang mellett, közreadta Kravcsenko vádirattal felérő önéletrajzát. Magyarországot azonban elkerülték ezek a viták – igaz, maga a könyv is.

Viktor Kravcsenko

Mai aktualitásának oka viszont, ha úgy tetszik, épp ez a hiány: a Kravcsenko-ügy elfeledése, elhallgatása, zárójelbe tétele azt jelzi, hogy nem néztünk szembe teljes mélységében a II. világháború után kialakult történelmi helyzetünk azon a kérdéseivel, amelyeket az 1946-os mű annak idején direkt módon felvetett, a szerző sorsa és a kötet utóélete pedig a maga tragikus fordulataival áttételesen, de nagyon világosan és kegyetlen egyértelműséggel megjelenít.

A Kravcsenko-ügy színházi adaptációja létrehozásának célja tehát épp az, hogy nézőit-hallgatóit szembesítse a közelmúlt azon tendenciáival, amelyek tisztázása nélkül nem lehetséges mai szellemi szituációnk és önidentitásunk világos megfogalmazása. Nagyon nyersen kifejezve: a totalitárius rendszerek örökségéről, a korábbi rezsim gondolkodásmódbeli következményeinek továbbéléséről, e továbbélő tendenciák „kibeszéléséről” van szó. Meggyőződésünk ugyanis, hogy e „kibeszéletlen” múlt még rejtett terheinek feltárása, megismerése és nyilvános megvitatása nélkül a mai magyar középnemzedék gondolkodásában továbbra is megmaradnak azok a feloldatlan görcsök, tovább sodródnak azok a tisztázatlan problémák, amelyek a fiatalabb és legfiatalabb nemzedéket is akadályozzák abban, hogy a „tiszta emlékezet” birtokában definiálja önmagát, helyét a mai magyar szellemi életben.