El Kazovszkij (1948–2008) egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer, akit a kétezres évek végén hátrahagyott életműve korszakának legkimagaslóbb figuratív képzőművészeinek egyikévé emelt.
A 70-es évek végén induló alkotói pályája a Dzsan-panoptikum performansz-sorozattal kezdődött, amelyben egyszerre érvényesült a festészet és a szobrászat klasszikus szemlélete, valamint a performatív előadásmód: a zene, a szöveg és a mozgás (tánc, pantomimjáték) hármasának összekapcsolása. Ennek mentén teljesedtek ki színházi díszletekre, előadóterekre emlékeztető szürreális kompozíciói és jelentek meg a rá jellemző angyalok, Vénuszok, balerinák, hattyúk, párkák és múmiaformájú alakok.
Mindenekelőtt a klasszikus mitológia foglalkoztatta, így képein a halálhoz való személyes viszonyulás, a vágy és a mindennapi élet összeegyeztethetetlensége, a sebezhetőség és az általános kiszolgáltatottság vált visszatérő témákká, amelyek egész életét meghatározták és végig kísérték.
El Kazovszkij: Táncosnő két kísérővel II., 1982 (Fotó/Forrás: Godot Galéria)
A 80-as évektől jelenik meg festményein állandó motívumként a kutya-alak, amely lélekszimbólumként vagy formába öntött lelkiismeretként egyszerre hordozza a tragikus sors metaforáját és a túlélés szimbólumát.
El Kazovszkij mai kifejezéssel élve transznemű volt, bár ezt a gyakorlatban nem valósította meg.
Életének alapélménye számára az azt leginkább befolyásoló és meghatározó nemi identitás kérdése volt, amely nála nem csupán az intimitás terepe volt, hanem az önidentifikáció kiindulási pontja, ezáltal művészetének egyik fő csatornája is.
Megalkuvásoktól mentes attitűdje, nyers összművészeti látásmódja és nyelvi radikalizmusa révén művei páratlanul autentikusan voltak képesek beszélni az emberek legtitkoltabb vágyairól, elfojtott érzelmeiről és félelmeiről. Öröksége, a testek hagyományos ikonográfiáján és a hozzájuk rendelt progresszív-erotikus szerepek intenzív drámájának megjelenítésén túl rámutatott a nemi sztereotípiák kisstílűségére, valamint az identitáskereséshez megkerülhetetlen önértékelés és megingathatatlan öntudat mindenekelőtti fontosságára, amelyek egy művész vagy leendő művész énjének legkisebb építőkockái – olvasható a tárlat ismertetőjében.
El Kazovszkij: Aranyfal őrangyallal / Róma környéki őrangyal, 1996 (Fotó/Forrás: Godot Galéria)
A Godot Galériában szeptember 11-től látható kiállítás anyaga olyan műgyűjteményekből állt össze, ahol a gyűjtők túlnyomó része személyes, baráti kapcsolatban állt a művésszel. A hatalmas életmű és a galéria szerény tere között fennálló feszültséget próbálta meg Kozák Gábor kurátor úgy áthidalni, hogy az életmű minél szélesebb spektrumából szolgálnak merítéssel.
A tárlaton El Kazovszkij művei mellett a művész szövegeivel is találkozhatunk: a vele készült számtalan interjúból emeltek ki részleteket, amelyekből megtudhatjuk a véleményét a konceptuális művészetről, a Sex Pistols-ról, a csendről, a halálon túli életről vagy az utazásról is.
A kiállítás megtekinthető 2025. szeptember 11. és november 15. között a Godot Galériában.
Fejléckép: El Kazovszkij: Sivatagi homokozó II., 1985 (forrás: Godot Galéria)
hírlevél
