Vizuál

Barta Edit: "Nálunk kevés fiatal fotós foglalkozik a rendszerváltással"

2012.12.12. 07:09
Ajánlom
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója a tavaly ősztől idén tavaszig futó Átlátás után egy újabb projektet mutat be. A 80-as generáció - Társadalom - helyzetkép - kiállítás az ArtBázis Összművészeti Műhelyben január 4-ig látogatható. Barta Edit kurátorral Hercsel Adél beszélgetett.

- A kiállítás előzménye a Kontra Műhely 80-as generáció című konferenciája volt, ami nagy sajtóvisszhangot váltott ki 2010-ben. Hogyan jött létre az együttműködés köztetek?

- A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója az utóbbi években folyamatosan törekedett arra, hogy olyan partnerszervezeteket találjon, akikkel együttműködhet. 2011 tavaszán a József Attila Körrel volt egy közös projektünk a Mai Manó Házban: az FFS fotósai fotósorozatokat készítettek első kötetes szerzők szövegeihez. 2011 őszén pedig több kortárs művészeti galériával fogtunk össze, ebből született meg az Átlátás című kiállítássorozat, amelyben az FFS-tagok fiatal kurátorokkal és a galériákkal dolgoztak közösen. Az FFS vezetősége szerette volna folytatni az együttműködést más szervezetekkel is: így került képbe a Kontra Műhely 2012 tavaszán. A konferencia anyagából készült egy kiadvány, így fölmerült bennünk, hogy a kötetben szereplő tanulmányokból kiindulva készíthetnének az FFS tagjai vizuális projekteket.

- 2012 májusában indult el a műhelymunka a te vezetéseddel.

 - A találkozók alkalmával egyre konkrétabbá vált, melyek azok a pontok, ahol a két projekt kapcsolódhat egymáshoz. A kötet szerzői különböző témákban tartottak beszélgetésindító előadásokat a műhely résztvevőinek: ezek elsősorban a nyolcvanas években születettek jelenlegi társadalmi problémáit érintették, mint a kivándorlás, külföldi munkavállalás kérdése vagy a szülőkről való leszakadás nehézségei. De hallhattunk előadást a történelmi traumák képzőművészeti feldolgozásairól is. Fontos volt, hogy olyan tematikák is fölmerüljenek, amelyek a rendszerváltás előtti Magyarországhoz kötődnek, hiszen ennek a generációnak is vannak élményei abból a korszakból. Igaz, ezek elsősorban a gyerekkorhoz köthető emlékek, élmények. Többek között ez különböztet meg minket a hetvenes években születettektől, ők már fiatal felnőttként élték meg a rendszerváltást. De attól, hogy mi nem éltünk hosszabb ideig a Kádár-rendszerben, még lehet róla véleményünk, pláne, hogy a szüleinktől kapott család- vagy munkamodellünk is ehhez a korszakhoz kötődik.

- Hogyan lehet ezeket a témákat a fotográfia eszközeivel megközelíteni?

 - Voltak, akiknek a Kontra Műhelyes szövegek adták az inspirációt, míg mások konkrét ötlettel jöttek. Az egyik kiállítónk például a romániai forradalom idején költözött Magyarországra a szüleivel, ő folyamatosan ezt a traumát dolgozza fel munkáiban, most épp az otthontalanság érzését. Amit egyébként egy külföldön huzamosabb ideig élő ember ugyanúgy megtapasztal. Sokan a saját, személyes élményeikből indultak ki, a találkozóink gyakran olyanok voltak, mint egy csoportterápia, többször viccelődtünk is azon, amikor valaki úgy kezdte a mondatát, hogy én, X.Y. 1982-ben születtem, satöbbi. A kiállítási munkák természetesen nem megoldásokat kívánnak adni, sokkal inkább problémákat, kérdéseket tesznek fel, érzéseket fejeznek ki.

- Ha jól tudom, a konzultációknak is te voltál a felelőse.

 - Egyrészt én voltam az összekötő elem a szociológus és a fotós csapat között, másrészt folyamatosan konzultáltam az alkotókkal arról, hogy éppen hol tartanak a projektjükben. Fél év telt el a műhelymunka kezdete óta, ami első hallásra hosszú időnek tűnik, mégis nagyon nehéz volt beosztani úgy az időt, hogy minden a maga idejében történjen.

- A konzultáció során voltak olyan szempontok, amiket minden alkotóval végigvettetek? Volt egyáltalán valamiféle technikai vagy tematikai megkötés?

 - Ami a technikát illeti, nem voltak szigorú megkötések. Sőt, külön kértem is az alkotóktól, hogy a fotón kívül más médiumokat is vonjanak be az alkotási folyamatba, persze lehetőség szerint, ahogy a projekt megkívánja. Többen éltek ezzel a lehetőséggel: születettek videómunkák, van, aki a szöveget használja a képpel egyenrangú alkotóelemként, az egyik installáció pedig egy építészeti metszetet is magába foglal. Ami fontos volt számomra, hogy a műhelymunka során a társadalmi vonatkozású projektek mellett a történelmi közelmúltat feldolgozó fotóprojektek is szülessenek. Azt vettem ugyanis észre, hogy a többi, posztszocialista országhoz képest nálunk kevés fiatal fotós foglalkozik a rendszerváltással vagy a redszerváltás előtti Magyarország időszakával. Ebben is különbözünk a fiatal lengyel, cseh vagy szlovák fotósok munkáitól. Az idei Art Marketen járva több olyan fiatal román alkotók fotómunkáival találkoztam, mint Istvan Laszlo vagy Cristi Pogacean, akik a nyolcvanas években születtek és kifejezetten a rendszerváltást megelőző időszakra reflektálnak. Vagyis próbálják a múltat földolgozni. A mi generációnk ettől egyelőre teljesen elzárkózik: nálunk többnyire az egyén és a szubjektív megfogalmazás a domináns, inkább az előttünk lévő generációknak vannak a történelmi közelmúltat feldolgozó projektjeik.

- Tény, hogy a nyolcvanas generáció tagjai sokkal nehezebb helyzetben vannak a szüleikhez képest: a gazdasági válság közepén kell elkezdeniük az életüket. Ma sokkal nehezebb munkát találni és családot alapítani, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A kiállításnak van olyan rétege, ami ezeket a problémákat beszéli ki?

- Igen, több olyan anyag is látható majd, ami a most munkaerőpiacra lépő fiatalok problémáival foglalkozik. Virág István installációja a kivándorlás és a külföldi munkavállalás emocionális rétegeit mutatja be, Martinkó Márk videóinstallációja pedig az állásinterjúk szituációját dolgozza föl. A munkaerőpiacon való helytállás többek között azért is nehéz kérdés, mert az oktatási rendszer, aminek részesei voltunk, még mindig poroszos, lexikális alapú és a polgári műveltségeszményt hirdeti, a munkaerőpiac viszont a versenyről és teljesen más kompetenciákról szól. Hogyan állja meg a helyét a munkaerőpiacon az, aki olyan oktatást kapott, ami nem alkalmazkodik a modern piaci követelményekhez?

- Ha valaki elmegy a kiállításra, milyen képet fog kapni a nyolcvanas generációról?

- Ezt belülről nézve, egyrészt mint 80-as generációs, másrészt mint a projekt műhelyvezetője nehéz megállapítani. Azt gondolom, hogy a munkák alapján egy érzékeny generáció képe rajzolódhat ki és egy olyan nemzedéké, amelynek egyre markánsabb véleménye van az őt körülvevő világról. Ne felejtsük el, hogy a mi generációnk már demokráciában szocializálódott, az egyén szabadságát természetesnek veszi. Éppen ezért érzékenyebben is érintik a társadalmi igazságtalanságok. De ahogy korábban is említettem, ezek az anyagok elsősorban érzéseket tematizálnak, nem megoldást kínálnak egy adott problémára.

- Az FFS-nek a 80-as kiállításon és a fotóhónapos programokon kívül milyen jövőbeli tervei vannak?

- Az elmúlt fél év során kiderült, hogy a műhelymunka működőképes forma a tagságon belül, mondhatni bevált módszer, ezt a vonalat mindenképp folytatni szeretnénk. 35 évvel ezelőtt éppen azért alakult meg az FFS, hogy teret adjon a kísérletezésnek, a gondolatcserének, az inspirációnak. Az az aktivitás, ami miatt az FFS megszületett és ami a hetvenes és nyolcvanas években jellemezte, most újból visszatért a Stúdió életébe.


2012 májusában két alkotói műhelyt indított a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója a Fotóhónap kiállításaira készülve, ezek egyike volt a 80-as generáció. A műhely témájának előzménye egy konferencia és a belőle született kiadvány volt, mely a Kontra Műhely szervezésében született meg. A fiatal szociológusokból, pszichológusokból, vizuális antropológusokból álló csoport tagjai 2010-ben kiadott tanulmányaikban olyan társadalmi jelenségekkel és problémákkal foglalkoztak, amelyek a húsz-harminc éves fiatalokat érintik - azaz önreflexív módon a saját generációjukat. A műhelymunkában résztvevő FFS-tagokat többek között ezek a szövegek inspirálták az egyéni projekt-ötleteik kidolgozása során.

A műhelymunka és a kiállítás célja egyaránt az volt, hogy önvizsgálatot készítsen és körképet adjon, miként látja a saját generációnk önmagát: mások vagyunk-e, mint az előttünk születettek és az utánunk következők - hatással volt-e gondolkodásunkra, hogy gyerekkorunk egy részét a szocializmusban töltöttük, de nem fiatal felnőttként éltük meg a rendszerváltást? A kiállításon látható művek egyfelől generációs önreflexiók, amelyek önmagukon túlmutatva fogalmazzák meg a 80-as generáció jelenlegi társadalmi kérdéseit és problémáit. A kiállítás a jelen mellett a múltba is kalauzol minket, egyes projektek olyan eseményekkel, helyszínekkel, társadalmi jelenségekkel foglalkoznak, amelyek a rendszerváltás előtti Magyarországhoz - gyerekkorunk emlékeihez, élményeihez - kapcsolódnak. A kiállítás az FFS közel féléves műhelymunkájának eredményeit mutatja be.

A kurátor Barta Edit, a kurátor asszisztens: Balázs Anna. A kiállító művészek: Bakonyi Zsuzsa, Barcza Gergely, Flohr Zsuzsi, Kerekes Emőke, Kerekes Katalin, Martinkó Márk, Péter Ildikó, Somogyvári Kata, Szent-Iványi Réka, Vágó-Lévai Katalin - Vágó Csaba, Várai Enikő, Virág István.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Színház

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál videó

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Vizuál Film

Végre többet tudunk az új Freddie Mercury-filmről

„A bandában csak egy hisztériás királynőnek van hely.” Kijött a Queen-film első igazi előzetese, és még többet ígér, mint a teaser.
Vizuál velencei biennálé

Képzelt kamerák a Velencei Biennále magyar pavilonjában

Szegedy-Maszák Zsuzsanna kurátor és Waliczky Tamás újmédiaművész képviselik Magyarországot jövőre a 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.
Vizuál videó

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Vizuál pompeji

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.