A nap, amikor majdnem fotóztam egy igazi Banksyt

Amikor hétfő reggel bementem a szerkesztőségbe, az a hír fogadott, hogy tegnap éjjel óta Banksy-graffiti dísziti az egyik budapesti házfalat a Dob utcában. Mivel luxusnak tartottam, hogy a hír jött hozzám, az újságíróhoz, és nem én mentem a hír után, Zsófi kollégámmal fogtuk magunkat, és leugrottunk az utcára, hogy a saját szemünkkel meggyőződjünk arról, hogy tényleg ott van: Orbán Viktor mint boldog gyerek egy apró Thomas-a-gőzmozdonyt lovagol.

Hamis Banksy-graffiti Budapesten (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)

Egy-két óra múlva kiderült, hogy a street art mégsem Banksy, az Index kérdezett rá a graffitis aktivista stábjánál, illetve gyanús volt az is, hogy az Orbán-opusz az Instáján sem szerepel.

Volt néhány olvasónk is, aki számonkérte, hogy miért is foglalkozunk ezzel, miért politizálunk, amikor azt nem igazán szoktunk. És valójában nekik volt igazuk. Mert délután a villamoson ülve végigpörgettem Banksy Instagramját, és feltűnt néhány dolog:

Banksy eddig nem festett meg politikust. Hiába titulálják olyan gyakran politikai aktivistának, soha nem festett meg egyetlen politikust sem. Nem kapott gúnyrajzot Donald Trump, sem Barack Obama, sem Putyin, de még Rodrigo Duterte, Recep Tayyip Erdoğan vagy Kim Dzsong Un sem. Alighanem kisebb csoda lenne, ha éppen Orbán Viktort érné az a furcsa megtiszteltetés, hogy ez a humanista gerillaművész rajta kezdi a sort. Olyan eset viszont többször volt, hogy Banksy stílusában ábrázoltak egy-egy politikust önjelölt művészek – legutóbb épp Trumpot.

Banksy, Girl With Red Balloon (Fotó/Forrás: Flickr)

Egyszerűen fest. De azért nem ennyire. A Guardian szakírója szerint az, hogy Banksy léggömbös kislánya Nagy-Britannia legszeretettebb festménye, az általános hozzá-nem-értés és a hülyeség bizonyítéka, de azért ez nem ilyen egyszerű. Négy-öt éve, a Banksy-őrület tetőfokán a kritikusok eléggé csépelték Banksyt, hurrá-hadjáratnak, olcsó hipszterségnek tartották a tevékenységét. Tény, hogy mint az anti-establishment jelenség Banksy esztétikai megfontolásokon túl is számíthat a rokonszenvre. De a politikai tartalmú alkotásait több humanizmus és széleslátókörűség jellemzi. Banksyt általában jóval több érdekli, mint a pénz. Ez az Orbán-karikatúra viszont nem világít rá többre, mint az anyagi jellegű korrupcióra.

Ügyesebben demagóg. Ha úgy tűnik, Budapesten nem is alkotott, Párizsban valószínűleg igen. A New York Timestól a Metróig ugyanis minden tekintélyes lap megírta, hogy a francia fővárosban hét Banksy-graffiti bukkant fel, amelyek erőteljes politikai tartalommal bírnak. Az egyiken egy fekete bőrű kislány virágmintákkal takar el egy horogkeresztet. Egy másikon egy öltönyös férfi csontot ad egy háromlábú kutyának, de a másik kezében egy fűrészt tart. Egy harmadik darab David „Napóleon átkel az Alpokon” című festményét idézi, de a francia császár arcát egy vörös hidzsáb takarja el. Valljuk be, ezek az alkotások egytől egyig súrolják a demagógia határát. De a kisvasutas Orbán Viktor faék-egyszerűségéhez egyik sem ér fel.

Egy lány rózsaszín damasztmintával takar el egy horogkeresztet. Valószínűleg Banksy műve. (Fotó/Forrás: Instagram)

Csontot ad egy háromlábú kutyának. Mit etetnek velünk? Vélhetően Banksy műve, Párizs. (Fotó/Forrás: Instagram)

Napóleon vörös hidzsábbal. Banksy nem ért egyet a muszlim ruhadarab tiltásával? (Fotó/Forrás: Instagram)

Nem passzív. Ha az olyan Banksy-alkotásokra gondolunk, amelyek erős politikai felhanggal bírnak, észrevehetően nem passzívak. Ahelyett, hogy bűnöst keresne, inkább a lázadó, vagy éppen a rendszerben fulladozó embert mutatja meg – ilyen a virágot dobó, anarchista tüntetőt ábrázoló „The Flower Thrower” (2003), a kisember problémáját megmutató „Follow Your Dreams (Cancelled)” (2010) vagy a palesztin helyzetről szóló „Unwelcome Intervention” (2005).

The Flower Thrower (másolat) (Fotó/Forrás: Flickr)

Follow Your Dreams (Cancelled) (Fotó/Forrás: Banksy honlapja)

Unwelcome Intervention (Fotó/Forrás: Banksy honlapja)

Hétfőn délután a Kétfarkú Kutya Párt a Facebookon jelentette be, hogy ők készítették az ál-Banskyt. „Mindenkinek saját Banksyt” – kommentálták. Lehet, hogy mire ez a cikk megjelenik, a közteresek már lefújják a házfalat a Dob utcában, de nem is baj.

Mert abban politikai preferenciától függetlenül is megegyezhetünk, hogy a tiltakozásnak, a rendszerellenességnek, a meg-nem-alkuvásnak helyt kell adni a művészetben. Akár a házfalakon is, ha elég bátor hozzá a hatalom. De, könyörgöm, akkor az a produktum mondjon valamit. Ne csak annyit, hogy valahol, valaki, sokak szerint fölöslegesen és túl sok pénzből kisvasutat épített.