Vizuál

Becsapódik mögötted a börtön kapuja, és nem vár senki

2016.04.06. 14:32
Ajánlom
Hiába áll munkába valaki azonnal, miután kijön a börtönből, van, hogy még hónapok után se tud albérleti kaucióra összespórolni, így jobb híján hajléktalanszállón él. De ha egy volt elítéltnek van is pénze, gyakran akkor se adják ki neki a lakást, mert félnek tőle. Sok meghökkentő dolgot megtudtunk az Adj Hangot Alapítvány kiállításán, amit volt fogvatartottak szabadulás utáni képeiből rendeztek.
Szabadság-híd

Szabadság-híd (Fotó/Forrás: Dobos Péter)

Az Adj Hangot Egyesület a különböző társadalmi csoportok együttműködéséért, esélyegyenlőségért dolgozik, ők indították el 2014-ben az ország első börtönrádióját a Váci börtönben. Az Ez már a szabadság? című projektjük tavaly november óta tart: nyolc frissen szabadult volt elítélt első hónapjait követték végig úgynevezett photovoice technikával. Ez a munkamódszer a fotózást egy olyan társadalmi akcióval köti össze, amelyben a résztvevők képekben mutatják be a környezetüket, lehetőségeiket, jövőbeli kilátásaikat, ezzel jobban megismertetve azt a speciális helyzetet, amiben élnek, és ami sokszor nagy mértékben eltér az átlagostól, a megszokottól, a hétköznapitól.

A nagy testvér mindent lát

A nagy testvér mindent lát (Fotó/Forrás: Yusuf Onur Seyis)

A büntetett előélet stigma

Hasonló projektek világszerte léteznek. Afrikában olyan kislányokat vontak be, akiket gyerekházasságba kényszerítettek, vagy nemi erőszakon estek át, ők egymásról készítettek portréképeket. Az Egyesült Államokban eldobható fényképezőgépeket adtak hajléktalanoknak, akik aztán meglepően jópofa, kifejezetten vidám képeket csináltak. Az Ez már a szabadság? projekt német mintára jött létre: Drubina Kamilla projektvezető szerint Magyarországon nagyon magas a visszaesés aránya, 80% körül alakul, míg például Norvégiában ez a szám 12, ezért óriási szükség lenne az ilyen kezdeményezésekre. Az elítéltek szabadulás után semmilyen segítséget nem kapnak a büntetés-végrehajtási rendszertől. Az egyesület célja a projekttel, hogy biztosítsák a megtartó közeget, mentorként a volt elítéltek mellett álljanak, illetve a társadalom felé kommunikálják, hogy ők igenis próbálkoznak az integrációval.

Nehéz úgy elhelyezkedni, hogy az erkölcsi bizonyítványukban benne van a büntetett előélet. Gyakran megesik az albérletkeresésnél, hogy hiába van meg a kaució, elutasítják”

- mondja Kamilla, pedig az előítélet gyakran alaptalan: hazánkban a 18 ezer fogvatartottnak csak kis százaléka ül erőszakos esetek miatt.

A Baross utcai Patyolat//PRÓBAÜZEM kiállítóterében stílusosan láncokon lógnak a képek, de a börtönmotívum a képek tartalmán is visszaköszön: szinte mindegyik blokkban visszatérő téma a rács, legyen szó gyönyörűen megmunkált kovácsoltvas ablakrácsról, játszótérről, lepusztult gyárudvarról vagy a hajléktalanszálló kerítéséről. 

Szabadjáték

Szabadjáték (Fotó/Forrás: Horváth Márton „Ábi”)

A kiállítási anyag korántsem vidám, ám az is látszik, hogy a börtönből való szabadulás első hónapjai nem feltétlenül a tömény depresszióban telnek: több képen felbukkannak az élet örömei, a barátok, az ételek, egy képen egy rejtelmes női akt is.

A résztvevő nyolc férfit jóval a szabadulás előtt meg kellett keresnie az Adj Hangot Egyesület munkatársainak, ugyanis szabadulás után a büntető-végrehajtás már nem adhat ki róluk semmilyen információt. Izsó Tímea és Bánkuti András fotósok havonta tartottak nekik workshopokat, ám sokat pótolni kellett, mert előfordult, hogy munka miatt nem tudtak jönni. A két mentor egy egyszerű digitális gépet adott nekik; a képekbe utólag nem nyúltak bele, csak kicsit világosítottak rajtuk.

Az igazság írva vagyon

Az igazság írva vagyon (Fotó/Forrás: Yusuf Onur Seyis)

"Alig várták, hogy jöjjenek"

Izsó Timea szerint ezek az alkalmak kicsit csapatépítésként is szolgáltak. A résztvevők bármikor kereshették őket, és sokan éltek is a lehetőséggel; volt, akivel naponta beszélt. „Volt olyan életút, ami jobban megérintett; érzem, hogy viszem magammal, többet is próbálok foglalkozni azzal a személlyel. Mert van, aki tényleg nagyon egyedül van. Van, akinek így, vagy úgy, de segít a családja, vagy a friss kapcsolata” - mondta lapunknak.

Izsó Tímea a kiállításmegnyitón

Izsó Tímea a kiállításmegnyitón (Fotó/Forrás: Rozgonyi Zoltán)

A résztvevők abban is különböztek, mennyire nyíltak meg a projekt során: volt, aki szívesen fotózta a valós nehézségeit, az egyedül elköltött vacsoráját, a munkakereséssel kapcsolatos helyzeteket, más nem szívesen engedte be saját világába a kamerát.

Számomra érdekes volt, hogy sokan nosztalgiára használták a fényképezőgépet. 

A csapat nagy részének az első körben készített anyaga arról szólt, hogy bejárta a börtön előtti életének helyszíneit, ahol sokat volt gyerekként, a feleségével vagy a gyerekeivel.”

Múltidézés

Múltidézés (Fotó/Forrás: Gönczi Gábor)

A nőkkel való kapcsolat azonban mindegyik résztvevőnél nehéz téma volt. Tímea próbálta motiválni őket, hogy ezzel is foglalkozzanak, de szerinte ezt annyira nehezen dolgozzák fel, hogy képeken nem tudnak mesélni róla, akár a volt barátnőről, akár az új kedvesről volt szó.

Az édesanyával való kapcsolat mindenkinél meghatározó,

erről mindenki beszél, akár él, akár nem, akár rossz a kapcsolat, akár jó. Pedig mind férfiak, és nem az édesapjukkal való kapcsolatot elemzik” - mondta.

Nagyon szerettek volna nőket is bevonni a projektbe, de őket még nehezebb volt megtalálni és rávenni. Eleve jóval kevesebben vannak, mint a férfiak (a 2015-ös statisztika szerint a fogvatartottak mindössze 7,51%-a nő), és aki kijön, azonnal beleveti magát az életbe: többnyire gyerekeik vannak, gyámhatósággal küzdenek, nem nagyon érnek rá részt venni egy öt hónapig tartó, állandó projektben.

Horváth Márton Ábi az Ez már a szabadság kiállításmegnyitóján. Ő is a Börtönrádió szerkesztőjeként dolgozott, szabadulása után rögtön autóbaleset érte, így szó szerint újra talpra kellett állnia.

Horváth Márton Ábi az Ez már a szabadság kiállításmegnyitóján. Ő is a Börtönrádió szerkesztőjeként dolgozott, szabadulása után rögtön autóbaleset érte, így szó szerint újra talpra kellett állnia. (Fotó/Forrás: Rozgonyi Zoltán)

Digitális deficit

Közös viszont a digitális világhoz való hozzáállás, a többség ugyanis 4 és 10 év közötti időtartamban volt rács mögött, és az alatt nagyon nagyot változott a világ. Mikor bementek, még csak nyomkodós mobiltelefonok voltak, ma már minden a Facebookról és a szelfikről szól. Dobos Péter például kiállította a saját félresikerült, hagyományos fényképezőgéppel készített szelfijét, amit a Várban fotózott, Zsoltnak kezdetben a gép bekapcsolása is nehézséget jelentett. (Mindkettejükkel beszélgettünk, történetük lejjebb lesz olvasható.)

Van azonban két kivétel, akiknek a képein látszik a különbség: Tamás foglalkozása a börtönévek előtt is grafikus volt, övé az egyetlen, művészien lefotózott női akt. Ő is dolgozott a Börtönrádióban, bent megtért, vallásos dalokat ír. Másikuk Dávid, aki okleveles fotós, és több kiállítása is volt már; kilenc, börtönben töltött hónap után jelenleg házi őrizetben várja az újabb ítéletet. A négy fal között, illetve házuk kertjében készítette fotóit, így lehetőségei szűkösek voltak. Jelenleg diplomamunkáján dolgozik, környezetmérnöknek készül. Az alábbi kép őt ábrázolja, jól látszik lábán a nyomkövető. 

Szabadon

Szabadon (Fotó/Forrás: Németh Dávid)

Miután becsapódik mögötted a börtön kapuja

Volt, akit várt a családja, azonban akadt olyan, akit senki, és nem is tudott hova menni. Laci például az első napokat a híd alatt töltötte, azonban három nap után már munkába állt. A börtönbe iskolázatlanul ment be, ahol leérettségizett – betéve emlékszik a tételeire –, és targoncavezetői vizsgát tett. Ám a mai napig nem tudott félretenni annyit, hogy egy albérletben le tudja tenni a kauciót, így hajléktalanszállón él. Ez az életforma tölti ki az életét: fotóin meghatározóak a hajléktalan társak, a hajléktalan élet bemutatása.

Mágus, a költő

Mágus, a költő (Fotó/Forrás: Pinczés László)

László vasárnaponként ételt oszt a Máltai Szeretetszolgálattal, és még egy szociális munkás asszisztens tanfolyamra is beiratkozott. Bár nehezítettek a körülményei, úgy tűnik, megtalálta helyét az életben. Ez kevésbé sikerült Gábornak, akinek a szabadulása után elhunyt az édesanyja, és alkalmi melókból él. Egy idő után mindegyiket otthagyja, városról városra jár, és épp addig van szállása, amíg munkája. Őt nehéz is volt elérni a projekt során emiatt. Ez a kép édesanyja lakásában lévő egykori szobáját ábrázolja:

Meleg otthon

Meleg otthon (Fotó/Forrás: Gönczi Gábor)

Fűszermentes élet

Zsolt szerencsés volt, őt gyerekei és édesanyja is várták, valamint saját lakása révén a lakhatás sem okozott problémát. Igaz, fia és lánya már felnőttek, de minden héten meglátogatják; lapunknak elárulta, hogy kicsit csodálkozott is, hiszen azt hitte, nehéz lesz a meccs a gyerekeivel. Eredeti szakmája burkoló. Szabadulása után volt italkiszállító, erdészeti munkás, építőipari munkás, ételszállító, de most éppen munkanélküli. A legutóbbi munkahelyén már dolgozott néhány hete, és jól érezte magát, mígnem egyszer csak nem szóltak a következő heti beosztásáról. Hívta őket többször is, de mindig csak annyit mondtak, hogy majd szólnak.

Zsolt a kiállításmegnyitón egyik képével

Zsolt a kiállításmegnyitón egyik képével (Fotó/Forrás: Rozgonyi Zoltán)

Jövőbeli terve az, hogy ételfutárkodással foglalkozzon. Az étel kardinális kérdés kiállított anyagában is: egyik képén látható egy óriási, pizzára hasonlító valami, amiről kiderül: zsíroskenyér fűszerekkel. „Bent fűszermentesek az ételek. Nincs bors, paprika, csak sóhoz lehet hozzájutni. Mindent máshogy hívtak, úgy, hogy szebb legyen. A paprikáskrumplit például úgy: pusztapörkölt. A frankfurti levest: hentestokányleves.

Kényszerből ráálltam, de megszokni soha nem lehet.

Ha nem dolgozott volna közben a nyomdában, nem tudta volna megengedni magának az olyan luxusnak számító ételeket, mint a sütemény és a müzli. Minden hónapban van ugyanis „kiétkezés”, mikor a börtönben található kis üzletben be lehet vásárolni a kártyával, amire a benti munkával keresett pénz gyűlik. Miután kiszabadult, három hónap alatt 9 kilót szedett magára.

Fűszer

Fűszer (Fotó/Forrás: Sz. Zsolt)

Lapunknak elárulta: emberölésért ítélték el. Tíz évet töltött börtönben, és szerinte a legnehezebb az volt, hogy elviselje az embereket. Volt, hogy 10-12-en voltak egy zárkában. „12 embernek kell alkalmazkodnia egymáshoz. Mindenkinek vannak személyes problémái, például a családjával; ha valaki kap egy levelet, hogy lelépett az asszony a bátyjával, onnantól kezdve mindenki feszültebb.

Elég egy apró hiba, például valaki elmegy a vécére, és nem szól előtte, közben meg épp eszik a másik.

A vécé fallal van leválasztva, a zárkába szellőzött, de volt, ahol csak egy függöny takarta.” Zsolt szerint tehát nem egy leányálom a bentlét, az egyetlen pozitívum, hogy fejlődött az emberismerete. „Odabenn megtanulja az ember, kiben lehet bízni, elég ránéznie valakire, egy-két szót váltani vele, és kiderül, korrekt-e.”

Zsoltnak nincs párkapcsolata, és ha egy ismerkedés során szóba kerül, hogy börtönben volt – ő általában elmondja –, akkor kétfajta reakció van. „Vagy azt mondják az embernek, hogy inkább hagyjuk, vagy fölpezsdíti őket, mert

van, aki pont erre gerjed.”

Zsolt viszont úgy érzi, most már nehéz lenne neki máshoz alkalmazkodnia. 

Mit követtek el?

A projekt során tudatos koncepció volt, hogy senkinél nem kérdeztek rá az elkövetett bűncselekményre, és ezt a kiállításon se kommunikálták. Izsó Tímea azonban mára már mindenkiét megtudta. „Az az igazság, hogy nem is érdekelt az elején, de aztán minél jobban megismertem őket, annál kíváncsibb lettem. Addigra olyan kapcsolatba kerültünk, hogy elmondták maguktól. De így, hogy már ismerem őket, rettenetesen összetettnek látom a problémát; sose lehet tudni, egy gyilkosságnak mi lehetett a hátterében” - mondta. Egy dolog azonban közös a projekt résztvevőiben: egyikük se esett vissza.

Konzervált élet

Péter nem árulta el nekünk, mit követett el, tisztán emlékszik viszont a napra, amikor bevitték: éppen a 27. születésnapján történt.

Egyszer minden bűn eléri az embert.

Nyolc és fél év után kaptak el, addig ismeretlen tettes ellen nyomoztak” - mondta lapunknak. 20 hónap után kapta meg az ítéletet, ekkor került át a Gyorskocsi utcából Vácra. Munkába állították, dolgozott ételosztóként, egészségügyi körleten takarítóként, kábelgyárban, nyomdában, majdnem mindenhol az intézet területén, ezzel telt az idő.

Dobos Péter a kiállításmegnyitón, háttérben a képei

Dobos Péter a kiállításmegnyitón, háttérben a képei (Fotó/Forrás: Rozgonyi Zoltán)

Az utolsó két évben a Börtönrádió főszerkesztője volt, és annyira belejött, hogy a Tilos Rádióban most is fut műsora. Mielőtt bekerült volna, videó-, film- és hangvágóként dolgozott, valamint videójátékokkal és online sporttal foglalkozott – célja, hogy utóbbiba visszatérjen. Jelenleg az Adj Hangot Egyesület alkalmazásában van, ez április végén lejár, addig találnia kell másik munkát.

Első szabad napján kilépett az ajtón egy szatyorral, és a váci állomásra ment. A Nyugatiba érkezve csapta meg igazán a szabadság. Evett egy steaket az Argentin Steak House-ban, amire már nagyon vágyott, ezért nem sajnálta rá a pénz. Édesanyja, két barátja is várta, találkozott 16 éves lányával is, aki ötéves volt, mikor bement. A szabadulása óta a család, a munka és az egyesület teszi ki az életét.

Számomra az egyesület nagyon nagy segítség,

 megvan a fix pont, és ez egy minimális kontroll is felettem, még ha nem is éreztetik velem. Szerinte ez egy megoldás a visszaesés ellen” - mondta.

Édes szabadság (Péter egykori cellatársának tetoválásáról készült)

Édes szabadság (Péter egykori cellatársának tetoválásáról készült) (Fotó/Forrás: Dobos Péter)

Nagyon meglepte a kinti világban, hogy mennyire felgyorsult az élet. Kevesebb idő jut a társas kapcsolatokra, mindenki dolgozik, hajt, megy, űzi a pénzét. Ez őt kicsit zavarja: érzéketlennek, közönyösnek látja a világot. Elmondása szerint a börtön előtt szinte „kapcsolatfüggő” életet élt. „Tíz év nagyon megviseli az embert, mert

bent nem lehet beszélni olyan dolgokról, amit egy nővel megosztasz.”

Most nagyon nehéz társas kapcsolatokat kialakítania, "mert az első pillanattól jobb, ha őszinte az ember, de az igazság többnyire elutasítást hoz maga után".

Péter szinte kiesett az időből, nem is öregedett sokat a tíz év alatt, mintha egészségügyileg is konzerválta volna az idő. Sokkal rendszeretőbb ember lett, hiszen tíz évig ugyanabban a ritmusban élt. Ez olyan pozitívum, amit próbál megtartani, illetve próbálja bepótolni az elvesztett időt családi részről, hiszen lemaradt többek között a lánya ballagásáról. „Ezek apróságok, de a kimaradt évek rávilágítottak arra, hogy a kis dolgok milyen fontosak. Kamaszként nagyon el voltam engedve, nem figyeltem a környezetemre, a családomra.” Péter utólag úgy értékeli, ezért is vezetett később egyenes út a börtönbe.

A kiállítás április végéig tekinthető meg a Baross utcai Patyolat Kulturális befogadótérben, de párhuzamosan vidéki helyszíneken, Egerben, Pécsett, Kaposváron és Szegeden is látható lesz. A fogvatartottak tartanak rendhagyó tárlatvezetést is majd.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál fényképTár

Róbert bácsi – jótevő vagy csaló?

A nagylelkű adakozót mindenki csak így ismerte Budapesten: Róbert bácsi. A városhoz tartozó egyik jellegzetes figura volt ő. Hogy ki is ő valójában, az már a kortársaknak is komoly fejtörést okozott, sőt rendőrségi nyomozás is volt az ügyben..
Vizuál interjú

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Vizuál születésnap

Aki nélkül elképzelhetetlen a magyar film - 80 éves Ragályi Elemér

Régi idők focija, Az ajtó, 1945 - néhány film a magyar operatőri iskola egyik nagy alakjától, aki 1991-ben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj sikerében is osztozhatott. Április 18-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját Ragályi Elemér Kossuth- és Emmy-díjas operatőr, filmrendező.
Vizuál galéria

Történeteket keresnek a talált képekhez – Fortepan

A Fortepan digitális fotóarchívum anyagából vonultat fel egy több mint háromszáz darabos válogatást a Magyar Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállítása. A kiállításon szereplő képek szorosan kapcsolódnak Magyarország XX. századi történelméhez. Mindegyikhez tartozik, tartozott történet, ezeknek azonban csak egy részét ismerjük.
Vizuál Film

Ma este látható először a digitálisan restaurált Jób lázadása

Április 16-án, a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján vetíti az M5 csatorna Gyöngyössy Imre és Kabay Barna 1983-as filmjének 4K felbontású, teljeskörűen restaurált változatát. A film szín- és fényvilágát az operatőr, Szabó Gábor vezetésével rekonstruálták.