Idén ősszel negyedik alkalommal jelentkezett új, nagyszabású kiállítással a budapesti Light Art Museum, amely 2022-es megnyitása óta rendkívüli népszerűségnek örvend. Az eltelt három év alatt már több mint félmillió látogatót vonzott be, köztük 135 ezer diákot. A More Than Human című tárlat most is a LAM védjegyévé vált élményalapú, zsigeri hatású műveket hozza el, amelyek
fókuszában a művészet és a tudomány metszéspontjában születő munkák állnak.
„Büszke vagyok arra, hogy negyedik kiállításunk nem csupán rendkívül friss és látványos, de témafelvetésében, méretében, sőt a bemutatott művészek névsorát tekintve is megállná a helyét a világ bármely művészeti csúcsintézményében” – hangsúlyozta Vida Szabolcs művészeti vezető, aki a megnyitón azt is kiemelte, hogy a kiállításban olyan alkotások is szerepelnek, amelyek létrejöttét a múzeum anyagi támogatása tett lehetővé, és most láthatók először.
A kurátorok, Bencsik Barnabás és Szalai Borbála ezúttal is új utakat kerestek, miközben nemcsak olyan jelentős nemzetközi művészek munkáit hozták el, akikkel eddig még nem találkozhatott a hazai közönség, hanem fiatal alkotóknak is lehetőséget biztosítanak a bemutatkozásra. Bencsik Barnabás úgy véli, a bemutatott anyag elgondolkodtató alternatívákat kínálhat azzal a haszonelvű felfogással szemben, amely napjainkban, a klímaváltozás, a természeti környezet globális elszennyeződése és a biodiverzitás veszélyes mértékű csökkenése miatt sürgős újragondolásra szorul. A kiállítás társkurátora szerint a budapesti tárlat egyszerre válhat lokális és globális jelentőségű kulturális eseménnyé.
Xenorama – Studio for Audiovisual Art: DIOPTRICON, 2024 (Fotó/Forrás: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest)
A kiállítás címét tudatosan hagyták meg angolul, a More Than Human kifejezés ugyanis sokkal többről szól, mint egyszerű „emberfeletti” képességekről.
Poszthumán távlatokat nyit meg, amelyben az ember már nem kizárólagos középpont, hanem egy nagyobb ökológiai rendszer része.
A tárlaton felvonultatott művek radikálisan új perspektívát kínálnak: mikroszkopikus organizmusokkal, algákkal és planktonokkal dolgozó alkotások, elillanó, porózus anyagokból létrehozott munkák, sőt toxikus anyagokkal kombinált művek is várják a látogatókat. A cél, szemléletváltásra ösztönözni egy olyan világban, ahol az ökológiai válság mindennapi tapasztalatunkká vált.
A több mint 2000 négyzetméteres kiállítótérben végighaladva új nézőpontból csodálkozhatunk rá arra a rendkívül összetett ökoszisztémára, amelynek mi magunk is szerves részei vagyunk. A következőkben néhány kiemelt alkotáson keresztül igyekszünk felvillantani a LAM legújabb, izgalmas projektjének sokszínűségét.
Vicsek Viktor & Rodrigo Guzman: Saeculum, 2025 (Fotó/Forrás: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest)
Vicsek Viktor & Rodrigo Guzman: Saeculum, 2025
A kiállítótér középpontjában magasodó, látványos, zeppelin formájú ballon a Light Art Museum állandó installációs tere, amelyet minden tárlat alkalmával más alkotó tölt meg új tartalommal. A legfrissebb kiállításon a Vicsek Viktor–Rodrigo Guzman páros készített ide vetítést – nem kis technikai kihívást vállalva, hiszen a megnyújtott, elliptikus tér sajátos perspektívát igényel. A mű az érzékelés áthangolására épít: absztrakt formáival és folyamatosan változó ritmusával kizökkenti a térérzékelést, és olykor az egyensúlyérzékelésünket is megtéveszti. A hatás olyan, mintha egy hatalmas, bennünket teljesen körülölelő kaleidoszkóp belsejébe lépnénk, ahonnan – a megszokott dimenziókat magunk mögött hagyva – szinte az világűr tágasságába lépnék tovább. Különleges, magával ragadó élmény.
Jonny Niesche és Mark Pritchard: Hang & látvány (Mercy, mercy, me),2025 (Fotó/Forrás: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest)
Jonny Niesche és Mark Pritchard: Hang & látvány (Mercy, mercy, me), 2025
A teremben egy teljes falszakaszt beborító, monumentális tükörinstalláció fogad: Jonny Niesche Hang & látvány című műve Mark Pritchard zenéjére reagálva finoman vibrálni kezd. A felület időnkénti rezonálása elhomályosítja a saját körvonalainkat, mintha valami izzó, lángszerű jelenség előtt állnánk, és a felszálló forró levegő torzítaná a látványt. A tér narancssárgás fénye tovább fokozza ezt az erőteljesen fenyegető atmoszférát.
Yasuhiro Chida: A pillanat tere, 2002–2025 (Fotó/Forrás: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest)
Yasuhiro Chida: A pillanat tere, 2002–2025
A kiállítás egyik legizgalmasabb alkotása Yasuhiro Chida kifejezetten erre a térre komponált munkája, A pillanat tere, amely az idő fogalmát vizsgálja. Chida abból a felismerésből indul ki, hogy az emberi léptéknél tágabb időskálák – így például a végtelen – szinte felfoghatatlanok számunkra. Arra a kérdésre keresi a választ, mi történik akkor, ha az időt olyan parányi egységekre bontjuk, amelyeket az agyunk már nem tud követni. A látogató egy sötét térbe lép be, amelynek közepén egy stégszerű palló vezet végig, körülötte vízcseppek hullanak függönyszerűen – csakhogy nem a megszokott módon, hanem felfelé. A művész a fény finom manipulációjával kelti ezt a meghökkentő illúziót,
olyan érzéki csalódást idézve elő, amely még akkor is zavarba ejtő, amikor saját kezünkkel érintjük a folyamatosan hulló cseppeket.
A hatás nem pusztán látványos: valójában a térérzékelésünket kezdi ki. A mű így az érzékek szintjén mutat rá – a kiállítás alapkoncepciójával összhangban – arra a fajta szemléletváltásra, amely végső soron a képzeletet is felszabadíthatja, mintha egyetlen pillanatra kilépnénk a saját időérzékelésünk korlátai közül.
fuse*: Mimikri, 2025 (Fotó/Forrás: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest)
fuse*: Mimikri, 2025
Egy másik teremben a fuse* néven működő olasz alkotócsapat videóinstallációja kapott helyet. A mű központi gondolata, hogy az emberi tevékenység rendkívüli gyorsasággal és drámai módon alakítja át bolygónkat, nemcsak a biodiverzitásra hatva, hanem hosszú távon az evolúció irányát is befolyásolva. Az élő szervezetek folyamatosan reagálnak a környezeti változásokra: alkalmazkodnak, mutálódnak, újfajta kapcsolatok hálójába rendeződnek. Ezt a komplex átalakulási folyamatot jeleníti meg a Mimikri című installáció, amely komoly kutatásokra és
a természetben megfigyelhető evolúciós pályák mesterségesintelligencia-alapú szimulációira épül.
A vetítésen növényszerű rovarok és rovarszerű növények alakulnak át folyamatos, organikus mozgásban, a torzulások mégis inkább esztétikai élményt nyújtanak, mintha valami új, különös szépség formálódna előttünk. A mű végső állítása keserédes: ha az emberiség egy napon el is pusztítja önmagát, az élet csodája – a maga sajátos logikájával és szépségével – tovább ívelhet a hátramaradó bolygón. A kérdés csak az, lesz-e majd bárki, aki gyönyörködni tud benne.
Mat Collishaw: Tensor mag (TensorCore), 2025 (Fotó/Forrás: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest)
Mat Collishaw: Tensor mag (TensorCore), 2025
Egy következő terembe lépve a három falat teljesen beborító, kifejezetten erre a tárlatra készült videóinstalláció fogad minket, Mat Collishaw angol művész Tensor mag című munkája. A látogató egy víz alatti, disztópikus világba érkezik, ahol egy különös lény metamorfózisát követheti végig. A kezdetleges organizmus lassan rája-, majd cápaszerű mutánssá formálódik, miközben egy olyan, a tenger által elnyelt szerverparkokra emlékeztető környezetben úszik, amely valaha az emberi civilizáció felemelkedését szolgálhatta. A sodró vizuális élményt a futurisztikus hangzású, mégis meditatív zene teszi teljessé, a képi világ és a hangzás együtt húzza magával a nézőt ebbe a baljós, mégis lenyűgöző közegbe. Collishaw műve – csakúgy, mint maga a kiállítás – arra kérdez rá, milyen változásokon mehet keresztül a bolygó élővilága, ha a környezetünket radikálisan befolyásoló emberi tevékenység a jelenlegi irányban halad tovább.
Picoplanktonics, 2025 (Fotó/Forrás: Andrea Shin Ling hivatalos oldala)
Andrea Shin Ling: Picoplanktonics, 2025
A közelmúltban zárult Velencei Építészeti Biennale egyik legnagyobb szenzációja volt a kanadai pavilonban bemutatott kutatás, amellyel most a Light Art Museumban is megismerkedhetünk. A látogató első pillantásra csupán akváriumokat lát, bennük különös, zöldes árnyalatú, bizonytalan természetű formákkal. Nem egyértelmű, élőlények-e vagy sem, de valójában igen: pikoplanktonokról van szó, olyan 3D-nyomtatással létrehozott struktúrákról, amelyek élő baktériumokat hordoznak. Ezek a cianobaktériumok az óceánok egészében megtalálhatók, és a Föld legkorábbi élőlényei közé tartoznak, kulcsszerepük volt a légköri oxigén megjelenésében. Ma is elnyelik a szén-dioxidot, és oxigént termelnek az emberi élet fennmaradásának alapfeltételeit biztosítva.
Felmerül a kérdés: lehet-e ebből a jövő építőanyaga?
Andrea Shin Ling zürichi építész kutatása erre keresi a választ. Kísérletei arra irányulnak, miként lehet ezeket a baktériumokat stabil, terhelhető struktúrákba rendezni, amelyek később az építészetben is alkalmazhatók. Ha sikerrel jár, az építőipar – amely jelenleg, többek között a cementgyártás miatt, az egyik legnagyobb környezetszennyező – radikálisan környezetbarátabbá válhat. Ez a projekt így nemcsak tudományos szenzáció, hanem egy lehetséges jövőkép is arra vonatkozóan, hogyan építhetünk úgy, hogy együttműködünk az élő rendszerekkel, nem pedig ellenük dolgozunk.
Tomás Saraceno: Hogyan gabalyítsuk pókhálóba az univerzumot?, 2018 (Fotó/Forrás: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest)
Tomás Saraceno: Hogyan gabalyítsuk pókhálóba az univerzumot?, 2018
Több teremben is teljes sötétség fogadja a látogatót. Az egyikben egyetlen villanykörte lüktető fénye rajzolja ki a tér körvonalait, egy másikban pedig vöröses fény kezd derengeni az egyik sarokban. Ahogy szemünk lassan alkalmazkodik a fényhez, töredezett, finoman vibráló kép bontakozik ki előttünk. Ez Tomás Saraceno alkotása: egy kockába szőtt pókháló, amelyet oldalról érkező lézernyaláb világít meg. A fény előre-hátra mozgása apránként felfedi a háló bonyolult, lenyűgözően finom struktúráját. A mű „társalkotói” különböző pókok voltak – ez szervesen illeszkedik Saraceno munkásságába, hiszen a művész régóta foglalkozik olyan nem emberi eredetű struktúrák vizsgálatával, amelyekből új megoldásokat és jövőbe mutató inspirációkat meríthetünk. Az installáció arra emlékeztet, mennyi tanulnivalónk van a természet rejtett intelligenciájától.
A képre kattintva galéria nyílik:
A Light Art Museum Budapest More Than Human című kiállítása 2026 augusztusáig várja a látogatókat.
További információ itt található.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Mat Collishaw: ΑΩ, 2016 (fotó/forrás: Bíró Dávid / Light Art Museum Budapest)
hírlevél
