A Netflix postai DVD-kölcsönzőből szép lassan vezető streaming-szolgáltatóvá, majd a filmipar egyik legfajsúlyosabb játékosává vált, teljesen átalakítva a film- és sorozatnézési szokásainkat, a hagyományos filmforgalmazást és kihívás elé állítva a mozikat és filmfesztiválokat. Elképesztő pénzt áldoznak eredeti tartalom előállítására, miközben ritkán látott kreatív szabadságot kínálnak az alkotóknak, legyenek azok egy alig ismert testvérpár, akik az utóbbi idők legnagyobb hatású sorozatával hálálják meg a bizalmat, vagy egy olyan öreg róka, mint Martin Scorsese, aki ki is használja a feneketlen pénzforrást: a The Irishmen című bűnfilmjére eredetileg is csillagászati összeget kapott, a forgatás kezdete óta pedig a büdzsé szinte hétről hétre nő. Az ilyen befektetések hatására a közel 130 milliós előfizetőtáborát szakértők szerint a Netflix 2022-re 450 milliósra bővítheti.
Mindehhez kézen fekvő lehetőségnek tűnik a világ legnagyobb népességű országának, Kínának a bevétele, csakhogy ebbe a Netflix-nél tapasztaltabb stúdióknak is beletört már a bicskájuk.
Ugyan Kína rendelkezik a világ legnagyobb VOD (Video on Demand: olyan szolgáltatás, ahol a hagyományos tévékkel ellentétben szabadon választhatjuk ki a néznivalót) előfizető táborával (2018 végére elérheti az 527 milliót is), a kínaiak nem a legnépszerűbb amerikai szolgáltatók (Netflix, Amazon Prime) tartalmait fogyasztják, hanem inkább a saját, kínai szolgáltatóikét. A kínai streaming-iparág dinamikusan fejlődik, jelenleg három cég, az iQiyi, a Youku és a Tencent uralja a terepet. A Netflix 2016 óta próbálja megtörni ezek uralmát, mára viszont odáig jutott, hogy inkább szerződést kötött az iQiyi-val, hogy saját gyártású produktumai (Stranger Things, Black Mirror) elérhetőek legyenek azon.
A iQyi hirdetései New Yorkban (Fotó/Forrás: Victor J. Blue/ Bloomberg/ Getty Images)
A nyugati filmek és sorozatok Kínába juttatása nemcsak hihetetlenül vonzó pénzügyi lehetőség, de egyfajta kulturális misszió is. A brit televízió néhány terméke iránt máris hatalmas kereslet mutatkozik Ázsiában, az olyan sorozatok, mint a Planet Earth, a Blue Planet, vagy a Sherlock ott is ugyanúgy népszerűek, mint a kontinensen.
Az európai és amerikai forgalmazók dolgát viszont eléggé megnehezíti a külföldi mozifilmekre kivetett kínai kvóta – azaz, hogy mennyi nem kínai filmet mutathatnak be az országban.
A szám az elmúlt években egyre növekedett – 2017-ben 89 idegen nyelvű filmet forgalmaztak a kínai mozik –, de a szabályozás továbbra is nehézséget jelent sok forgalmazónak, főleg mivel a legnagyobb hollywoodi blockbusterekkel kell versengeniük azért, hogy a kínai nézők elé kerülhessenek.
Itt jön képbe a VOD formátum, amely új lehetőséget teremtett: a Tencent katalógusába 2017-ben bekerült 500 új filmből 100-nál is több volt az idegen nyelvű film – streamingen keresztül tehát több külföldi film volt elérhető, mint a mozikban. A legnépszerűbb importált tartalmak Hong Kongból, az USA-ból, Európából, Koreából és Japánból származtak. Szakértők szerint a jövőben mindezek közül az angol filmek és sorozatok profitálhatnak legtöbbet a kínai piacból. Az egyik ok a filmek kínai korhatárbesorolása: az amerikai, vagy épp a magyar rendszerhez képest Kínában elég homályos szabályok szerint működik az értékelés. Amennyiben egy alkotás minden korhatár számára megfelel, és nem sérti a kínai kormányt vagy kultúrát, valószínűleg átcsúszik a cenzorok szűrőjén. A brit filmek nagy része megfelel ezeknek a kritériumoknak, ráadásul az amerikai mozikhoz képest kevésbé agresszívan tolják a nézők képébe ideológiájukat; tökéletesen megfelelnek tehát a kínai nézők igényeinek. Ráadásul az éppen zajló amerikai-kínai kereskedelmi hadakozás sem segíti a hollywoodi filmek exportját, amely a torzsalkodás következtében jelentősen csökkenhet a közeljövőben – ezzel pedig a brit forgalmazók egyre több lehetőséget kaphatnak.
Persze mindez még nem jelenti a biztos siker zálogát: a brit filmintézet 2016-ban szerződést kötött például az iQiyi nevű kínai szolgáltatóval, hogy fesztivál-felhozatala elérhetővé váljon azon a platformon. A megfelelő marketingtevékenység hiányában azonban nem sikerült felkelteni a kínai nézők figyelmét a brit filmgyártás legjava iránt. Hiába tehát a piaci lehetőség, ha egyedül a legnagyobb hollywoodi produkciók tudják felkelteni a nézők figyelmét, legyen szó bármelyik kontinensről.
(Via The Conversation)
hírlevél
