- Milyen élmények, hatások nyomán, s mikor dőlt el Újvidéken, hogy a művészetre teszed föl az életed?

- A legkülönbözőbb kultúrák, nyelvek, politikák és hazugságok örvényének kellős közepén találtuk magunkat tinédzserekként, ahonnan nem láttunk más kiutat, mint hogy saját világunkat művészetté változtatva felmutassuk – felváltva tüzeljünk vele, s használjuk óvóhelyünkként.

- Hogyan fogadott be Magyarország? Milyen közegbe csöppentél 1991-es áttelepülésedkor? Vannak-e számodra ennek a lépésnek máig ható alkotói konzekvenciái?

- Megértéssel és értetlenséggel. Akkoriban sokkal békésebbnek tűnt ez a világ, amelyben nem tudtuk, meddig maradunk. Bár ma már jobban beszélem a helyi kulturális és történelmi dialektust, úgy gondolom, ezzel együtt továbbra is a vajdasági magyar az anyanyelvem.

- Azóta tíznél is több könyvet írtál, minden évben volt önálló tárlatod, és megjelent jó néhány Tudósok-lemez. Mégis mintha csak most, a klasszikus képzőművészek modorában festett politikus-portrék nyomán figyelt volna fel igazán rád a közeg... A Bocs, megölhetlek? című albumról, vagy olyan kitűnő könyveidről, mint a Lomtalanítás, az Űrboksz madrigálok, A balkáni tahó, vagy a legutóbbi, Mona Lisa és a tenger címűekről kevés kritikával találkoztam, de azzal, hogy a Lázár János-portrédat megvette neki ajándékba az államtitkára, tele volt a sajtó, a Matolcsy-képedet pedig még a Wall Street Journal is méltatta.

- Változó a népszerűsége annak, amit csinálok, ami nyilván attól is függ, hogy határon átcsempészett művészetem magjai közül melyik talál itt termékeny talajra. A politikusportrék valamibe nagyon beletrafáltak, mert egyszerre komolyak és viccesek, kedvesek és gúnyosak, kortársak és a velünk élő anakronizmusokat felmutatók, történelmi sebeket felszakítók és aktuálpolitikusak; kritikusak, szókimondók, miközben szépek is és elfogadható mértékben pornográfok.

Lázár János korcsolyázik miközben piros hó esik  (Fotó/Forrás: Facebook/drMáriás)

- „A politika olyan mélyen beleivódott a magyar valóságba, hogy ma már a politikusok a szentjeink, a rocksztárjaink” – nyilatkoztad nemrégiben. Ezért kellett őket megfestened?

- Festményeim abban próbálnak segíteni, hogy egyszerre távolságtartóbbakká és több irányban kritikusabbá váljunk a politikát illetően, mert attól tartok, egészen közel állunk ahhoz, hogy teljesen beleőrüljünk.

Az elnök magányos kedvessége - Áder János megmossa Áder János lábát különböző Áder Jánosok társaságában  (Fotó/Forrás: Facebook/drMáriás)

- Milyen következményekkel jár a művészi utadra, hogy megfogalmazásod szerint ma „a drámai idiotizmus kellős közepén élünk”? Lehet-e tenni ez ellen a művészet eszközeivel valamit?

- Én csak a művészetből tudok erőt meríteni ahhoz, hogy még lássam értelmét annak, hogy bármit tegyek – gyereket neveljek, jövőben higgyek –, így megpróbálok olyasmiket csinálni, ami másnak is erőt adhat ahhoz, hogy folytassa: bízzon, nevessen és üvöltsön.

Andy Vajna a mélyszegénység mielőbbi felszámolásáért fohászkodik Semjén Zsolt műtermében (Fotó/Forrás: Facebook/drMáriás)

- A groteszk és az abszurd kezdettől az anyanyelved, így a legtermészetesebb alanyi jogon lesztek jelen a soron következő Bábel-esten. Készülsz-e erre az alkalomra valami rendkívülivel?

- Biztosan lesz valami, de az majd csak a fellépés előtti napokban derül ki, hogy miként és mire kell a világunkban történő dolgokra válaszként simogató pofont adni.