Keleti Éva kilencvenedik születésnapja alkalmából felkerestük otthonában és interjút készítettünk a legendás fotóművésszel, valamint megkértük néhány közeli barátját, pályatársát, hogy idézzen fel néhány fontos mozzanatot, találkozást a Keleti Évához kötődő emlékeik közül.

Kapcsolódó
Jó néha megpróbálni, tudok-e vízen járni – Interjú a 90 éves Keleti Évával
Munkásságát számtalan grandiózus jelzővel illették már. Neve fogalommá vált a szakma és a nagyközönség számára egyaránt. Keleti Éváról kevesen gondolnák, hogy sikerei ellenére, máig kishitűséggel küzd. A fotóművész, akit otthonában látogattunk meg, ma tölti be kilencvenedik életévét.
Gordon Eszter
fotográfus
Tudom, nem szereti, de nekem ő mindig is ÉVA NÉNI volt és az is marad. Csupa nagybetűvel, tisztelettel, szeretettel.
Az egyetem elvégzését követően döntenem kellett: vagy angol-orosz szakos tanári diplomámnak megfelelő állást választok, vagy a vágyaimnak engedve, a fotográfia lesz az életcélom. Választásomban végül az ő dolgozószobájában megcsodált művészportréi, mindig biztató szavai, folytonos támogatása játszottak kulcsszerepet abban, hogy igen, én is azt szeretném csinálni, amit ő:
korunk művészeit, színházi alakításaikat megörökíteni és átmenteni az utókor számára.
Kezdő fotográfus koromban, idejét nem sajnálva, gyakran elemezte képeimet, rámutatva a mielőbb kiküszöbölendő hibákra. Mintegy húsz éve ő nyitotta meg első kiállításomat, képletesen is bizonyítva, hogy mindig ott áll mellettem, figyeli, amit csinálok, és mindig számíthatok rá. Pár évvel ezelőtt több rádió- és tévéinterjúban is hangsúlyozta, hogy a színházi fotográfia terén bennem látja fiatalkori önmagát, engem lát pályafutásának folytatójaként, utódjaként. Ezek a szavak nem csupán a bizalmat jelentették, hanem egyúttal azt is, hogy ennek a bizalomnak mindig meg is kell felelnem. Mindez a mai napig nagy felelősséget, kihívást jelent a számomra, de jólesőt, amely erőt és lendületet ad a munkámhoz.
A legnagyobb megtiszteltetés pedig az volt a számomra, amikor tavaly én is egyike lehettem azoknak, akik végig vezethették a látogatókat Éva néni műcsarnokbeli életmű-kiállításán.
Ma a fiataloknak ritkán akad példaképük. Éva néni, köszönöm, hogy nekem ez is megadatott.
Szarka Klára
kurátor
Mikor is történhetett? A ’90-es évek végén? Éva volt akkoriban a Sajtófotó Pályázat és Kiállítás főszervezője. Annál a fotóügynökségnél dolgoztam, amit ő alapított. Nagyon megörültem, amikor megkérdezte, van-e kedvem segíteni neki a pályázat és tárlat ügyeiben. Sokat tanultam tőle. Esténként, a munka után óráig egyeztettünk adatokat, másoltunk képcímeket és egyebeket.
Még a digitális világ küszöbén voltunk csak, sok mindent olvasni, körmölni kellett. Késő estig görnyedtünk a papírhalom fölött.
A szemem káprázott, a derekam beállt, minden porcikám sajgott a fáradtságtól. Dehát, csak nem nyafogok a nálam 25 évvel idősebb Évának, aki rendületlenül dolgozott.
Mikor éjfél előtt hátradőlt, és végre azt mondta, mára elég, kifáradtam, olyan szépen és megértőn mosolyogtam rá, ahogy az illik az idősebb kollégával. Hosszú évek múlva vallottam csak be neki, a következő közös munkánknál, hogy azóta mindig komoly felkészülési edzést zavarok le, amikor megtudom, hogy együtt fogunk dolgozni.
Jelmondatom: ha Keleti Évával dolgozik, legyen fitt!
Fábián Évi
fotográfus
Amit az első kilencvenbe sűrített.
Megannyi hely.
Egy lakhely.
Számtalan életveszélyes helyzet,
kalandok és udvarlók,
egy férj és két gyerek.
Négy unoka, hét dédunoka.
Pár millió képkocka.
Többszáz színész és színésznő.
Béres, Törőcsik, Ruttkai...
Darvas, Latinovits, Mácsai...
Számtalan premier és előadás,
megszámlálhatatlan sok kiállítás.
Vezetett képügynökséget,
szerkesztett több ezer képet.
Erős benne az öntudat,
könyve legalább egy tucat.
Analóg - digitál,
völlig egal.
Magabiztosan szörföl a neten,
mindenkit fogad netten.
Falán sok kép között egy vagyok,
Boldog születésnapot kívánok!
Szilágyi Tibor
színművész, rendező
Még az MTI-nél volt fotós, amikor baráti kapcsolatba kerültünk. Nagyszerű fotóművész és mellette fantasztikus ember, aki példakép lehet mindenhol. Nem véletlen a nemzetközi elismertsége sem, nemrég például – bár a pandémia közbeszólt – a bécsi Albertinába hívták egy gyűjteményes kiállítása.
Csak felsőfokon tudok nyilatkozni róla, emberileg és művészileg egyaránt.
Mindamellett, hogy hihetetlen évszám, amit megélt, belül még mindig fiatal.
Fábián Évi kisfilmje Szarka Klára műcsarnokbeli kiállításáról és a közös fotózásról:
Fejléckép: Keleti Éva a Műcsarnokban rendezett kiállításon, 2019-ben (fotó: Fábián Évi)