A 2018 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré utánközlése:
Bucsi Réka nevét valószínűleg sok olyan ember is ismeri, aki még egy kockát sem látott a filmjeiből, hiszen rangos fesztiváldíjaival, a minden alkotása esetében napirenden lévő Oscar-esélyeivel és a legújabb kori magyar animációs színtér húzóneveként állandó szereplője a kulturális híreknek.
1988-ban született Németországban, de családja hamar Ausztriába költözött, majd nyolcéves korában tértek vissza Magyarországra. Már gyerekként rajzolgatott képregényeket, de az animációs karrier gondolata csak az érettségi évében vetődött fel – elsőre ugyan nem vették fel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, de miután egy évet töltött a Novus Művészeti Iskolában, másodjára már sikeresen felvételizett.
A MOME animációs alapképzésének elvégzése után a mesterszakos diplomamunkáját, a Symphony No. 42 című tízperces kisfilmet másfél év alatt készítette el, és hiába volt saját elmondása szerint megosztó a film puszta ötlete is az egyetemen, a MOME a Magyar Nemzeti Filmalappal közösen benevezte a 2014-es Berlinaléra. Az embereket és emberi képességekkel felruházott állatokat vegyesen szerepeltető rövidfilm 47 rövid, gegszerű, szürreális és gyakran morbid jelenetből áll, amelyek általában valamilyen társadalmi, környezeti problémára reflektálnak, nagy teret hagyva a néző asszociációs képességének. Miután a kisfilm Berlinben bekerült a rövidfilmes versenyprogramba, igazi sikerlavina indult el. Az alkotás szokatlan módon moziforgalmazást is kapott, felkerült az Oscar-jelöltek kihirdetése előtti szűkített, tízes listára, majd 2015 elején meghívták a Sundance Filmfesztiválra is.
A végső mérleg: több mint száz fesztivál, több mint harminc díj.
Bucsi Réka (Fotó/Forrás: Sascha Steinbach / EPA / Pool / Getty Images Hungary)
Bár elmondása szerint nagyon szereti a lineáris történetet elmesélő, klasszikus narratívájú filmeket is, szerinte az animációs rövidfilm tökéletes felület arra, hogy előjöjjön a konvenciómentes oldala. Valahol erre utal első rendezése címében a szimfónia is: „Úgy éreztem, hogy a módszer, amit alkalmaztam, jobban hasonlítható a komponáláshoz, mint a rendezéshez” – mondta még az első berlini szereplés előtt a Magyar Narancsnak.
Második rövidfilmje, a 2016-os LOVE még mindig távol áll a klasszikus történetmeséléstől, de tematikájában már koherensebb. A színekkel, formákkal és hangokkal nagy magabiztossággal kísérletező Bucsi Réka ezúttal három részre osztotta a távoli bolygón játszódó, állatokban ismét gazdag filmjét: vágy, szerelem és magány, tizenöt percben.
A magyar–francia koprodukcióban, dán animátorral és német zeneszerzővel készült LOVE szintén a Berlinalén mutatkozhatott be a nemzetközi közönségnek, később pedig ugyancsak meghívták a Sundance-re, de a bő másfél évig tartó díjszezon során két új és fontos eseménnyel is megismerkedett Bucsi Réka. A magyar filmes fellegvárnak nem nevezhető South by Southwesttel megjárta a másik legmenőbb amerikai filmfesztivált is, az Európai Filmdíjakon pedig jelölték a legjobb európai rövidfilm kategóriájában.
Love
Sci-fiszerű világainak furcsán megnyerő hidegségéhez nagyban hozzájárul állandó alkotótársa, Lukács Péter Benjámin hangmérnök egyedi atmoszférateremtése is,
amely mára Bucsi dialógmentes filmjeinek egyik védjegye lett. Kozmikus vonzódásának legutóbbi eredménye a Solar Walk, amelyet a 2017-es európai kulturális főváros, a dán Aarhus finanszírozott. Eredeti formájában egy 50 perces, előadásain élő zenével kísért alkotás volt, de a Berlinalén már a 21 perces rövidfilmváltozatát mutatták be. Harmadjára már nem tért haza üres kézzel: a rövidfilmes programban kiosztott Audi Short Film Award nevű díjjal jutalmazták a Naprendszer rejtélyeit kutató filmet.
Kapcsolódó
Ingyen megnézhető Bucsi Réka új filmje
A Solar Walk nemzetközi díjak sorát söpörte be és esélyes az Oscar-jelölésre is. Most néhány hétig bárki szabadon megnézheti.
A berlini díj után elárulta, hogy szeretne hagyományos, 2D-s animációs mozit rendezni, lehetőleg magyar produkcióban, nemzetközi csapattal. Utóbbi fontos elem Bucsi pályáján, mint aszt a Papageno.hu-nak elmondta, a fesztiválszerepléseket is a forgalmazókkal, producerekkel, de főleg az alkotókkal való találkozások miatt szereti: „Én nem hiszek abban, hogy egy barlangban ülök, és animálok. Szeretek részese lenni a korszellemnek, és szeretem, ha hatással vannak rám a kortársaim.”
Mi ez a sorozat?
Idén nyáron második alkalommal jelent meg a hazai médiapiac egyedülálló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunkban megismerheti a beválogatott alkotókat.
Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, rendelje meg online, ide kattintva>>>
Fejléckép:
hírlevél
