Vizuál

Budapest mood, vagy etűdök pontokra

2012.04.29. 07:01
Ajánlom
A PortfolioPoints kiállítás-sorozat kritikusunk szerint elsősorban (város)hangulat. Vass Norbert élménybeszámolójával arra biztat mindenkit, kerekedjen fel és tapasztalja meg maga is! "A képek könnyűek, mint a reggelire kínált müzli tejjel..." - írja egy helyen.

A PortfolioPoints április utolsó hetében immár nyolcadik alkalommal rendezte jól bejárható, befogadó-barát kiállítókörzetté a belvárost. A múzeumnegyed kifejezést persze tudatosan kerülöm. A kötelékben fellépő tárlatdömping életre hívása mögött ugyanis Budapest eleve gazdag kiállítás-felhozatalán túlmutató, sokszínűségében is egységes hangulatot árasztani kívánó, lendületes, a mindenkori urbánus Zeitgeistot reprezentáló fesztiváljellegű küldetést vélek felfedezni. Mire is gondolok pontosan?

A rendezvény jellegzetességein töprengve felteszem, hogy a PP - szemben az állandó kiállítóterek viszonylagos meghatározottságával - instant zsongást, ha tetszik tömeges művészeti házfoglalást kínál. Tereket lakik be, falakat dob fel. Találkozási pontokra - kávézókba, irodákba, bárokba, dizájnüzletekbe - telepít találkozási lehetőséget. Mintegy láthatósági mellénnyel ruházza fel a vizuális művészetet, s mint ilyen - ha valóban működik -, az alkotás-befogadás ártereit átrendező, spontán, közvetlen hozzáférést biztosít, és a háttérből finoman figyelmünkbe úszó, jóleső ingersorrá alakul.

Másrészt olyanféle szerves és letisztult kavalkádba kóstoltat bele, amely nem ruhatártól csomagmegőrzőig, teremőrtől fotocellás ajtóig tart, hanem része a két (portfolió) pont közti legrövidebb, girbegurba útszakasz is. Így aztán a PP-nek nemcsak megvalósulási helyszíne, hanem egyszersmind témája is a város. Mindez persze feltevés volt csak, amikor - hogy elméletem helyességéről megbizonyosodjak - farzsebemben a helyszínek térképével, elmémben pedig a szabad asszociáció eltántoríthatatlan szándékával nyakamba vettem a várost. Hangulatokra vadásztam, hogy ezeket naplóformán, jószerével kommentár nélkül, azzal a kérlelhetetlen szubjektivitással, ahogy megéltem, lejegyezzem. Szemem előtt régi idők nagyváros-filmjeinek ethosza lebegett. Persze szimfónia komponálásánál ez írás szerényebb céllal készült. Arra vállalkozik, hogy néhány etűdben szóljon a képzőművészet és az utcakép felől felfejthető Budapest-moodról. Indulhatunk?

Túrámat az Erzsébet téri Design Terminálban kezdem, ahol a korábbi kiállítás-sorozatok legmarkánsabb alkotóinak munkáiból rendeztek központi tárlatot. A PortfolioPoints AllStarz öt fotográfus, öt festő, és öt grafikus munkáiból válogat. Jakócs Dorottya öngyilkos-triptichonja már az utcáról nézve magával ragad. Közelebbről aztán a gótikus anti-oltárkép hatású munka részletei is mesélni kezdenek, élni kezd az élettelen alak. A poszt-grufti figura mindkét feltartott kezében egyszer használatos borotvát tart. Hogy funkcióját immár betöltötte a zsilett, azt a felvágott csuklók, és a sebekből bugyogó, hennaszerű, nonfiguratív ornamentikát kirajzoló vércsíkok tanúsítják. Horror és romantika kart karba ölt. Az ugyancsak megnyitott gégefő a jócskán dekoltált mellkasra rajzol finom mívű nyakéket, groteszk, szuicid sminkleckéből adva ízelítőt.

Az alvilág vérző szépsége után Töttös Kata képein a vérvörös ajkú, rubinvörös ruhát viselő, rákpáncélt tépő felvilági nőt, a plasztik-dívát, a sötétség lánya után az éjszakai ragadozót láthatjuk. S egy másik alkotáson tán ugyanőt, amint talpig selyemben, sápatagon, katzenjammeresen elnyúl egy szófán. Kovács Lehel hibátlan testű, cartoonizált forrónadrágos ringlányokat állít ki, Tihanyi Anna posh öltözetű proto-Lolitái pedig a nagybetűs Nő origóját, abszolút kezdőpontját vizsgálják - közben nemcsak a pre- és posztpubertáskor, hanem divatfotózás és képzőművészet határvonalai is összemosódnak a képeken.

Fekete Csaba Dalí világát mash-upolja kietlen cyberpunkkal, meg némi pszichodéliával, Nikon One pedig a kihalt, világvégi esőben ázó drótok, imbolygó lámpák költészetét ismeri fel. Glázer Attila mozdulat- és Miki357 portréfotói mellett igazán jól sikerült a Suppré-Neopaint festőkből és grafikusokból álló csapatának betűket újraértelmező, TYPO.ID-projektje is. Az A-ból láncon függő, kifordult fakarakter lett, a B-ből finom bőrbe vájt domborzati térkép, a C raszteres, hetvenes évek klipjeit idéző tóparti naplemente, az M meztelen, napszemüveges Madonna mögött kígyózó neonlufi, az N nordikus pulóverminta, az O meg késő-szocreál játszótereken fellelhető széria-mászóka. Odakinn vakuk villannak, a parkban gördeszkázó srácokat fotózzák. Megkapó mozdulatok. Ahelyett, hogy Jáger Attila szellemes gördeszka-vendégkönyvébe rajzolnék, irány az utca.

A Madách tér felé indulok. A Deákon klarinét és hegedűszó, na meg az elmaradhatatlan széldzsekis városnézés-tukmálók. Az egyik gyalogátkelőnél taxi vág ki elém, jól ismert Wunderbaum-illat csap meg, a lehúzott ablakon cserébe beszökik egy kis tavasz. A Random Pointban Kőrösi Viktória miniatűrjeire akadok. Mesebeli színekkel hívogatnak a szalvétányi, teásbögre-alátétnyi vászondarabkák. Porcukor-hóban kucorgó bárányt, vízhajú tavi tündért, zebrán átkelő angyalt találok, egy-egy árnyalat mosolyt a fehér falon. A képek könnyűek, mint a reggelire kínált müzli tejjel, mégis jóllakik velük a szem. Túlfelől nagyobb méretű olajfestmény lóg. Teagőzt, távol-keleti hangulatot idéz. Lassul az írás is. A tárlat a szomszédos fodrászatban folytatódik. Lakkillat, hajkefék, ollók és csapok. Elsőre furcsának tűnhet kiállítótérként, a Különleges frizurám című kép mégis, mintha pont ide készült volna. Talán a festékszag helyett a levegőben úszó samponillat miatt, a párducmintás paplanfrizura Klimt talpig arany arisztokrata asszonyait juttatja eszembe, holott Kőrösi festményének androgün-androidszerű arca távol áll a századelő femme fatale-jainak buja életkedvétől.

Azzal a jó érzéssel lépek ki, hogy ha ezek a naiv képecskék nem is tesznek többet, mint letörlik a lelkünkre tapadt kávéhabot, kimossák hajunkból rosszkedvünk negyed-dauerét, máris derűsebben indul a nap. Teletagelt, omlásveszélyes házak között haladok tovább. Üres kirakatokat, félig-leázott matricákat, salétromsávokat bámulok, girbegurba kutyahúgy-foltokat kerülgetek. A Dob utcai Bar Ladinoban füstös jazz, fülsértő falfúrás és Barcza Sára képei fogadnak. A hely kihalt, elvégre délelőtt van, tán alszanak még a tegnapi vendégek. A Világ szeme című képről Hundertwasser tekergő, színes házai köszönnek rám. Inkább másolatok, mint hommage-ok. A Csigasétáltatás pedig egy Klimt Csókjának motívumait azték-maja mintázattal bolondító bagatell. Átfutom még a tündérmesék illusztrációira hasonlító munkákat, de győz az építkezés. Továbbállok.

Ismét az utca zaja. Felkeresem a Dob utcai stencil-árkádot, ahova lassan kitehetnék - pontosabban felfújhatnák - a megtelt táblát. A forgalom áll, fülembe gitárzene duruzsol, a nap ismét kisüt. Irány a FORMA, a Ferenciek terén. Az emeleten Szabó-Lencz Péter, a Budapest Avantgarde blog írójának munkái várnak. Panel-homlokzatok, összefestett házfalak, pergő tapéták, elrongyolódott koncertplakátok, táblák, vezetékek, gyárkémények. Szabó-Lencz vizuális támpontokból fabrikál urbánus játszótereket. Rétegeket, színeket, szimbólumokat rendez egymás mellé, montíroz egymásra. Alkotásait mégsem érezzük zsúfoltnak. Gravitációtól elemelt városképei roppant ismerősek lehetnek a pesti utcákat járók számára. Galambokkal, guberálókkal, leszegett fejjel hazafelé bandukolókkal, neonfényekkel, divatreklámokkal mi is mindennap találkozunk. Szabó-Lencz szubjektíven szkennel. Bátran, és jó érzékkel emel ki építészeti és kulturális kapaszkodókat, ráérez a város ritmusára.

Budapest neki a Bakony. Értő szeretettel barangol benne, rögzíti eltűnő-változó tereit, akárha turistajelzéseket festene egy kedélytörténeti albumba, vagy időkapszulákba foglalná korunk vizuális lenyomatát. Városhangulati hőmérőit nézve korunkra, lakóhelyünkre ismerünk. A szikrázó-rozsdás, kutyaszaros-macskaköves, templomtornyos-gyárkéményes, felállványozott-összefirkált, esőáztatta-napsütötte, boldog-szomorú Budapestre. Ahol tán nem vagyunk már egész idegenek. Elvégre, ezért indultunk útnak.

A PortfolioPoints egyik szervezőjével, a Suppré-Neopaint csoport tagjával, Jankovits Barnabással készült interjúnkat itt olvashatják el. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Színház

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Vizuál

Banksy nem örült neki, hogy kiállítást rendeztek a műveiből az oroszok

A graffitiművész Banksy tudta és hozzájárulása nélkül rendeztek munkáiból kiállítást Moszkvában. A művész kifogásolta, hogy elveivel ellentétben a tárlat látogatóinak még fizetniük is kell, mint mondta, ő sohasem kérne pénzt az emberektől, akik látni akarják a képeit.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

Szfinxek és obeliszkek városa: egyiptománia és szabadkőművesség Budapesten

Van egy mondás, amely szerint Rómában ma több obeliszk áll, mint Karnakban, az ókori egyiptomiak egyik fő vallási központjában. Talán sokak számára meglepő lehet, hogy Budapesten is többet tudnánk összeszámolni egy városi séta alkalmával.
Vizuál

Réz András: Az utolsó mozielőadás

Nem kell pánikolni, ez az írás nem Peter Bogdanovich azonos című 1971-es filmjének elemzése. És nem is apokaliptikus vízió, amelyben az utolsó mozielőadást a világvége miatt nem követik továbbiak. Hanem Réz András elmélkedik a mozi jövőjéről.
Vizuál ajánló

Csendes áramlat

Idén lenne 85 éves Nagy B. István Munkácsy-díjas festőművész, akinek tiszteletére Csendes áramlat címmel rendezett emlékkiállítást a Pesti Vigadó galériája.
Vizuál banksy

Banksy nem örült neki, hogy kiállítást rendeztek a műveiből az oroszok

A graffitiművész Banksy tudta és hozzájárulása nélkül rendeztek munkáiból kiállítást Moszkvában. A művész kifogásolta, hogy elveivel ellentétben a tárlat látogatóinak még fizetniük is kell, mint mondta, ő sohasem kérne pénzt az emberektől, akik látni akarják a képeit.
Vizuál forbes

Scarlett Johansson a világ legjobban fizetett színésznője

A Forbes magazin 2018-as listája szerint Angelina Jolie, Jennifer Anniston és Jennifer Lawrence is a legjobban kereső színésznők között vannak.