Vizuál

Bukta Imre legújabb képei a kicsit sem romantikus vidékről

2019.02.03. 09:10
Ajánlom
Az egyik legismertebb magyar kortárs művész műveiből látható kiállítás a Kieselbach Galériában február 16-ig. Bukta Imre mesélt arról is, miért költözött vissza Mezőszemerére és hogyan jön vele szembe az ihlet.

Bukta Imre: Nálunk, vidéken - jan. 24.–febr. 16., Kieselbach Galéria

Az azonos című új könyvben Bukta Imre művei mellett Földényi F. László, Feuer András, Jerger Krisztina, Kollár Lajos, Kónya Réka, Kozák Gábor, Pataki János és Szirtes János képzőművész Bukta Imréről illetve Bukta Imréhez szóló írásai olvashatók.

Bukta Imre a legelismertebb kortárs képzőművész, aki ma is Mezőszemerén (Budapesttől 130 kilométerre, keletre, Heves megye déli határán) él, fest, dolgozik, és úgy tűnik, nemcsak fizikailag találta meg ott a helyét, hanem spirituálisan is. A mai magyar vidék nem éppen festői világ, közel hajolva hozzá semmi nem látszik például a Budapestről elképzelt falusi kurzusromantika idilljéből, viszont annál több Bukta személyes hitelességéből – ő ismeri és szereti is ezt a nem éppen festői világot. 

Bukta Imre Mezőszemerén született 1952-ben, ma a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakos mestere. Művészetét négy évtizede övezik elismerések, 1980-ban, 1988-ban és 1999-ben ő képviselte Magyarországot a Velencei Képzőművészeti Biennálén. Munkácsy-díjas és a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, 2009 óta Palládium díjas, 2010-ben a Heves Megyei Prima Díjat, 2016-ban pedig a Prima díjat kapta meg. Civilben helyi társadalmi szerepvállalásával küzd faluja és a kistérség fejlődéséért, 2001 óta nyaranként művésztelepet is működtet itt.

A Kieselbach Galériában nyíló retrospektív kiállításán teljes képet kaphatunk Bukta Imre primer környezetére és emlékeire épülő, egyszerre karakteres, mégis melankolikusan lírai világról. A tárlattal egy időben megjelenő könyvben korai műveket ugyanúgy láthatunk majd, mint újakat, a kisebb és nagyobb termek lehetővé teszik, hogy megmutathassuk azt a sokszínű és gazdag változatosságot, ami Bukta Imre világát jellemzi.

A művésszel a Kieselbach Galéria munkatársai beszélgettek a kiállítás kapcsán.

Miért Mezőszemere? Mi húzott vissza a szülőfaludba?

Amikor 1998-ban visszaköltöztem a szülőfalumba, jól éreztem magam Szentendrén. A sors alakította úgy, hogy visszajöttem. Húszévi szentendrei lét után ez nem volt fájdalommentes, és Mezőszemere pozitív hozadékai csak később jelentkeztek. Például akkor még nem készült el a sztráda, az internet döcögött, a mobiltelefon fél kilós volt – gondolok itt az információ áramlásra. Viszont megkaptam ezek helyett a hamisítatlan és mozdulatlan falumat, ami egyre vonzóbbá vált számomra. A Szentendrén kiüresedett motívumaim felfrissültek, újra és újra meglepetésként ért, mennyire nem láttam régen az összefüggéseket, hogyan működik egy falu. Belehelyezkedtem a szemereiségbe, de nem süppedtem bele.

Mondhatni, hogy azért egy kis Szentendrét is vittél magaddal vissza, hiszen létrehoztad Kónya Rékával a Nyílt Tér Vizuális Alkotótelepet, és több művész kortársad is vásárolt telket a településen. Hogyan áll most ez a projekt?

A Nyílt Tér művésztelepet Réka harcolta ki. Neki megvolt a gyakorlata ilyen tematikájú események szervezésében, előtte a székelyföldi ANNArt fesztiválokat bonyolította Ütő Gusztávval. A másik alapító tag Szirtes János. Az alkotótelep koncepciói közé tartozik, hogy minden alkalommal más művészeket hívunk meg, ennek oka az is, hogy minél többen látogassanak el ide. S valóban, a művészeket megérinti a vidék, válogatás nélkül. Valahol a szívek mélyén mindenki vidéki.

A képzőművész kollégáim először csak nyaralónak vásároltak olcsón szemerei - úgymond - parasztházakat. Azóta többen életvitelszerűen itt élnek. Szerintem a lakosság-művész arányt országosan megnyernénk.

Ne feledjük, Mezőszemere nem turista falu, élő organikus, a bajaival és örömeivel. Az itt élő művészek részt vesznek például a faluszépítésben.

Az utóbbi időben fiatal művészek is vásároltak ingatlan.

Mióta visszaköltöztél Mezőszemerére máshogy tekintesz a vidékre, a családra?

Természetesen mindenre másképp tekintek, nemcsak a vidékre és a családra. Ha a családról van szó, akkor a legnagyobb boldogság olyankor ér – például karácsonykor – amikor a hat unoka fürtökben csüng rajtam.

Egy interjúdban említetted, hogy egy folyamatos kettős helyzetben vagy, mivel egyszerre élsz Mezőszemerén, és egyszerre vizsgálod is azt eltávolodva tőle. Ez a kettősség érződik az alkotásaidban is?

Hogy ez a kettősség érződik-e a munkáimban, nem tudom megállapítani. Úgy is fogalmazhatnék, nem vagyok rá képes. Az biztos, hogy az a kettős szerep, miszerint innen származó falusi legény vagyok, valamint művészként is szemlélődöm, meg aztán a közéletben is részt veszek itt helyben, ez valóban különleges élmény.

Mi az ami most leginkább inspirál , foglalkoztat Mezőszemerén?

Az inspirációt, motívumokat nem kell lasszóval befognom, folyamatosan szembejönnek velem.

A legapróbb részlet is fontos, a legkisebb, jelentéktelennek tűnő rezzenésből is lehet műalkotás. Legyen az egy elkapott mondat a kocsmában, egy pirkadat, egy ballagó öregasszony, fát gyűjtögető cigány férfi, utcákon összeverődő kutyák. Világmegváltó gondolatok nélkül.

Az az egyre tátongóbb társadalmi és jóléti különbség, ami Mezőszemerének is sajátja megjelenik a munkáidban vagy igyekszel mindenre tárgyilagosan tekinteni, és egy lerobbant Trabant, az csak egy lerobbant Trabant?

Nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy ha bármilyen tárgy – akár egy használatból kivont Trabant – megjelenik a festményemen, azzal nem társadalmi különbségekre szeretnék rámutatni, ez egyáltalán nem célom. Ellenkezőleg. Elnézést, de Budapesttel összevetve, itt is nagyon sokféle ember él, különböző anyagi-, társadalmi helyzeti és értelmi szinteken. Ha megértéssel, sőt empátiával közeledünk egy szegény emberhez, egy gumiégetésből származó füsthöz – igen, bármilyen furcsa, még ahhoz is lehet ekképp közelíteni: ha mindezt igyekszünk megtölteni spirituális erővel, egyszerűbben fogalmazva művészettel, akkor születhetnek jó művek.

Az új képeid mintha ismét egyre jobban előtérbe kerülnének az állatok. Ez tudatos részedről vagy véletlenszerű?

Hát erre nem tudok pontosan válaszolni, de úgy vélem,

akár alak nélküli táj, akár gumiabroncsok a kertben, vagy csak állatok a tájban szerepelnek a képeimen, mindig az emberi jelenlétről szólnak a műveim.

2012-ben volt egy nagy átfogó kiállításod a még Gulyás Gábor által igazgatott Műcsarnokban, amikor is többek között arról is beszéltél, hogy mennyire rossz most Magyarországon művésznek lenni. Változott szerinted valamit ez alatt a 7 év alatt a helyzet?

A 2012-es Műcsarnoki kiállításom óta sok minden történt. Rájöttem, a világot olyan szemüvegen keresztül nézem, amilyen állapotban van a lelkem, illetve hogy ha nincs egyensúly, harmónia, akkor a remény is halványul. Ez volt akkoriban, persze minden, ami történt velem, igaz volt, mert az igazságnak a borúsabb oldalát kaptam el. Most más a helyzet. Kicsit kisütött a Nap, új remények, új tervek, új tapasztalatok, és ennek a következménye más hangulatú művekben nyilvánul meg.

Hogyan látod a jövőt?

Ha látnám a jövőt, akkor jósdát nyitnék Szemerén, jól menne a bolt. Hál’ istennek nem látom. Jó lenne azt a tudásszintet elérni, hogy csak a most van.

+1: Mesélnél a most megjelent albumodról? Mi alapján állt össze? Mi volt a vezérfonal?

A Kieselbach kiadásában megjelent album közös koncepció eredménye. Ebben sokat segített Kónya Réka, Kieselbach Tamás és Kozák Gábor. Vezérfonala, hogy tükrözze a kiállítás anyagát, beágyazva eddigi munkásságomba. Fontos volt még – Tamás ötleteként –, hogy személyes írásokat is tartalmazzon olyanoktól, akik számomra sokat jelentenek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Meglepetés lánykérés volt a pécsi koncerten

Filmekbe illő romantikus jelenet zajlott le a Pannon Filharmonikusok koncertjén Valentin-napon a Kodály Központban.
Klasszikus

Ha ez így marad, nehezebbé válik az ELTE Zenei Tanszék működése

Le kellett építeni az oktatói létszám egyharmadát a tanszéken, miután 250 millió forintot von el a BTK-tól a kormány. FRISSÍTVE!
Tánc

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Klasszikus

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.
Klasszikus

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál oscar-díj

Mégis mutat mindenkit a tévé az Oscar-átadón

Visszakozott a filmakadémia: mind a 24 díjat a gálaműsor közvetítése alatt adják át. A filmakadémia pénteki rövid közleménye szerint a tagságtól kapott visszajelzések miatt változtatták meg a korábbi döntést.
Vizuál hír

Megvannak a Berlinale idei nyertesei

François Ozon Ezüst Medvével távozhat, a legjobb női és férfi színész díjazottja pedig ugyanabból a filmből került ki és a független díjak között egy magyar győzelemnek is örülhetünk.
Vizuál gyász

Elhunyt Bruno Ganz, aki játszott angyalt, vámpírt és Hitlert is

A Bukás című filmben Adolf Hitlert alakító színész 77 éves volt.
Vizuál ajánló

A monoton, mégis változó világ zenei lenyomata – Changing Grey Live a Ludwigban

A Changing Grey, azaz Zságer Balázs-Žagar és Genser András elektronikus zenei duója február 16-án, szombaton, 18.30-tól különleges helyszínen, a Ludwig Múzeum kiállítóterében ad koncertet, amelyet az improvizált látványvilág tesz még izgalmasabbá.
Vizuál magazin

Párhuzamos univerzumok a Berlinalén

Teltházas vetítések előtt zajlott Buda Flóra Anna és Tóth Luca filmjeinek világpremierje a Berlinale rövidfilmes szekciójában, csakúgy, mint Mészáros Márta 1975-ös Arany Medve-díjas filmjének vetítése, amin mi is ott voltunk. Beszámoló a fesztivál magyar vonatkozású programjairól.