Vizuál

Capa szerelme vagányabb nő volt, mint gondolnánk

2016.02.14. 10:44
Ajánlom
Az OSA Centrális Galériában A mexikói bőrönd címmel nyílt kiállítás a modern fotótörténet talán legnagyobb felfedezéséről szól, amely során megtalálták Robert Capa több ezer elveszettnek hitt, spanyol polgárháború során készített negatívját. A titokzatos táskában ott lapultak barátai és közeli munkatársai, David "Chim" Seymour és Gerda Taro munkái is, aki a híres fotós szerelme is volt egyben. Székely Katalin művészettörténésszel beszélgettünk.

- Tegyük rendbe: milyen viszonyban állnak a mexikói bőrönd képei és a magyar állam által 2009-ben vásárolt, illetve az elmúlt években kiállított Capa-képek? Van átfedés?

- Semmiféle átfedés nincsen. A Robert Capa öccse, Cornell Capa által összeállított, mintegy 900 nagyításból álló „ultimate photo collectionből” három példány van: egy New Yorkban, egy Tokióban és egy Magyarországon, ami az említett vásárlás során került hazánkba. Ezek az egész Capa-életművet hivatottak reprezentálni, nagyjából egyforma méretben, bár van mellettük pár adományozott eredeti, úgynevezett vintázs kópia is. A most bemutatott gyűjtemény egy teljesen más anyag; 2007-ben került elő, noha a megtalálója, egy Benjamin Tarver nevű mexikói rendező már a kilencvenes évek során bejelentkezett az International Center of Photography-nál, hogy a tulajdonában van egy bizonyos bőrönd. Ő ugyanis valamiféle rokonságban állt azzal a mexikói diplomatával, Francisco Aguilar Gonzalez tábornokkal, akit a németekkel szövetséges francia Vichy kormányhoz delegáltak nagykövetként, és aki hazatérve magával hozta ezeket a negatívokat.

A mexikói bőrönd

A mexikói bőrönd (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)

- Hogyhogy ennyit kellett várni a képek nyilvánosságra hozatalával?

- Tarver tudta, hogy valami fontos dolog birtokába jutott, sőt, még azt is sejtette, hogy ez az az anyag, amit Cornell Capa már évtizedek óta keres. A 70-es évek óta több szaklapban is hirdetést adott fel ez ügyben, ám nem kapott választ, és mivel egy elég nehéz személyiség volt, meg is sértődött. Ekkortájt indult meg a nagy vita A milicista halála című kép eredetiségével kapcsolatban, ami sokat lendített az ügyön. Végül egy ír filmrendező, Trisha Ziff járt utána a dolognak; ő segített az International Center of Photography-nak, akiknek végül a tulajdonába került a bőrönd tartalma. Ezt Cornell Capa még megélte, de azt már nem, hogy a teljes anyagot feldolgozzák.

- Évtizedekre eltűnt negatívokról van szó. Akadt azért olyan kép, ami ismert volt?

- A korabeli újságokban nyomtatásban több is megjelent, és az itteni vitrinekben ezek közül elég sok látható is. Sőt, volt néhány, amely fennmaradt vintázs kópia formájában, de sajnos ezeket nem tudtuk megszerezni a kiállításra. A tárlat célja azonban pont az volt, hogy ne az ismert nagy alkotásokra, hanem magára a munkafolyamatra koncentráljunk, ezért is kaptak kiemelt helyet az adott tekercsen szereplő kontaktfotók (100 ilyen kontaktfotó, 70 nagyítás és mintegy 60 korabeli újság szerepel a tárlaton – a szerk.). Nagyon sok olyan kép van, amit egyáltalán nem is ismertünk, hiszen összesen 4500 kép volt a táska három rekeszében. Ennek csak egy töredéke jelent meg a korabeli újságokban, ráadásul nem fotóművészeti termékként, hanem egy-egy tudósítás képeiként. Ezeket aztán a szerkesztők megvágták, kitakarták, tetszésük szerint használtak fel.

Székely Katalin

Székely Katalin

- Hogyan zajlott ennek a 4500 képnek a feldolgozása?

- Egy kétkötetes, rendkívül igényes kiadványban dolgozták fel őket. Az anyagot diaszkennerrel tekercsenként szkennelték be, a kiállításra pedig ezeket a kontaktszkenneket nagyították ki, bizonyos képekről pedig külön nagyítást csináltak egy több mint hároméves munka során 2007 és 2010 között. Meglepően jó állapotban voltak a tekercsek – a mexikói klíma ezek szerint nagyon kíméletes volt –, ezért restaurálásra szerencsére nem volt szükség. Néhány kép szélén azért látszik persze az idő nyoma. Maguk a dobozok viszonylag sok támpontot adtak a feldolgozás során, hiszen a tekercseken Chiki Weissnek, Capa párizsi laborasszisztensének kézírásával ott van, hol és mikor, például melyik spanyol frontszakaszon készült az anyag. Ugyanakkor nem mindig tudni, hogy Capa vagy Gerda Taro képeiről van szó, mert gyakran használtak közös fényképezőgépet, sőt, egy közös hitelesítőpecsétjük is volt, amin az állt, „Capa y Taro”.

- Vannak olyan Capa-képek, amelyek új adalékokat adtak az életműhöz?

- Nagyon sok újdonság derült ki ezekből a képekből, ami nem féltetlen látszik ebből a kiállításból, hiszen itt a koncepció része volt, hogy mi jelent már meg, és ahhoz képest mik vannak a tekercseken. A képek és a hozzájuk tartozó feliratok alapján sokkal jobban lehetett rekonstruálni, merre járt Capa Spanyolországban, de ennek egy részét eddig is tudtuk, hiszen ez egy nagyon sokat kutatott terület. Ami itt nagy meglepetést okozott, az elsősorban Gerda Taro volt, aki a mexikói bőrönd révén lett újra ismert, hiszen ő maga is remek fotográfus és rendkívül vagány nő volt.

Robert Capa és Gerda Taro

Robert Capa és Gerda Taro (Fotó/Forrás: Fred Stein / Mai Manó Ház)

Az másodlagos, hogy Capa szerelme volt, de itt remekül látszik, hogyan találta ki magát, hogyan dolgozott, és milyen volt a stílusa. Ő jobban kapcsolódott az úgynevezett Neue Fotografie mozgalom formai megoldásaihoz, másként is komponált, de akárcsak Capa, ő is szeretett közel járni a harcokhoz - amiért a spanyolok időnként teljesen elmebetegnek nézték -, és nem idegenkedett a véres témáktól, ahogy az a valenciai hullaházról szóló sorozatából is kiderül. Igaz, Gerda Taro képei közül kevesebb maradt fenn, hiszen ő 1937-ben meghalt a brunetei csata során, Capa és Chim viszont végigfotózták az egész konfliktust, sőt, még a menekülttáborokba is követték a vesztes köztársaságpártiakat. Illetve Chimnek van egy olyan, itt nem látható sorozata, amelyen elkísér spanyol menekülteket, értelmiségieket és volt vezetőket egy Mexikóba tartó hajóúton. Egy Fred Stein nevű fotográfus néhány tekercse szintén benne van az anyagban: ő egy Párizsban dolgozó portréfotós volt, és Taro nála lakott. A kiállítás elején láthatók a képei, amelyen Capa és Taro együtt szerepelnek, és mivel a bőrönd tartalmát Chiki Weiss nyilvánvalóan Capa útmutatása alapján állította össze, egészen biztos, hogy ezek a képek érzelmi okokból kerültek be.

Valenciai hullaház

Valenciai hullaház (Fotó/Forrás: Gerda Taro / Mai Manó Ház)

- Mennyire érhető  tetten , hogy ez a három fotós egyben propagandista volt? Hiszen nyilvánvalón a köztársaságnak drukkoltak.

- Ők csak és kizárólag a köztársaság oldaláról fotóztak: megörökítették a harcok heroizmusát és azt is, hogy a civil lakosság miként áll mindehhez. A szenvedéseiket egyértelműen a másik oldal bűneként ábrázolták, mint a már említett valenciai hullaház és kórház képei. Arról nem is beszélve, hogy fotókat átvevő újságok is elsősorban baloldali médiumok voltak.

- Van kedvenc sorozatod a kiállítottak közül?

- Van több is. Nyilván szakmai ártalom, hogy annyira tetszenek Chim azon képei, amelyek a köztársasági oldal műemlékmegőrzési erőfeszítéseit mutatja be. Ő amúgy is inkább a hátországot és a népszerű köztársaságpárti vezetőket fotózta. Tetszik még Capa és Taro egyik közös sorozata is, ami a Madrid környéki lövészárokrendszert járja be. Korábban a háborús fotókon azt mesélték el, mi történt a csata előtt és után, Capáék viszont azt is megmutatták, hogyan zajlik az ütközet, és milyen az élet a vonalak között. Megrázó a polgárháború végső fázisát és a francia internálótáborok életét bemutató anyag is. A franciák nem tudtak mit kezdeni a határon átözönlő rengeteg emberrel, azért egyszerűen elkerítettek egy részt a homokos tengerparton, és ott a legnyomorúságosabb körülmények között tartották őket. A spanyolok a mai napig sértve emlékeznek erre, míg Mexikó segítségét rendkívül nagyra értékelik, hiszen az az ország a kezdetektől önzetlenül támogatta a köztársaságot, a bukás után pedig befogadtak mindenkit, aki itt akart új életet kezdeni.

A mexikói bőrönd

A mexikói bőrönd (Fotó/Forrás: Robert Capa / Mai Manó Ház)

A tárlathoz kapcsolódóan Spanyol anzix: egy polgárháború emlékezete címmel filmvetítés-sorozat is indul, illetve beszélgetésekre és koncertekre is sor kerül az OSA, a Spanyol Nagykövetség és a Cervantes Intézet együttműködésében.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál múzeumok éjszakája

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Vizuál india

Nézze élőben, hogy készül egy festmény!

Egész héten a Hopp Ferenc Múzeum kertjében fest Abhishék Szingh indiai művész, aki nemcsak szívesen veszi a látogatókat, de be is vonja őket az alkotásba.
Vizuál plakát

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.
Vizuál színész

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál frida kahlo

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.