- Jekatyerinburg a magyarok többségének ismeretlen város. Hogyan jött az ötlet, hogy a gyűjteményük Budapesten mutatkozzon be?
- A kiállítás létrejötte egy mindkét fél számára szerencsés egybeesés eredménye – amellett, hogy nagyjából egyéves előkészítés előzte meg. Múzeumunk felújítás miatt zárva tart, ennek is köszönhető, hogy a közel negyven darabból álló avantgárd kollekciónk ebben a formában most először elhagyhatta városunkat.
Nyikita Korityin (Fotó/Forrás: Mester Tibor)
Nagyon izgultam, hogyan állítják majd ki az avantgárd gyűjteményt, de a megvalósítás nagyon jóra és formabontóra sikerült – nálunk ugyanis eddig hagyományos módon, „fehér falakon, nagy termekben” volt látható. A két város egyetemei között, a tudomány területén egyébként már korábban létrejöttek a kapcsolatok, és bízom abban, hogy a mostani együttműködésnek köszönhetően kulturális téren is fejleszthetjük majd. Vannak még különleges alkotásaink, például a kaszlii vaspavilon, ami köré igazán érdekes volna vendégkiállítást létrehozni.
- Jekatyerinburg már Ázsiában található. Hogyan került ez kivételes anyag az Uráli régióba?
- Moszkva és Szentpétervár mellett számos regionális nagyváros múzeumai bírnak avantgárd gyűjteménnyel. Ez a korai szovjet korszaknak köszönhető, hiszen a művészetekben rejlő újító szándék egy ideig még egybeesett az új hatalom forradalom erejébe vetett hitével. Jekatyerinburgba az alkotók saját maguk hozták el műveiket egy kiállításra, később pedig ezek az alkotások egytől egyig a városban maradtak. Az tehát, hogy egy tematikus, állandó anyag jöhetett létre, a történelemnek köszönhető.
- Kazimir Malevics, Vaszilij Kandinszkij, Alekszandr Rodcsenko – számos kitűnő művész munkáját megcsodálhatjuk a tárlaton. Mit emelne ki a gyűjteményből?
- Abból a szempontból, hogy mely alkotásoknak volt a legnagyobb szerepük a művészet alakításában, illetve melyek azok, amelyek értéke anyagiakban kifejezve is a legnagyobb, egyértelmű, hogy Malevics és Kandinszkij áll a központban. A muzeológia szemszögéből mindegyik darab az izmusok korszakának egy megismételhetetlen remekműve. De egyszerű műélvezőként Nagyezsda Udalcova művészetét emelném ki a maga kifejező, vaskos filozófiától mentes letisztultságával.
Nagyezsda Udalcova Konyha, 1915
- Az orosz avantgárd művészet nyíltan reagált saját korának társadalmi-gazdasági kérdéseire. Mi az, amit ebből a mai befogadó megérthet? Mást jelenthet egy oroszországi szemlélőnek, mint egy külföldinek?
- Nem jelenthet mást, hiszen ezek az alkotások elsősorban a nyugat-európai művészeti térben érvényesítették befolyásukat. Nem titok, hogy a szocialista realizmus megjelenésével ezeket a műveket formalistának bélyegezték és betiltották a Szovjetunióban. Ennek megfelelően úgy vélem, hogy a nyugati közönség, amelyik számára folyamatosan elérhetőek voltak a művek, és amelyik csak távolról figyelte a történelem alakulását Oroszországban, sokkal jobban készen áll ennek a korszaknak a befogadására, mert inkább képes belelátni a lázadás kultúráját, és érzékenyebb arra a tényre is, hogy a művek nagyon közelről ábrázolják egy egész társadalom történeti beágyazottságát és az abból való kitörés vágyát.
98D4BF62-A43E-4F7A-A842-07C26806D697
2013 nyarán a moszkvai Vörös téren hétezer-ötszáz ember előtt énekelt áriákat és duetteket az operavilág két csillaga, Anna Nyetrebko és Dmitrij Hvorosztovszkij. A sportos alkatú, 1962-ben született sztárbariton kedvelt ruházata a farmernadrág és a póló, de a színpadon is a természetesség híve. A nemcsak bársonyos hangjáról, hanem jellegzetes ősz hajáról is felismerhető művészt a People magazin a világ ötven legszebb férfija közé választotta.
- A téma mindenesetre izgalmasnak tűnik azoknak is, akik kevésbé ismerik a korszakot. Ön szerint milyen módon lehet a közönséget beinvitálni a múzeumba, és fogékonnyá tenni a művészet iránt?
- Ma Oroszországban az avantgárdnak megvan a moszkvai és a szentpétervári közönsége, de regionális szinten más a helyzet: sokkal kisebb érdeklődéssel kell számolnunk, és ez az érdeklődés ráadásul nehezebben tekint ki abból a szellemi-kulturális térből, amit a szocializmus létrehozott. Nekünk a helyieket kell kiszolgálnunk: aki egyszer eljött a múzeumba, annak a következő alkalommal újat kell mutatnunk. Próbálunk a családokra koncentrálni, művészeket meghívni, illetve különböző előadássorozatokat létrehozni. Nagyjából a lakosság harmada, fél millió ember az, akiket meg lehet és meg is kell céloznunk.
A művészet forradalma
Az 1910-es és 1920-as évek orosz avantgárd művészetének legfontosabb irányzatain végigvezető kiállítás anyaga a Jekatyerinburgi Művészeti Múzeumból érkezett.
A tárlat nemcsak a korszak legfontosabb alkotóit vonultatja fel, hanem a történelem viharos eseményeit, a forradalmi korszak atmoszféráját is megeleveníti korabeli dokumentumokon keresztül; az orosz avantgárd kivételes művészi aktivitása ugyanis csak az orosz társadalom jellegzetességeinek ismeretében és a történések sodrában értelmezhető. A Jekatyerinburgi Múzeum büszkesége, Vaszilij Kandinszkij és Kazimir Malevics egy-egy remekműve szintén szerepel Budapesten.
- Művészeti központtá válhat-e majd Jekatyerinburg?
- Ez tulajdonképpen már megtörtént, hiszen a régióban nálunk van az egy főre jutó legtöbb színház, kiállító- és koncertterem, illetve dalszínház. A mi városunk rendelkezik az egyik legismertebb filharmóniai társasággal, valamint az opera- és balett-társulatunk is méltán világhírű; utóbbiak folyamatosan 90% körüli átlagos nézőszámmal dolgoznak. Elmondható tehát, hogy Jekatyerinburg vezető szerepet vállal azokban a komoly változásokban, amelyek a Szovjetunió széthullása óta, mindenfajta meghirdetett kulturális forradalom nélkül végbementek az országban.
hírlevél
