„A magyar festészet történetének talán legeredetibb mesterének életművét sikerült most egyesíteni" – mondta a kiállítás sajtóbemutatóján a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Baán László.
A 170. évfordulóra a Szépművészetibe szállították Csontváry Pécsen őrzött remekműveit csakúgy, mint a Nemzeti Galéria gyűjteményének darabjait.
Így negyvenöt Csontváry-mű látható együtt, köztük a festő összes főműve.
Ez az „erőteljes, izgalmas, megrendítő, a mester életútját is megelevenítő” tárlat július 16-ig látogatható Budapesten, majd három hónapig a Janus Pannonius Múzeum közönsége élvezheti majd.
Csontváry Kosztka Tivadar: A taorminai görög színház romjai, 1904–1905, olaj, vászon, 302 × 570 cm, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
A kiállítás kurátora Gergely Mariann kiemelte, hogy sokan ismerik ugyan Csontváry életművét, de a Szépművészeti különleges tereiben mindenki számára új élményt nyújtanak a legkedveltebb munkák is. Ezekben a terekben olyan új tartalmakat kapnak a képek, amelyek a szakma számára is felfedezéseket jelentenek majd.
Csak olyan munkákat válogattak be a kiállításba, amelyeket a feljegyzések szerint maga Csontváry is fontosnak tartott.
A tárlat felidézi az akkor még patikusként dolgozó Csontváry indulását: látható első, pillangókat ábrázoló olajfestménye, valamint korai madárfestményei is. Csontváry már érett fejjel, 1894-ben kezdte meg formális festészeti tanulmányait Münchenben, Hollósy Simon híres festőiskolájában.
Csontváry Kosztka Tivadar: A taorminai görög színház romjai, 1904–1905, olaj, vászon, 302 × 570 cm Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
Külön összeállítás mutatja be itt készített, kevéssé ismert portrérajzait,
amelyek meglepő kiforrottságot mutatnak. A látogató megismerheti a festő korai portréit, önarcképeit, majd első, itáliai tanulmányútjai során megalkotott tájképeit, amelyekkel elkezdte a fényjelenségek, a különböző napszakok, a természet erői megjelenítésének vizsgálatát.
Bosznia, Görögország, a Hortobágy, a Felvidék vagy Egyiptom tájai egyaránt megihlették Csontváryt, aki utazásai során a „nagy motívumot” kereste. Ezt végül Szicíliában és szülőföldjén találta meg: a csaknem egy időben készült, grandiózus, A taorminai görög színház romjai és Nagy Tarpatak a Tátrában című tájképeit a közönség együtt csodálhatja meg.
Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus, Egy cédrusfa Libanonból, 1907 , Olaj, vászon, 194 × 248 cm, Budapest, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
A Szépművészeti Jón csarnokának terei olyan óriásvásznak hatásos bemutatását is lehetővé teszik, mint a Mária kútja Názáretben vagy a harminc négyzetméteres Baalbek. Csontváry Libanonban festette meg nagy hatású cédrusfestményeit (Zarándoklás a cédrusokhoz; Magányos cédrus), majd
1909-ben Nápoly környékén alkotta meg utolsó olajképét, a Tengerparti sétalovaglást.
A kései munkák bemutatása után a kiállítás záró egysége áttekinti az életmű sorsát és a Csontváry-kultusz kialakulásának kezdeteit is. A Csontváry-emlékkiállítással párhuzamosan a Magyar Nemzeti Galériában a napokban Gulácsy Lajos-életműtárlat nyílt, így a 20. század eleji magyar képzőművészet két különös, egyedi látásmódú alkotójának munkásságát most egyszerre ismerheti meg a közönség.
Fejléckép: Csontváry Kosztka Tivadar: A taorminai görög színház romjai, 1904–1905, olaj, vászon, 302 × 570 cm Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria (részlet) (Fotó/forrás: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria)
hírlevél
