Vizuál

Dán pokolfajzatok! – megnéztük Lars von Trier kultikus sorozatának folytatását

2023.03.02. 14:15
Ajánlom
A dán rendező huszonötév után forgatta le A Birodalom című sorozatának harmadik, záró évadát. A nemrég Parkinson-kórral diagnosztizált művész humora szemmel láthatóan a régi: az Exodusban maximálisra csavarja az őrületet, elvarr minden szálat, és kíméletlenül gúnyt űz mindenből és mindenkiből: legfőképpen saját magából.

Ha a legjobb dolog, ami a televíziózásban valaha történhetett, a Twin Peaks premierje volt 1990-ben, akkor a második legnagyszerűbb ilyen pillanat bizonyára Lars von Trier A Birodalom című sorozata volt, amely négy évvel később debütált Dániában. Persze, utóbbi kevésbé hódította meg a világot, de nem véletlen, hogy a mai napig csak az európai vagy dán Twin Peaksként hivatkoznak rá – teljes joggal: merész vizuális megoldásaival, stilisztikai sokszínűségével, a horror és a szappanopera vegyítésével, a bibliai utalások és a profán, emberi gyarlóságok abszurd módon való párba állításával legalább annyira meghökkentő és modern volt, mint amerikai elődje.

A rendező nem is csinált titkot abból, hogy sokat merített David Lynchtől. Ahogy azt is nehéz volna nem észrevenni, hogy éppen huszonöt évvel az eredeti széria befejezése után mutatta be az új, harmadik évadot – csakúgy, mint ahogy a Twin Peaks: A visszatérés is ennyi idő után készült el. Igaz, a két művész egészen eltérően gondolkodott a folytatásról: Lynch A visszatérésben nagyon sok tekintetben elfordult attól, ami az eredeti sorozat esszenciája volt, és helyette új ötleteit valósította meg. És persze, ahogy az tőle várható is volt, nem volt hajlandó kiszolgálni a rajongók elvárását, hogy végre elvarrja a szálakat, magyarázza meg, tárja fel a titkokat. Ehelyett újabb és újabb rejtélyeket és rejtvényeket nyitott meg, és hagyott nyitva, minden bizonnyal az idők végezetéig. A Twin Peaks a szemünk láttára változott rémálommá.

riget_exodus-130511.jpg

Jelenet a Riget: Exodusból (Fotó/Forrás: Velencei Filmfesztivál hivatalos honlapja)

Lars von Trier azonban A Birodalom: Exodus címre keresztelt harmadik évadban nem hagy kételyeket.

Felfedi, mi történt az elmúlt huszonöt évben, megválaszolja a rejtélyeket, és nem utolsó sorban: megmutatja, hogyan is ér véget a történet. A dán rendező – és társforgatókönyvírója, Niels Vørsel – szemmel láthatóan nem akartak mást, mint visszatérni ebbe a különleges, nevetséges módon rettenetes világba, hogy befejezzék nagy művüket.

Tudomány vs. spiritualitás

Lars von Trier ennek megfelelően gyakorlatilag minden elemet megőrzött a korábbi évadokból, így szerencsére a remekbeszabott intrót is, amely mintegy röviden felvázolja a történet központi gondolatát. Eszerint Koppenhága híres kórháza, a Rigshospitalet – a köznyelvben csak Riget, azaz: Birodalom – egy mocsárra épült, ahol valaha kelmefestők dolgoztak, fehérítés előtt itt áztatták hatalmas vásznaikat. A helyükre azonban orvosok léptek, miután elkészült a gigantikus építmény, ahol „az ország legjobb koponyái” láttak munkához, a legmodernebb technológiával. Az ész győzelmét hirdetve nevezték el a kórházat Birodalomnak, jelezve, hogy a tudatlanság és a babona soha többé nem áshatja alá a tudomány tekintélyét. Ám gőgösségük nagy árat követel: az élet spirituális oldalát túl sokáig nyomták el, a mélybe száműzött lelkek pedig készen állnak, hogy keresztülszivárogjanak a kórház meggyengült, repedésekkel teli falain.  

Persze, ez az intro minden hatásossága ellenére is ferdít, minthogy a főhőseinkről, a kórház dolgozóiról és ápoltjairól csakhamar kiderül, hogy közel sem a rideg ész és a tudományos gondolkodás elkötelezett harcosai: a közösség lényegében egy szekta logikájára épül, amelyben abszurd rítusok és íratlan szabályok lépnek érvénybe még a súlyos morális kérdések esetén is. A legtöbb szereplőnk – legyen az akár a főorvos, egy rezidens, pszichiáter vagy takarító – kisstílű, nevetséges alakok, akik tudományos képzettségük ellenére valójában nagyon is babonás emberek. Munkaidejük nagy részét szinte nem is az orvoslás, hanem a hétköznapi intrikák, személyes háborúik, motivációik és félelmeik igazgatják. Ennek következtében pedig jószerivel észre sem veszik, hogy az orruk előtt özönlik el a kórházat a spirituális világ lényei, hogy átvegyék az irányítást a Birodalom felett.

Valóságból fikcióba

Az eredeti széria a drámai események csúcspontján ért véget, amikor a sötétség egy rövid pillanatra átvette az uralmat a kórház felett. A kérdés csupán az volt, hogyan lehet innen folytatni ezt a történetet? Kiváltképp úgy, hogy két igazán fontos karakter, a Drusse asszonyt alakító Kirsten Rolffes és a svéd vendégorvost, Stig Helmert megformáló Ernst-Hugo Järegård időközben elhunyt.

Persze, a feladat nem megugorhatatlan, és nem is egy Lars von Trier-produkció lenne ez, ha nem egy posztmodern gesztussal oldanák meg a kérdést. Az Exodus elején egy ismeretlen karaktert, Karent látjuk, aki ágyában épp az 1997-es széria utolsó epizódját fejezi be a tévében. A nő kísértetiesen hasonlít Drusse asszonyra, ráadásul mint kiderül, ő is kapcsolatban áll a szellemvilággal. Taxiba száll hát, és a Birodalomhoz hajt, hogy utánajárjon, mi lett a szereplőkkel. A közönyös portás hiába mondja neki, hogy ez az egész nem volt valós, csak „az idióta Lars von Trier” találta ki a kilencvenes években, Karen hajthatatlan. Hamarosan pedig a kórházi dolgozók között egyre több ismerős arcot fedez fel a múltból. És ekkor lépünk át ismét a fikció világába:

a képernyő tónusa átvált a jól megszokott szépiába, megszólal a nyugtalanító dalbetét, és újraindul az intro a mocsárral és a kelmefestőkkel.

A Birodalom kapui még egyszer – és ne legyenek kétségeink, ezúttal utoljára – megnyílnak.

RIGET-EXODUS-EP11-Still-02-Photo-by-Henrik-Ohsten-1-130124.jpg

Jelenet a Riget: Exodusból (Fotó/Forrás: Henrik Ohsten / Zentropa)

Minden a régi

Lars von Trier hasonlóan könnyen idézi meg aztán a dángyűlölő svéd szakember, Stig Helmer alakját is: egész pontosan a fia, Helmer Jr. (Mikael Persbrandt) tér vissza Koppenhágába, hogy megtalálja elhunyt apja hamvait, és egyúttal bosszút álljon azon a nemzeten, amely az őrületbe kergette a legendás sebészt.

Minden adott tehát, hogy a 21. század nézője átélhesse a korábbi Birodalom-élményt. A cselekmény ugyanúgy rengeteg szálon fut, sok-sok izgalommal, abszurd dilemmával és személyes csatával. Az alagsorban – afféle modernkori görög kórusként – még mindig a fent zajló eseményekről elmélkedik a valamilyen rendellenességgel született konyhai mosogatószemélyzet, ám egyikük már – az idő múlását jelezve – nem valós személy, hanem egy robot. És szerencsére Helmer Jr. apjától nemcsak a jellemét, hanem dángyűlöletét is megörökölte,

így minden epizódban elhangozhat a kultikus catchphrase: „Dán pokolfajzatok!”

Egy dolog azonban némileg sajnos megváltozott. A régebbi epizódok végét kivétel nélkül Lars von Trier zárta le, aki egy vörös bársonyfüggöny elé lépve nyájas monológban elmélkedett arról, mit is láthattak a nézők. Ez legalább olyan élvezetes volt, akárcsak maga a sorozat, így érthetően mindenki arra várt, hogy a 66 éves rendezőt újra ott láthatjuk a képernyőn. A művész, bár ezúttal is megosztja velünk a gondolatait az adott epizódról, nem áll ki elénk: a függöny mögé bújik, amely alól csak cipője orra látszik ki. Mint elmondja, ennek oka színtiszta hiúság, hiszen az eltelt huszonöt év rajta is jócskán nyomot hagyott.

Ahogy arról mi is beszámoltunk, az Arany Pálma díjas rendezőnél a forgatás ideje alatt Parkinson-kórt állapítottak meg, így a sorozat nyilvánvalóan extra jelentésréteget kapott: felmerült a kérdés, vajon a betegség rányomja-e a bélyegét a kész produktumra. Nos, a jó hír az, hogy nem. Az Exodus alapján Lars von Trier tehetsége és humora továbbra is a régi.

Az egyensúly felborul

De mi is történik pontosan az Exodusban? Nehéz kérdés, a cselekmény megannyi szála ugyanis tulajdonképpen egyenértékű, ráadásul újabb és újabb irányokba ágaznak széjjel, egészen az utolsó epizódig, amikor is – valamiféle ördögi katarzisban – végül sok minden értelmet nyer. Az egyetlen, viszonylag középpontban lévő ilyen szál Karené, aki a kórház megmentése miatt elindul, hogy felkutassa Kisöcsit (Udo Kier), aki egy démon és egy orvos frigyéből született, és ily módon megtestesíti a kórház kettősségét, az épületet magát. Karen ugyanis megérzi, hogy a Birodalom veszélyben van, a sötétség erői pedig megkezdték kivonulásukat a spirituális világból.

A korábbi évadokban megismert csata a racionális és irracionális, angyali és démoni között tovább folytatódik.

Ám amíg az alagsorban Karen felveszi a harcot a Sátán fattyaival, a felszínen a mi világunkból ismert problémákkal bajlódnak további főhőseink. Itt pedig szintén sajátos kettősség dominál: minden véresen komoly, és közben végtelenül röhejes. A dánok röhejes belső törvényei miatt fokozódik az ellentét köztük és a kórház svéd alkalmazottjai között. A kórházigazgató még mindig az egyik legostobább ember a földkerekségen, akinek munkája nagy része pasziánszozással telik, amelyet az alagsori, titkos hackercsoport tagjai így is a legkönnyebb, ötéveseknek való szintre állítottak. De a politikai korrektséggel is meggyűlik a baja a személyzetnek: egy új irányelv szerint ugyanis a kórlapokról el kell hagyni az ápoltak nemére vonatkozó személyes névmásokat, amiből nem nehéz kitalálni, milyen bonyodalmakra számíthatunk. Mindeközben Helmer Jr.-t egy meglehetősen komikus zaklatás miatt beperli egy munkatársa, a szintén svéd Anna (Tuva Novotny) – afféle hibbant femme fatale –, ami miatt a férfinak egy külön svéd esetekre szakosodott ügyvédhez (Alexander Skarsgård) kell bejelentkeznie, aki a mosdóban fogadja klienseit. Ráadásul az egyetlen svéd szakemberként egyszerre képviseli a vádlót és a vádlottat.

309172704_8004754886264744_5342871055661956096_n-130124.jpg

Jelenet a Riget: Exodusból (Fotó/Forrás: Henrik Ohsten / Zentropa)

A sorozat másik hangsúlyos szála Helmer Jr.-hoz tartozik, akinek pökhendi, nacionalista felfogása tökéletes keretet szolgáltat arra, hogy a rendező kiparodizálja Dánia komikus jelenségeit, és egyszersmind nevetségessé tegye a svédeket. A férfi például a sorozat egésze alatt képtelen elintézni a telefonos applikációján keresztül a parkolást, olyannyira értelmetlenül találták ki a rendszert – úgy, hogy közben meg van győződve saját felsőbbrendűségéről. Ugyanígy imádnivaló a jelenet, amikor szinte összeroppan, miután a kórház tetejéről észreveszi, hogy a dánok képesek voltak felépíteni egy hidat a két ország között: őszintén úgy hitte ugyanis, hogy erre ez a nemzet képtelen. És akkor még meg sem emlékeztünk a kórház svéd dolgozóinak anonim gyűléseiről, ahol mindenki elpanaszolhatja, milyen tortúrának vannak kitéve pusztán azáltal, hogy távol vannak szeretett szülőhazájuktól. 

Őrültségnek hangzik? Pedig még mennyi különleges karakterről és történésről nem esett szó. (Például a hátborzongató szerepben feltűnő Willem Dafoe-ról sem.) Ahhoz azonban elég, hogy szemléltessük: Lars von Trier maximálisra csavarja az őrületet, jócskán túlszárnyalva az előző két évadot. Néhány karaktert leszámítva egyszerűen nincs értelmes ember már a kórház falain belül. Míg a rendező a 90-es években készült epizódokban mindvégig igyekezett egyfajta egyensúlyt tartani a horror és a komikum között,

ez a balansz az Exodusban időről időre, végül teljes mértékben felborul,

ahogy közeledünk az elkerülhetetlen vég felé.

A Birodalom vége

Lars von Trier tehát látszólag nem sokat változott, a szabályok továbbra sem érdeklik. A rendező gyakorlatilag szórakozik, mint egy kisgyerek, aki rátalált a rég elveszettnek hitt játékára. Mindenből és mindenkiből gúnyt űz, nemcsak Dániából és Svédországból, hanem a woke ideológia főpapjaiból, a tudomány és a spiritualitás embereiből, a vallásból, a fejlődés eszméjéből, az orvosi esküből vagy a betegségekből – és persze mindenekelőtt: önmagából.

Ennek legékesebb bizonyítékaként munkáját egy, A Birodalom alapeszméjéhez méltó gesztussal koronázza meg a záróepizódban, egy olyan csavarral, amelyet minden kísértés ellenére nem szabad elárulnom, hiszen az egész sorozat egyik legfőbb rejtélyét tárnám fel. Annyit azonban elárulhatok: aki behatóan ismeri a művész munkásságát és habitusát, a fejéhez fog kapni, mondván:

„Ezt mégis hogy nem láttam előre?”

A befejezés fényében pedig kénytelenek leszünk átértékelni azt is, miért nem lép ki a kamerák elé az epizódok végén.

A Birodalom nem éppen az a sorozat, amit bárkinek jó szívvel ajánlanék, ahogy ezt igyekeztem is bizonyítani ebben a cikkben. Ettől függetlenül hiszem, hogy Lars von Trier minden provokatív gesztusa és időnkénti túlkapásai ellenére változatlanul napjaink egyik legeredetibb és legizgalmasabb rendezője, a tizenhárom részes, immár befejezett sorozat pedig egyenértékű a legjobb filmjeivel.

A sorozat a MUBI streaming szolgáltató felületén látható. 

Fejléckép: Jelenet a Riget: Exodusból (Fotó/Forrás: Henrik Ohsten / Zentropa)

Az 5 legjobb jelenet dán filmekben

Kapcsolódó

Az 5 legjobb jelenet dán filmekben

Hátborzongatóan szép pillanatok tömkelegét lehetne felsorolni olyan rendezők, mint Lars von Trier, Susanne Bier, Thomas Vinterberg vagy Anders Thomas Jensen filmjei kapcsán. Szubjektív válogatásunkban összegyűjtöttük, ránk mely jelenetek tették a legnagyobb hatást.

Gyönyörű rémület – Így újultak meg a horrorfilmek

Gyönyörű rémület – Így újultak meg a horrorfilmek

A boszorkány, Örökség és Tűnj el! – három korszakalkotó film az elmúlt tíz évből, amelyek nemcsak bebizonyították, hogy a horror is teljes értékű műfaj, de egyúttal utat mutattak a következő rendezőgenerációknak. És ez a reform rá is fért a zsánerre.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Kettévágott Carmina Burana – reakciók az operaházi büfébotrányra

Bogányi Tibor karmester visszalépett az operaház Carmina Burana-produkciók vezénylésétől, mivel főigazgatói döntésre szünetet kell beiktatni az előadásba. Az ügy számos viharos reakciót váltott ki.
Vizuál

Elhunyt Koncz András festőművész

A Munkácsy-díjas festőművész, Koncz Zsuzsa énekesnő öccse hosszú, méltósággal viselt, súlyos betegség után hunyt el március 2-án hajnalban, életének hetvenegyedik évében.
Zenés színház

„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe!” – interjú Claus Guthtal

A világ egyik legjelentősebb operarendezője, Claus Guth nemrég Budapestre látogatott: számos neves színház után a Magyar Állami Operaház is átvette Don Giovanni-rendezését. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotót.
Vizuál

Elhunyt Vadász György építész

Életének 92. évében, március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze. A kilencvenes években készült épületeivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Színház

Oidipusz a politika útvesztőjében – bemutatták Szikszai Rémusz rendezését a Radnóti Színházban

A Radnóti Színház legújabb előadásában Oidipusz egy idealista, ígéretes politikus, akinek szembe kell néznie a múlt terheivel. A produkció bemutatójára március 3-án került sor. A főszerepekben mások mellett Pál András, Kováts Adél és László Zsolt látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál kritika

Földi paradicsom még sohasem volt ennyire undorító

Minden idők egyik legjobb holokausztfilmjét készítette el Jonathan Glazer, aki Érdekvédelmi terület című filmjében egy olyan, önmagából kifordult, torz világot tár a szemünk elé, amelyben az együttérzés számít bűnnek.
Vizuál ajánló

Ismerje meg az épületet, ahol Kossuth Lajos elmondta híres beszédét!

Március 16-án Forradalmi események a „Tündérpalotában” címmel ünnepi épülettörténeti sétán vehetünk részt Dr. Csorba László történész vezetésével, amely során megismerhetjük Pesti Vigadó és az 1848/49-es forradalom közös történetét.
Vizuál vadász györgy

Elhunyt Vadász György építész

Életének 92. évében, március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze. A kilencvenes években készült épületeivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Vizuál gyász

Elhunyt Koncz András festőművész

A Munkácsy-díjas festőművész, Koncz Zsuzsa énekesnő öccse hosszú, méltósággal viselt, súlyos betegség után hunyt el március 2-án hajnalban, életének hetvenegyedik évében.
Vizuál hír

Ezekkel a kiállításokkal várja idén a látogatókat a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria

Az ókori Mezopotámia örökségét bemutató nagyszabású tárlattal, Munkácsy Mihály születésének 180. évfordulója előtt tisztelgő emlékkiállítással, valamint Anna Margit életművéből nyíló tárlattal is készülnek.