Pollack Mihály 1773. augusztus 30-án, építészdinasztia sarjaként született Bécsben. Apja, Josef Pollack Kaunitz herceg kőművespallérja volt, és fiait is az építészszakma felé irányította. Az első házasságából született Leopold Milánóban a késő barokk, majd a klasszicizmus elismert mesterévé vált. Féltestvére, Mihály a bécsi pallériskola és képzőművészeti akadémiai tanulmányok után kiutazott hozzá Milánóba, ahol megismerkedett a lombardiai klasszicizmussal.

Mihály ezután Magyarországra, Pestre költözött, amely ebben az időben építkezési lázban égett. Első ismert magyarországi munkája a Deák téri evangélikus templom volt. Tervezési és kivitelezési munkálatait mestere, Krausz János halála után vette át.

Pollack kezdeti munkái pesti bérházak voltak, ezeken kísérletezte ki a rá jellemző, mértéktartóan elegáns stílust. A pesti belvárosban áll az 1827-ben felépült Festetics-palota, amely már az építész kiforrott stílusának példája: a hangsúlyos bejárat erősen kidolgozott, az épület visszafogottan elegáns, egyszerűségében is előkelő.

Részlet a Pollack 250 kiállításból (Fotó/Forrás: Balogh Zoltán / MTI)

Korai tervezési és kivitelezési munkái közé tartozik a budavári Sándor-palota, amelyet Johann Aman bécsi építésszel együtt terveztek. Pollackot más arisztokrata családok, a fejlődő Pest-Budán például az Almásyak és a Károlyiak is felkérték rezidenciájuk megépítésére, vidéki kastélyokra is több megbízást kapott például a Zichyektől, Festetics családtól.

Az 1808-ban alakult Szépészeti Bizottság vezető építészeként ő hagyta jóvá az egységes elvek szerint épülő Pest sok száz építkezését, s ellenőrizte azokat; ebben József nádor bizalmát is élvezte, s megteremtette a hazai építőipar szervezeti kereteit.

A 109 méter széles, 70 méter mélységű múzeum Pollack legjelentősebb munkája volt és egyben az utolsó is. 10 éven át tartó, kihívásokkal teli munka eredményeképpen 1846-ben nyitott meg a Nemzeti Múzeum.

Felesége Eger Magdolna volt, akivel a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utca 13. szám alatti házban élt együtt boldog házasságban, 50 éven keresztül. Pollack 1855. január 3-án bekövetkezett haláláig Tahiban, az 1810-ben épített, saját tervezésű nyaralójában töltötte idejének nagyobb részét. A tahitótfalui temetőben álló síremlékét tanítványa, Ybl Miklós tervezte.

és fő művének, a Nemzeti Múzeumnak a létrejöttét, a tárlat kiegészül a múzeum emblematikus terein látható tablókkal – hangsúlyozta L. Simon László főigazgató. A Pollack 250 kiállítás helyszíne a Múzeumkert és a múzeumépület első és második emelete.

A Magyar Posta emlékbélyege Pollack Mihály születésének 250. évfordulója alkalmából (Fotó/Forrás: Balogh Zoltán / MTI)

A múzeum főigazgatója a kiállítás megnyitóján beszélt arról is, hogy a Nemzeti Múzeum épülete korszerűsítésre szorul: az intézmény kinőtte az épületet, nem rendelkezik elég kiállítótérrel, raktárral és kiépítésre vár a klímarendszer és az akadálymentes közlekedés is. Megköszönte a minisztérium által felajánlott együttműködést, és azt mondta, bízik abban, hogy az együttgondolkodásnak a következő években lesz eredménye. 

– jelentette be a Magyar Posta Zrt. alelnöke. Az alkalmi bélyegeken a koronázási palást, a zöldhalompusztai aranyszarvas, a tiszabezdédi tarsolylemez, a Monomakhosz-korona, valamint a Ludwig van Beethoven, később Liszt Ferenc tulajdonában lévő Broadwood-zongora és a margitszigeti korona jelenik meg – tette hozzá Hegmanné Nemes Sára.

Az elsőnapi bélyegzésű alkalmi boríték fő motívuma Pollack Mihály portréja, lenyomatán a Nemzeti Múzeum épülete szerepel. A bélyegkülönlegességből 50 ezer darab fekete és 2 ezer darab piros sorszámozott, vágott változat kapható, valamint 2 ezer példányban készül belőle egy olyan sorozat is, amelyben az úgynevezett fekete példány is megtalálható, ami borítékra nem helyezhető, de ajándéknak eltehető – hívta el a figyelmet az alelnök.

A bélyegújdonság szerdától kapható egyebek mellett az Elsőnapi postákon, a Filapostán és a Magyar Posta webáruházában.

Fejléckép: A Pollack 150 kiállítás megnyitója (fotó/forrás: Balogh Zoltán / MTI)