Az egykori Derkovits ösztöndíjas és Aviva-Díj jelölt Csákány ösztönös és elemi erővel bíró installációs praxisával arra törekedett, hogy a szobrászat műfaját újítsa meg és értelmezze át. Ennek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos fontos kiállítás résztvevője volt a Ludwig Múzeumban, és a Műcsarnokban, műalkotásai pedig olyan múzeumok gyűjteményének részét képzik, mint a maastrichti Bonnefantenmuseum, vagy a MUDAM Luxembourg.

A negyven év alatti generáció egyik legfontosabb képviselőjének most debütáló művei a rejtélyes, sötét hangulatot árasztó totális és ösztönös installációművészet közelébe sodorják Csákány praxisát, és az alkotásai tovább radikalizálódnak a líra irányába.

A kiállítás apropóján Csákány technikai szempontból mindenféleképpen megújítja munkái eddigi appropriációs és talált tárgyakat felhasználó, azokat rekonstruáló, valamint rekontextualizáló gyakorlatát. Kiállításával Csákány életművének legújabb fejezetébe lép, és igyekszik túllépni eddigi gyakorlatának fizikai és elméleti határait.