Vizuál

Disney és csipke

2010.12.30. 10:07
Ajánlom
Havadtői Sámuel festőművésszel Borda Máté beszélgetett.

Havadtői Sámuel Hommage á Jawlensky ‒ Új képek című kiállítása január 22-ig látogatható a B55 Galériában. A kozmopolita festőművésszel budapesti lakásán beszélgetett Borda Máté a kiállított művek hátteréről, az örökös úton levésről és az olasz ócskapiacok szeszélyeiről.

- Kiállításának címe szerint Alekszej von Jawlensky művészete előtt tiszteleg. Hogyan került kapcsolatba az orosz festő alkotásaival?

- A '90-es évek elején volt egy árverés, amelyen Jawlensky-képet is eladásra kínáltak. Egyből nagyon megtetszett. A leírás szerint első tulajdonosa John Cage volt, aki 1935-ben vette meg Jawlenskytől Kaliforniában, miután beleszeretett egy kiállításon. Mivel Cage még diák volt és nem volt pénze, egy dollár előleget adott, és később törlesztette a fennmaradó 34-et. Egy olyan képért, aminek mai értéke úgy 100 ezer euró körül lehet. A '90-es évek elején, az árveréskor már ismertem John Cage-et, így felhívtam, hogy igaz-e a sztori, és ő azt mondta, hogy igen. Megvettem a képet, ezzel kezdődött. Elkezdtem tanulmányozni Jawlenskyt. Kiderült, hogy nagyon érdekes, hányattatott élete volt. Az orosz forradalom után el kell hagynia hazáját, így került Németországba, ahol csatlakozott a Blaue Reiterhez (egy müncheni expresszionista művészcsoport). Aztán Hitler degenerált művésszé nyilvánította, így újra költöznie kellett, ezúttal Amerikába. Amikor viszont kitört a háború, az Egyesült Államok németként államellenségnek bélyegezte, és elárverezte a képeit. Szóval állandóan rosszkor volt rossz helyen. Élete végén majdnem teljesen lebénult, már csak ágyban tudott festeni. A képei egyre kisebbek lettek, egyre kisebb arcokkal. Ez egy meditációs folyamat volt számára. Nagyon tetszett, hogy sorozatban több száz ilyen arcképet festett, mivel én is mindig sorozatokat festek. És akkor újrafestettem az egyik képét. Hát így kezdődött.

- Hogy jutott oda, hogy egy egész kiállítást szentel ennek a különleges művészi kapcsolatnak?

- Kaptam egy kiállítási ajánlatot Izraelből, a kortárs múzeumból (Tel Aviv Museum of Art). Találkoztam az igazgatóval, hogy átnézze a dolgaimat. Az igazgató elég nyers modorú ember. Nem, nem, nem, ez se jó, ez se jó ‒ ezt ismételgette. Elkeseredtem. Akkor miért hívott egyáltalán ide? ‒ gondoltam. És akkor meglátta a Jawlensky-képemet és rámutatott: ez mi? Ez egy új téma, amin dolgozom, fényképek alapján ‒ mondtam. Erre felvitt a múzeumba, ahol a gyűjteményben volt hat Jawlensky. Arra kért, hogy ezekből is fessek meg egyet vagy kettőt, és ebből az anyagból csináljuk meg a kiállítást. Dolgoztam két és fél évig, és idén év végén Izraelben meg is nyílt a tárlat. De tartoztam egy kiállítással itt is, Budapesten, már vagy egy évvel el voltam maradva, ezért úgy festettem, hogy ide is elég legyen.

- Mit ért az alatt, hogy megfesti, újrafesti Jawlensky képeit?

- Veszem az eredetit, és megfestem újra csipkére, esetleg kicsit eltérő színekben. Néha kinagyítok az eredeti képekből részleteket. Amikor ez megvan, elkezdem pöttyözni őket. Ez tulajdonképpen egy pointillista technika.

- Nagyon sokat költözött életében.

- Ez így van, állandóan költöztem. Szüleim a második világháború után vándoroltak ki Angliába, ott ismerkedtek meg és házasodtak össze, két bátyámmal is ott születtünk. Négyéves koromban hazajöttünk Magyarországra, 19 évesen azonban disszidáltam Angliába, egy évre rá pedig Amerikába mentem, ahol Kaliforniában és New Yorkban éltem. Ezután következett négy év Svájc, majd újra Anglia és Magyarország, legutóbb pedig, két és fél éve Olaszországba költöztem. Sohasem zavart a költözés, mindig úgy tekintettem rá, mint egy marha jó dologra. Sose értettem azokat az embereket, akik egy lakásban élik le az egész életüket. Amikor Olaszországba költöztem, berendeztem a házam és úgy éreztem, talán ez a legszebb ház az életemben. És elkezdtem festeni, de hirtelen nagyon szomorú lettem. Megint egy új kultúra, egy új nyelv, amit nem beszélek, egy teljesen új környezet, és akkor először feltettem magamnak a kérdést: tényleg jó ezt csinálni, hogy az ember mindig mindent maga mögött hagy, mindent újrakezd, új barátai lesznek? Utána találtam ezeket a kis szobrokat, amelyek mintegy jelképes ünneplései az új életnek.

- Miért Disney-figurákat választott?

- Ezek voltak az ócskapiacon. Kettőt láttam először, gondoltam, megveszem az egyiket, hogy megnézzem, hogy mutat, ha ezt is bevonom színezett csipkével. Éppen velem volt a tel-avivi kiállítás kurátora, Arturo Schwarz, és annyira megtetszett neki az ötlet, hogy megvette nekem a másikat is.

- Azt mondta egy korábbi interjúban, hogy az alkotást terápiaként éli meg.

- Most olvastam Jawlenskyről valahol egy cikket, amiből kiderült, hogy amikor Németországból Svájcba költözött, majdnem pontosan ugyanazt írta le, amit én is elmondtam. Az ablaka előtt három cédrusfa és egy bokor állt. Több mint három éven át csak ezeket festette, újra meg újra meg újra, terápia gyanánt. Én azt hiszem, hogy minden, a zeneszerzés, az írás, minden egy bizonyos szinten terápia, csak mindenki másképpen hívja. Valaki azt mondja, hogy örömét leli benne. És az micsoda? Az is terápia.

- Min dolgozik most?

- Most néhány napot pihenek, aztán azt tervezem, hogy Szentendrén belekezdek néhány új dologba, ott is van ugyanis egy műtermem. Nagyon szeretek itthon belekezdeni munkákba, aztán kivinni őket Santa Margaritába és ott befejezni. Két múzeumi kiállítás is van, amelyekre meghívást kaptam Olaszországban, és szeretnék új dolgokat csinálni. Közben Arturo Schwarz elkezdett győzködni, hogy a képeim alá elrejtett írásaim, amelyeket senki sem lát, már megértek arra, hogy felfedjem őket.

- Ezek szerint ír is a képei alá?

- Igen, többnyire önéletrajzi történeteket. Aztán lefedem őket csipkével, mint egy temetés és arra festek, de a kurátor most arról próbál meggyőzni, hogy ha már ott vannak az írásaim, akkor azokat láthatóvá kellene tenni. Azt akarom megpróbálni, hogy magam szövök csipkét, csíkokat vágok, azokat összeszövöm, különböző mintákat alakítva ki, és ezáltal egyfajta rács keletkezik. A szöveget előre felírom, úgy, hogy bizonyos helyeken kilátszódjon a rács alól. És ha ezt többször, mondjuk háromszor megfestem és különbözőképpen fedem le őket, akkor a háromból a szöveg összeolvashatóvá válik. Ha négy szöveget háromféleképpen fedek le, az már tizenkét kép; ha ezeket összekeverem, úgy, hogy az összeillő szövegrészek ne egymás mellett legyenek, akkor már kihívás lesz elolvasni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Fidelio Tours

8 kirándulóhely a Balaton körül, ahová elmehetsz idén nyáron

A hazai turizmus idén késve ébredezik. Miközben a legnépszerűbb célpontokat ellepik a látogatók, érdemes a kevésbé ismert helyszíneket is felkeresni. Összegyűjtöttünk néhány balatoni kirándulóhelyet, hogy legyen miből válogatni.
Plusz

„Legyetek jók, ha egyáltalán tudtok” – Néri Fülöp, a humoros szent

Alakját itthon szobor őrzi, életéből népszerű olasz film készült. A 425 éve elhunyt Néri Szent Fülöp azt vallotta, hogy könnyebb a vidám embert Isten útjára téríteni, mint a szomorút.
Klasszikus

Kocsis Zoltán születésnapján indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar bérleteinek értékesítése

Hét bérletet kínál a következő évadra a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, az online értékesítés május 30-án indul.
Vizuál

Elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész

Életének 72. évében, kedden hunyt el a varsói Magyar Kulturális Intézet egykori vezetője, aki sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatokért.
Vizuál

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.
Vizuál galéria

A festő, akinek lakását és öltözködését is utánozták a bécsiek

Tökéletesen megtestesítette a romantikus művész ideálját tehetségével és fényűző életmódjával, pedig állítólag hihetetlenül félénk volt. Hans Makart művészete a szecesszió előfutára lett, Gustav Klimt rajongott a munkáiért.
Vizuál galéria

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Vizuál slow life

Ez egy komoly, szinte drámai kiállítás, meglehetősen sötét jövőképekkel

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. Egy interjúsorozatban a kurátori csapat tagjait kérdezzük az egyelőre csupán a virtuális térben látható csoportos válogatásról. Az ötödik epizódban Csizek Petra beszélt kedvenc műveiről és az önállóbb nézői befogadásról
Vizuál videó

A Lánchíd is szerepel Hans Zimmer legújabb klipjében

Hans Zimmer Oscar-díjas zeneszerző és napjaink egyik legnépszerűbb DJ-je, Alan Walker közös, „Time” című számához a COVID-19 koronavírus miatt kiüresedett városokat megjelenítő videoklipet készítettek. A dal először az Eredet című film betétdala volt, amely most Alan Walker feldolgozásában, közös előadásukban született újjá.