A 73. Berlinale a megnyitót követő napokban sem folytatódott túl vidám hangulatban, de nem is ez a célja, ahogy ezt már megelőző írásunkban is beharangoztuk. A három magyar Berlinálén futó film közül a Műanyag égbolt című animációt, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta rendezők alkotását eddig négy alkalommal vetítették a közönségnek. A már többszörösen díjazott rendezőpárosnak ez az első egész estés animációs filmje. A jövőben, egészen pontosan 2123-ban játszódó disztópikus sci-fi rajzfilm sok szempontból a negyven évvel ezelőtti, francia-magyar koprodukcióban készült Az idő uraira emlékeztet. A Műanyag égbolt most magyar-szlovák együttműködés eredményeként jött létre.

Kapcsolódó
Újrakezdés, újradefiniálás – Elkezdődött a 73. Berlinale
A világ egyik legrangosabb filmfesztiválja minden korábbinál nyíltabban állást foglal azon alkotók mellett, akik a szabad gondolkodásért és véleménynyilvánításért harcolnak. Helyszíni tudósításunk Berlinből.
A film azzal a fikcióval játszik, hogy mi lenne (lesz?), ha a bolygónk egy búra alatt létezne – így Pest is, Buda ugyanis már kihalt –, mert csak az alatt biztosítottak a megfelelő életkörülmények: a levegő, a növényvilág és az élelem.
Ebben az új világban azonban csak ötven év a maximális korhatár,
utána ki kell csekkolni, jobban mondva: kicsekkolnak bennünket.
Bánóczki és Szabó alkotása az élet, az állat- és a növényvilág kihálásán és a negatív szcenárión túl a szerelem erejéről szól. A főszerepekben Keresztes Tamást és Szamosi Zsófiát, jobban mondva azok avatárját láthatjuk. Egy futurisztikus és animációs köntösbe bujtatott Orfeusz és Euridiké-történet, amely azt feszegeti, hogy meddig vagyunk hajlandóak elmenni a szerelmünkért.
Bár vizuálisan lenyűgöző képekben láthatjuk a 22. század Budapestjét és Miskolcát, a film csak annyira futurisztikus, hogy mindvégig megőrizhesse a költőiségét is.
A Műanyag égboltot az Encounters szekcióban láthattuk, ami Mariette Rissenbeek és Carlo Chatrian fesztiváligazgatók újítása. Az Encounters egy olyan platform a Berlinalén belül, amely a független, innovatív filmesek esztétikailag és szerkezetileg merész alkotásait támogatja. Célja, hogy új nézőpontokat támogasson a moziban, és nagyobb teret engedjen a változatos narratív és dokumentarista formáknak a fesztivál kínálatában.
Szinte kísértetiesen hasonló témával foglalkozik a versenyszekció The Survival of Kidness című alkotása is, csak itt a világ még kegyetlenebb. A Földet gázmaszkos lények irányítják, élet és halál urai. A film eléggé sokkolóan onnan indít, hogy a gázmaszkos alakok egy színesbőrű nőt egy ketrecbe zárnak, a sivatagba vontatják, ahol aztán magára hagyják a hangyáknak zsákmányként. A nő csodával határos módon kiszabadul, hogy megtalálja azokat, akikre hozzá hasonlóan záros határidőn belül a halál vár. A disztópikus világot rajzoló rendező, Rolf de Heer azonban
végig azt a reményt sugallja, hogy az ember akkor is megmaradhat embernek, amikor a világ folyamatosan állati sorba akarja taszítani.
Fontos kérdések, amelyek mellett a Berlinale egy pandémia és háborúk sújtotta világban nem akar elmenni.

A The Survival of Kindness alkotógárdája a 73. Berlinalén (Fotó/Forrás: Alexander Janetzko / Berlinale 2023)
A hétfő azért egy kicsit a sztárok és kicsit könnyedebb témák jegyében telt. Itt volt például John Malkovich és Helen Mirren is. Malkovich a Seneca című filmet mutatta be, Mirren pedig a Goldát kísérte el, amelyben Golda Meir izraeli miniszterelnököt alakítja. A háború témáját ezúttal sem ússzuk meg, hiszen a film azokat a napokat kíséri végig, amikor 1973. október 6-án, a sötétség leple alatt, Jom kippur idején, Izrael legszentebb napján Egyiptom, Szíria és Jordánia egyesített erői megtámadták az országot és elfoglalták a Sínai-félszigetet, valamint a Golán-fennsíkot. Izrael első és máig egyetlen női miniszterelnöke, Golda Meir olyan fontos döntések meghozatalára kényszerült, amelyekről a kezdetektől tudta, hogy szükségszerű rosszak és sok emberáldozatot fognak követelni. A film Golda emberi arcát helyezi előtérbe:
egy nőt látunk, aki a történelem viharában versenyt fut az idővel, hogy milliók életét mentse meg, miközben feláldozza tizezrekét.
Az intenzíven drámai és nagy téttel járó felelősségek és döntések története ez, amelyben kicsit Mirrennek köszönhetően is felolvad „Izrael Vasasszonya”.
Kedden végre megérkezett az idei Berlinale életműdíjasa, Steven Spielberg, hogy este átvegye az idei első Arany Medvét a Berlinale Palastban, ahol bemutatták legújabb önéletrajzi ihletésű filmjét, a A Fabelman családot is. Spielbergnek nem ez az első német kitüntetése, 1998-ban már megkapta a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét az általa alapított Shoah Alapítványért és a Schindler listájáért. Az alapítvány a holokauszt túlélőivel rögzít világszerte főleg videós beszámolókat, hogy a jövő generációi számára elérhetővé tegyék őket oktatási és képzési anyagként.
A sajtótájékoztatón Spielberg nagyon kedvesen és alázatosan válaszolt meg minden kérdést, sőt még harminc percet ráhúzott a sajtótájékoztatóra, mert jól esett neki a beszélgetés velünk, újságírókkal. Többek közt arról mesélt, hogy a közel száz film közül, amit készített, nincs kedvence, ahogy egy apának sincs, ha a gyerekeiről kérdezik. A fiatal rendezők figyelmét pedig a történetmesélés fontosságára hívta fel, szerinte ugyanis a közönséget ezen és nem a képeken keresztül lehet megfogni. Azt is hangsúlyozta, hogy minden kockában a kis részletekre figyeljenek, mert abból áll össze a nagy egész. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint a A Fabelman család. A kis részletek igazi nagyoperává állnak össze a filmben. Valószínűleg ebben az is benne van, hogy először főz saját anyagból és nyúl a saját gyerekkorához. A hét Oscar-díjra jelölt alkotásban Sammy Fabelman (a kis Spielberg) első szárnypróbálgatásait láthatjuk New Jerseytől Arizonán át, Kaliforniáig. Spielberg Cinema Paradisoja ez és talán eddigi legviccesebb alkotása is egyben.
Fejléckép: Steven Spielberg az Arany Medve életműdíj átvétele után (Fotó/Forrás: Sandra Weller / Berlinale 2023)