Döbrentey Gábor (1897-1990) Szombathelyen született és városának ösztöndíjával végezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1928 és 1935 között. Fiatalon került az I. világháború hadszíntereire, de kibontakozó művészi pályáján nem volt nyoma pesszimizmusnak, a szenvedések kibeszélésének. Lelkesedéssel és elkötelezetten vetette bele magát a festészet minden ágának kipróbálásába, művelésébe. A Képzőművészeti Főiskolán mestere Glatz Oszkár lett, s Dudits Andor freskó-osztályát is látogatta, ahol megtanulta a monumentális festészet technikáit. Előmenetele olyan sikeres volt, hogy Glatz Oszkár tanársegédjéül választotta, 1932-től a művészképző befejezéséig.

Már 1933-tól mint főiskolai hallgató szerepelt kiállításokon. Rendszeresen küldött képeket a Műcsarnok, az Ernst Múzeum és a Nemzeti Szalon tárlataira és számos díjat is nyert. Döbrenteyt képein elsősorban az emberábrázolás érdekelte - bár szívesen festett változatos tájakat, esetenként csendéleteket is. Főként a nagy, figurális kompozíciók érdekelték, és ennek kereteit a történelmi festészet újjáélesztett lehetőségeiben találta meg. Az 1930-as évek hazafias fellángolása számos művészt ihletett meg a magyar történelem emelkedett pillanatainak egyénien átélt, sajátos stílusú megfogalmazására -közöttük Döbrentey Gábor előadásmódjára a nagybányai realisztikus posztimpresszionizmus és a dekoratív megjelenítés ötvözése jellemző leginkább. Történelmi tárgyú képei például a Gyula vezér elfogatása, a Szent István és kora, a Vérszerződés, a Juliánusz barát vagy a Szent István kihirdeti a szövetséget Velencével és a horvát királlyal.

A Szombathelyi Képtárban nyíló tárlatot szeptember 15-én 17 órakor az intézmény igazgatója, dr. Gálig Zoltán művészettörténész nyitja meg. A kiállítás kurátora Horváth Teréz művészettörténész.