„Szerencsejátékos vagyok – írta egyszer Capa magáról; e játékos mától nem játszik tovább.” – kezdte nekrológját az amerikai Hal Boyle. Az ismert lipcsei sorozatból két képet közlő cikk azután készült, hogy Robert Capa 1954. május 25-én, Indokínában, fényképezés közben aknára lépett és meghalt. Boyle Capa, a szerencsejátékos a kelleténél többször kockáztatott című írásával először New Yorkban, André Kertész iratmásolatai között találkoztam; ő ugyanis a nekrológot kivágta az újságból és megőrizte.
Kertész iratai közül került elém egy 1954. június 2-án kelt hivatalos, angol nyelvű értesítés is, a Magnum Photos Inc. fejléces papírján. Eszerint június 6-án – vagyis a D-Day 10. évfordulóján – került sor Capa New York-i gyászszertartására, amelyre várták a pár héttel korábban elhunyt pályatárs, Werner Bischof barátait is.
A levél névtelen írója minden ismerőshöz, szűkebben a Magnum gyászoló közösségéhez szólt, amikor úgy fogalmazott:
meg kell próbálnunk folytatni a két nagy fotográfusunk által ránk ruházott hagyományt.
A közelgő szertartás kapcsán azt is sietett hangsúlyozni: „…egyszerű baráti összejövetel lesz, kvéker módra. Azok a barátok, akik szólni kívánnak, röviden megtehetik.”
Capa temetése ezután, zárt körben zajlott az amawalki kvéker temetőben.
Sem Robert, sem testvére, Cornell nem voltak kvékerek, kettejük közös ismerőse, a szerkesztő John G. Morris azonban ekkortájt igen. Neki – és az arlingtoni katonai temetőtől idegenkedő anyjának – köszönhető, hogy Capa összetört testét végül a Barátok Társasága temetőjében helyezték örök nyugalomra. Morris szerint halott barátja – az akkor már sokak által ismert haditudósító – hitt az emberek testvériségében és szenvedélyesen vágyott a békére.
A kvékerek pedig nem ismernek faji vagy társadalmi megkülönböztetést, nincs egyházuk, sem dogmáik, és – egyebek közt – elvetik a háborúkat.
A domboldal, ahol ma Capa mellett édesanyja, öccse, sógornője, és – a családtól épp csak egy kicsit távolabb – életrajzírója, Richard Whelan is nyugszik, csakugyan háborítatlan.
Cornell, Julia és Robert Capa sírja az amawalki kvéker temetőben, 2013. április (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtár / Fisli Éva)
Az amawalki temetésről ismertek Dirck Halstead felvételei, Capa korai halálához azonban kötődik egy másik, a neten több változatban is feltűnő, a Metropolitan Múzeum gyűjteményébe 1984-ben került Kertész-kép is, A hódolat Robert Capának.
A papírkép verzójára az idős fotóművész feljegyezte: New York, June 8, 1954/11. Az időpont a gyászszertartás utáni második nap. Kertész nem ekkor tudta meg Capa halálhírét, az ablakból fényképezett New York-i városképet azonban az ő emlékének ajánlotta.
A felvétel feltehetően alkonyatkor készült,
a tekintet megakad az ég, az emlékezet sötét felhőiben. A fotó fekete-fehér, de a sötét tónus alatt a színek játéka olyan lehetett, mint egy véraláfutás. Egy nagy erejű ütés emlékére látunk. A fájdalom már nem mérhető; ez az a pont, ameddig eljuthatunk.
Robert Capáról is olvashat hamarosan megjelenő Fényképtárgy című kötetünkben. Addig is böngésszen a Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában!
Fejléckép: Robert Capa sírja az amawalki kvéker temetőben, 2013. április, Forrás/Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtár/Fisli Éva)
hírlevél
