Mi volt előbb: a vámpírtematika vagy a Kádár-kor?
A két dolog szerencsésen találkozott. A szakdolgozatomat vámpírfilmekről írtam a Filmművészetin. Amikor később, egy másik filmötletem miatt a Kádár-kort kutattam, akkor ugrott be, milyen jól működne ebben egy Drakula-sztori.
Nem színtiszta vámpírfilmet szerettünk volna csinálni, hanem több helyről összeszedett ikonikus mondatokat, elemeket, kliséket felhasználni. Az alaphelyzetből számomra rögtön egy ironikusabb, játékosabb megközelítés következett:
a Kádár-kori Magyarországon megjelenik egy vámpír, akit a titkosszolgálat megfigyel. Mi ez, ha nem vérbő szatíra?
Roman Polański a Vámpírok báljával megmutatta, hogyan lehet a témához patetikusság nélkül, játékosan viszonyulni.
Az egész cselekmény keretét a véradómozgalom adja. Ez valóban létezett, a vietnámi háború idején folyamatosan voltak itthon mozgósítások; gyárak, üzemek, iskolák gyűjtöttek vért, hogy elküldjük Vietnámnak, a kommunista testvérországnak. Ebbe érkezik meg díszvendégként Drakulics, és kavarja fel a hetvenes évek elejének állóvizét.
A vámpír arisztokratikus szörny. Hogy illeszkedik egy olyan korszakba, ahol nincs arisztokrácia?
Azt éreztem, hogy a film épp a Bram Stoker-regény alaphelyzetének tükörképe. Abban a könyvben nyugaton vagyunk, a viktoriánus Londonban, ahova a titokzatos, vadregényes keletről érkezik az idegen. Őt annak a kornak a vezető rétege elkezdi megfigyelni. Arisztokratikus vámpír, de körüllengi a vadregényes kelet-európai misztikum is, hiszen az erdélyi havasokból érkezik. Ez a filmben megfordul: keleten vagyunk, ahonnan a legenda szerint Drakula gróf származik. A titokzatos idegen a gyűlölt nyugatról érkezik.
A Kádár-korban nem az arisztokraták, hanem a káderek, az elvtársak vannak vezető pozícióban. Ők figyelik meg a gyanús idegent, aki a veszélyes és titokzatos nyugatról jön.
A vámpír vagy arisztokratikus, mint Lugosi alakításában és Coppola feldolgozásában vagy állati ösztönökkel rendelkező szörny, mint a Nosferatuban. A Drakulics melyik vonalat követi?
Nagy Zsolt esetében, aki a filmben Drakulicsot játssza, valamifajta „cool-ságra” törekedtünk. Ne legyen állatias, de ne legyen bájgúnár se – nem is vámpírfilmekből vettük a mintákat.
A kornak, 1972-nek Steve McQueen volt az ikonikus férfisztárja, így azt találtuk ki, hogy
Steve McQueen-esre vesszük a figurát. Vagány, tűzpiros Ford Mustangot vezet, bőrkabátot, farmert, csizmát visel.
A fehér kötött pulóvert is egy Steve McQueen fotóról néztük le.
A filmben is megvannak a klasszikus vámpírsztori elemei: messziről jött idegen érkezik titokzatos körülmények között, akinek nyomába erednek a vámpírvadász.
Sok vámpírtörténetben előkerül a férfi féltékenység, dominanciaharc. Adott az örökéletű, örökifjú vámpír és az impotens férfikarakterek, akik próbálják megóvni tőle a nőiket. Férfiúi féltékenységből és hiúságból üldözni kezdik.
Ebben a filmben is alapvetően ez a felállás. A hímsoviniszta, férfiközpontú magyar titkosszolgálat kötelékében dolgozik egy fiatal, elnyomott, a patriarchátusnak alávetett fiatal nő, akit Walters Lili alakít.
A hiú férfiak elnyomásában sínylődő nőt megkísérti a szabadság szele.
A titokzatos idegenben elkezdi öntudatlanul is a megmentőjét, megszabadítóját látni. Lélektani szinten igyekeztünk ezt komolyan venni, de ez alapvetően nem dráma. Könnyed stílusban mesél el egy női szabadulástörténetet.
A kor ízlése szerint a hangsúlyos nőiesség hivalkodó volt. A nőiesség felébresztésére sem ez a legmegfelelőbb kor. Direkt mentél széllel szembe minden kérdésben?
Ez kifejezetten kedvező helyzet íróként, mert minél több az akadály vagy a konfliktus, annál könnyebb jeleneteket írni. A rendszer tett engedményeket a nők felé, de egy olyan szigorú hierarchiában, mint ami az állambiztonság volt, erős elvárás volt a nők felé, hogy ne hangsúlyozzák a nőiességüket. Igyekeztek őket minél jobban elszürkíteni.
Ha valaki titkos ügynökként dolgozott az állambiztonságnál, az nem nagyon élhette ki a munkahelyén a nőiességét. Erre próbáltunk rájátszani minden lehetséges módon: ruhában, hajban, hogy Walters Lili egy szürke kisegér legyen, aki mit sem tud a saját nőiességéről. Fejlődéstörténet is a film – nőként is elkezd kibontakozni. Elkezd figyelni a ruhájára, a hajára, a sminkjére. Tulajdonképpen feladatává is válik, mert őt állítják rá a célszemélyre.
A vámpír női beavatási démon, az előzetesből azonban kiderül, hogy erre itt már nincs szükség. Mi marad a szerepe?
A szexualitás birodalmába már nem a vámpír avatja be a nőt, hanem
azt az ígéretet hozza el magával, hogy lehet máshogy is. Ne vedd adottnak azt, ha neked egy kapcsolat nem jó!
Vannak nyárspolgári körülmények között élő nők, akik a vámpír segítségével rájönnek, hogy a szexualitás, az éjszaka, a sötétség, a vágyak kiélése felszabadító lehet. Ezt nem elfojtani kell, hanem kiélni. Próbáld meg a vágyaidat és a belső iránytűdet követni! A Nosferatu is ebből indul ki.
Van ennek egy erős szexuális szimbolikája: a vámpírba karót kell ütni a szívén keresztül és azzal lehet véglegesen elpusztítani. Bram Stoker a nyárspolgári férfiaknak szolgáltat igazságot, amikor a regény végén a vámpír meghal.
Ilyenkor szokás a szexjelenet forgatására is rákérdezni…
Én ezektől mindig zavarba jövök, nem is sok ilyet csináltam. Mindenkiben van ilyenkor egy pici feszengés, általában az oldja fel a helyzeteket, amikor elkezdjük felvenni és teret adunk annak, hogy ez legyen olyan esetleges, amilyen az életben is. Ez is emberekkel történik.
Ne arra a hamis látszatra törekedjünk, amit a pornófilmek is próbálnak kelteni! Legyen az egész életszerű!
Adott egy jófajta komikus feszültséget a dolognak (amire tudatosan is próbáltunk rájátszani) hogy Walters Lili és Nagy Ervin alkotnak egy párt, akik fizikailag nagyon különböző alkatúak. Ervin magas, izmos, Lili törékenyebb. Ráadásul Ervin rögtön az első próbán ráaggatta Lilire a Madárka becenevet, amit meg is tartottunk. Ez a különbség behozta a komikumot, ettől oldottá vált a hangulat. Igazából elég sokat nevettünk – én volt, hogy felvétel közben is.
Drakula elűzésének vagy távoltartásának eszközei jórészt vallási jelképek. Egy ateista kor eszköztelenül áll vele szemben?
Ez is humorforrás a filmben, hogy mit kezdenek az elvtársak a helyzettel. A fokhagyma még belefér az eszköztárukba, mert ők is esznek fokhagymás lángost, de itt szükség van keresztre, ostyára, szenteltvízre. Kénytelenek olyan eszközökhöz nyúlni, amikben nem hisznek. Ami pedig ma tűnik bizarrnak, az a Kádár János szájából elhangzó mondat: „Majd az állami egyházügyi hivatal ellátja a vámpír baját.”
Mennyire mélyedtél el a korszakban?
Sokat kutattam az állambiztonság működését az OSA archívumában, ahol rengeteg archívfilm van a szervezettől. Ezeket belső használatra készítették a tanoncoknak. Az oktatóvideókban elmesélik, hogyan kell rejtett fényképeket készíteni, követni valakit, jelentést írni, nyomokat eltüntetni, mik azok a rejtett zugok, amiket át kell kutatni.
Walters Lili, Nagy Ervin, Thuróczy Szabolcs - Drakulics elvtárs jelenetfotó (Fotó/Forrás: Gerő Elektra / InterCom)
Olvastam a házkutatást végzőknek szóló utasításokat is arról, hogy ne dohányozzanak, ne hagyják a helyszínen a csikkeket, ha a lakásban belevizelnek a WC-be, ne felejtsék el lehúzni.
Ezek az előírások nyilván ciki malőrök nyomán születtek.
Mennyire volt nehéz megteremteni a vásznon a hetvenes éveket? Ujj-Mészáros Károly mesélte, hogy a Liza, a rókatündér kapcsán nagy kihívást jelentett.
Egyetértek vele. Ha meg is vannak az épületek, nehéz olyat találni, ahol belül is minden a helyén van. Volt egy-két helyszín, ahol ez megvalósult. Ilyen volt a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének székháza. Fantasztikus hely, nagyon vigyáznak rá. Szinte egy az egyben tudtuk használni a tereket, annyira hozzák a kort.
Sok helyszínt viszont szinte a nulláról kellett felépíteni. Az a lakás például, ahol a főszereplőink, Nagy Ervin és Walters Lili laknak, a valóságban egy kívülről romos, évek óta lakatlan ház volt, ahova mi stábként beköltöztünk. Kitapétáztunk, parkettát raktunk le, szőnyeget, bútort vittünk. Romokból csináltunk egy lakást.
Próbáltunk minden apró részletében hitelességre törekedni, ami rengeteg problémát bevonzott: milyen az ajtókilincs, a nyílászáró, a függöny, a karnis, stb.
Nagy Zsolt, a kommunista vámpír - Drakulics elvtárs jelenetfotó (Fotó/Forrás: Gerő Elektra / InterCom)
Volt kedvenc korabeli tárgyad?
Volt egy korabeli üdítőmárka, a Hüsi, ami a Bambit váltotta fel. Megkapta a csatos üveges dizájnját, de újrabrandingelték. Nagyon szép üvege volt, nagyon kevés létezik belőle, de a látványtervező tudott szerezni eredetit.
Hogyan került Bödőcs Tibor a filmbe?
A filmkészítés nekem sokszor a rajongásaim kiéléséről is szól.
Sok mindenkivel kapcsolatban vannak kamaszkori élményeim. Ilyen Rába Roland az Isteni műszakban, akit először Krétakör előadáson láttam. Akkor még csak álom volt, hogy közöm lesz a filmhez. Amikor pedig tényleg közöm lett, és volt lehetőségem Rolanddal találkozni, azt éreztem, hogy – talán túlzóan hangzik – egy álom valósul meg. Akit a színpadon láttam kultikus előadásokban, most velem együtt dolgozik.
Bödőcs Tiborral is ez volt a helyzet. Nem ismertük egymást személyesen, de nagyon tetszettek a műsorai. Van a történetben egy konferanszié figura, aki egy kicsit az adott kor standuposa. Azt gondoltam, hogy ez Bödőcs Tibornak profiljába vág. Megkerestem azzal, hogy ez félig egy szerep, félig pedig egy korabeli standupot kéne csinálni, bár ez nem csak a poénkodásra megy.
Tetszett neki a konferanszié karakter, azt mondta, régóta szerette volna, ha valamihez köze van, ami a Kádár-korról szól. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a filmnek mi az állítása erről a korról – kifigurázza, kicsit ki is forgatja, ítéletet is mond, ugyanakkor a karaktereket nem ítélkező módon ábrázolja, hanem hús-vér emberekként. Szívesen mártózott meg ebben a más típusú munkában: színész partnerei voltak, nem egyedül volt a színpadon, alkalmazkodni kellett a forgatás minden technikai körülményéhez. Újdonság volt neki, hogy valamit ötször-hatszor veszünk fel, vagy hogy színészileg kell megoldani feladatokat.
A szövege adott volt vagy engedted improvizálni?
Általában úgy dolgozom a színészekkel, hogy a forgatókönyv és a dialógusok csak egy ajánlat. Arra törekszem íróként, hogy a lehető legjobb legyen a párbeszéd is, de
abban nem hiszek, hogy mindent ki lehet találni előre. Sok improvizatív mondat bekerült.
Nem ragaszkodom a leírtakhoz, örülök, ha a színész hoz jobb ötletet, jobb mondatot. A hosszabb jeleneteknél, ahol sok dialógus van, szinte az összes változott, mert élesben mindig van egyfajta inspiráltság. Tibornak is úgy adtam oda a forgatókönyvet, hogy ez a jelenet, olvassa át és ha valami eszébe jut, írja bele, beszéljük meg. Szinte az összes változtatási javaslatát elfogadtam – de ez minden színészre igaz.
Walters Lili, Nagy Ervin és Bodzsár Márk rendező a Drakulics elvtárs forgatásán (Fotó/Forrás: Gerő Elektra / InterCom)
Drakulics elvtárs
magyar vígjáték, 95 perc, 2018
Bemutató dátuma: 2019. október 31.
Forgalmazó: InterCom