Dráma, amiről mindenki beszél – A sorozatok aranykora

A fenti idézet az egyik amerikai országos tévé, az ABC egyik fejesétől, Patrick Morantől származik, aki sokakkal együtt közelről figyelhette, ahogy a sorozatok megítélése, hatása teljesen átalakult az elmúlt 15-20 évben, ahogy cikiből egyenesen menővé vált a képernyő előtt gubbasztani órákig.

Egyesek a tévé harmadik aranykorszakának nevezik, mások a csúcstelevízió (Peak TV) korszakaként jellemzik azt a 2000-es évek kezdete óta tartó folyamatot, amelynek következtében egyre minőségibb és bátrabb műsorok szereztek komoly rajongótábort, váltak világmárkává. Egy olyan korszak köszöntött be, ahol egyre több klasszikus mozifilmes csábult át a sorozatok világába – A kategóriás színészektől a kultikus rendezőkig.

Ma már ott tartunk, hogy a világot az tartja például lázban, hogy talán a két leghíresebb élő amerikai színésznő, Meryl Streep és Nicole Kidman együtt szerepel a Hatalmas kis hazugságok második évadában. Vagy hogy olyan, mozikból ismerős ünnepelt rendezők is, mint Martin Scorsese (Bakelit), Danny Boyle (Bizalom), David Fincher (Kártyavár, Mindhunter), Paolo Sorrentino (Az ifjú pápa) a sorozatokban valósítják meg kreatív vízióikat.

Annyi sorozat készül egy évben világszerte, hogy az év minden egyes napjára jut egy évadpremier. Vajon a Maffiózók és a Breaking Bad után a leszállóágat éljük, vagy még csak most jön a csúcskorszak?

A gengszter leül egy pszichiáterrel szemben, és minden megváltozik

Valószínűleg még nem állunk elég távol időben ahhoz, hogy egyértelmű kezdőpontját jelölhessük ki a legújabb aranykorszaknak, de a legtöbb szakíró a Maffiózók (The Sopranos) 1999-es indulásához köti az új éra berobbanását. Az HBO ugyanis a pánikrohama után titokban terápiára járó maffiózót, Tony Sopranót és környezetét követő sorozatával történelmet írt. Az egyórás részekben ott volt minden, ami a csúcsműsorokat a következő években jellemezte: egy morálisan megkérdőjelezhető, mégis szimpátiát kiváltó főhős, az akár különálló filmekként is értelmezhető epizódok és csúcsminőség a teljes alkotócsapattól: az íróktól egészen a technikai stábtagokig.

A sokáig lesajnált tévéipar olyan színvonallal rukkolt elő, ami a legjobb mozifilmek szintjét hozta művészileg és technikailag is.

Breaking Bad

A mélypont után törvényszerű a felemelkedés

Persze a Maffiózók kritikai és közönségsikere nem a semmiből érkezett, előzmények sora vezetett az áttöréshez. Már az ezredforduló előtt is voltak világszerte sikeres amerikai sorozatok, ki ne ismerné a Starsky és Hutch-ot, a Miami Vice-t, a Dallas-t, a Baywatchot vagy a Vészhelyzetet, amikért a képernyőkre tapadtak még Közép-Európában is.

A kilencvenes évek végére azonban kifulladni látszott az amerikai hegemónia, egyre kisebb szeletet haraptak a tortából az amerikai gyártók az európai piacon. Magyarországon ez a jelenség kicsit később csapódott le, de a 2000-es évek elején már nagyítóval kellett keresni az amerikai sorozatokat a hazai csatornákon főműsoridőben. Csak a C.S.I. és a 24 ért el igazán átütő sikert ebben az időszakban.

Amerikában az országos csatornák mellett a kábelcsatornák (USA, FX, AMC stb.) is egyre gyakrabban vágtak saját gyártású sorozat készítésébe. A kábeltévék a rájuk vonatkozó engedékenyebb szabályozás miatt bátrabb, szókimondóbb szériákat gyártottak az országos csatornáknál, az internet térhódítása miatt pedig könnyebben elérhetővé váltak az információk egy-egy sorozatról.

Ez vezetett odáig, hogy a 2000-es években egyre több olyan széria (pl. The Shield, Oz) jelent meg, amely a mozifilmek szabadságát idézte, az addig ismert határokat feszegette, miközben számottevő rajongótábort szerzett magának az online térben. Emellett pedig megjelent a színen egy másik műsorpolitikával az HBO, amely előfizetéses rendszere miatt egyértelműen a prémiumminőségű saját tartalomra helyezte a hangsúlyt.

Így érkeztünk el a Maffiózók premieréhez, amely ki is jelölte a sorozatok jövőjét, ahol a langyosnak, a közepesnek már nem volt helye. Tét nélküli limonádék helyett olyan dráma érkezik, amiről napokig beszélnek.

KULT50

A cikk további részében arról is szó esik, milyen jelenségek ösztönözték a gyártó cégeket egyre izgalmasabb és rizikósabb alkotások elkészítésére, és érintjük a magyar sorozatpiac működését is, kiemelve a legfontosabb produkciókat, köztük az Aranyéletet és a Terápiát.

A cikk teljes terjedelmében a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 magazinban olvasható.

A kiadvány kapható az újságárusoknál, a Líra, Líra-Móra, a Rózsavölgyi és Társa könyvesboltokban, valamint megrendelhető a Líra weboldalán.

Fejléckép: Maffiózók