Vizuál

Ed Templeton: „Nem az a fajta fickó vagyok, aki panaszkodik”

2011.01.26. 15:00
Ajánlom
Sajátos amerikai ízt hozott az Ernst Múzeum parkettázott tereibe Ed Templeton, kaliforniai gördeszkás képzőművész.

Végigjárva a termeket, a fotó- és festményszőnyegek láttán legtöbbször a kilencvenes évek itthonról titokban vágyott Amerikája ugrik be, ahol a fásultság, a zaklatott kiábrándultság ugyanúgy hozzátartozott egy generáció irigyelt imázsához, mint a neon körömlakk, a feliratos bő pólók vagy a magastalpú szandálok. Ennek a hangulatnak az autentikus dokumentátora Ed Templeton, aki máig a szülőhelyéhez ‒ egyben a művészete tárgyaként számon tartott ‒ kaliforniai kertvároshoz közel él.

- Hogyan készültél fel a kiállításra? Vannak olyan munkáid, amiket első alkalommal láthat a közönség?

- Nem egészen első alkalommal, hiszen ez a tárlat először Gentben mutatkozott be, így amit itt látunk, mindaz Belgiumban, majd ezt követően Olaszországban is kikerült a falakra. De vannak olyan képek is, amiket kifejezetten erre a kiállításra készítettem illetve hívtam elő, mint a középső teremben levő színes aktok vagy az autó belsejéből készített fotók.

- Már egy héttel a megnyitó előtt ideutaztál, hogy saját kezűleg rendezzétek be a kiállítást a feleségeddel, Deanna-val. Milyennek találtad az Ernst Múzeum tereit?

- Minden alkalommal más a helyzet. Gentben például hatalmasak voltak a szobák, ráadásul egy folyosóról nyíltak és egyenként lehetett bejárni őket. Budapesten az igazgatónak lehetősége volt választani, hogy ide (szerk. Ernst Múzeum) vagy a Műcsarnokba teszi, és úgy döntöttünk, hogy legyen inkább itt. A Műcsarnok szintén elég nagy, itt viszont tökéletes. Egy sűrű, gazdag kiállítást akartunk, ami megtölti a teret. Ráadásul itt átlátsz egyik térből a másikba, szinte egyszerre érezheted magad az összes helyen és minden felület különbözik a többitől. Azt hiszem eddig ez a legjobb.

- Mi alapján rendezted el az alkotásaidat?

- Két szempontom van. Az egyik, és talán a legmeghatározóbb, a praktikum szempontja. Ha az első képet felteszed, aztán a másodikat, akkor harmadiknak már olyat kell találnod ami pontosan illeszkedik a többi méretéhez. Szóval az idő nagy része azzal megy el, hogy szaladgálunk a mérőszalaggal. Másrészről fontosak a szöveggel ellátott képek, ezeket igyekszem szemmagasságba helyezni, hogy könnyen olvashatóak legyenek. Próbálom keverni a színes fotókat a fekete-fehérekkel, nem szeretem ha túl sok fekete képkeret gyűlik egymás mellé. Emellett minden alkalommal máshogy keverem a képeket, az aktuális kedvenceimet minél inkább szemmagasságba teszem, kivéve, ha erősen szexuális témájúak, azokat azért nem nyomom senki arcába. Így a néző szeme soha nem áll meg egy képen, mindig ugrik a következőre és én igyekszem úgy rendezni őket, hogy az, aki előttük áll, a legtöbbet kapja.

- Hogyan adsz címet?

- Akárcsak az installálásnál, itt is mondhatjuk, hogy a praktikum vezet. Egyszerűen a képen szereplő ember nevéből, a helyszínből és sokszor a dátumból áll össze. Lassan már nem lehet megmondani a fotókról, hogy mikor készültek, egyszerűen nincsenek meghatározó stílusjegyek. A fotó maga egy dolog. Ha tudom, mikor készült az árnyal a képen.
Ami a festményeket illeti, ezeknek sokszor túl hosszú vagy túl drámai címeket adok, mint a „The map of the inner space" (A belső űr térképe) vagy ez a másik itt szemben... talán... „Consciusness exploding" (A tudatosság szétrobbantása). Nem szeretem, ha valaki egyszerűen azt mondja, hogy „Cím nélkül". Nekem ez olyan, mintha nem lenne elég tudatos a művészetében, szóval mindig próbálok címet adni a képeknek.

- Hogyan pihensz? Ha leteszed a gördeszkát és az ecsetet is, mi marad?

- Mint bárki más én is szeretek a nap végén lehuppanni a kanapéra és tévézni. Ez teljesen rendben van. De az is rendben van, hogy az elmúlt héten hat napot töltöttünk intenzív munkával itt, összeállítottuk ezt a kiállítást és még ez is vicces és jó volt. Arra gondoltam: Nézd, itt vagyok Budapesten! És az idő sem olyan hideg, mint vártuk! Sétáltunk minden nap, közben rengeteg érdekes dolgot és embert fotóztunk az utcákon. Soha nem akarok olyan emberré válni, aki a munkát egy szükséges rossznak tartja. Kaptam egy felkérést, hogy elhozzam bemutatni az alkotásaimat és azt csináljak amit szeretnék. Deanna és én mindig közösen csináljuk ezt. Miközben feltesszük a képeket zenét hallgatunk és jól szórakozunk. Nem az a fickó vagyok aki panaszkodik ilyesmi miatt.

A kiállítás egyes képesi meztelenség, szex vagy ezekre utaló magatartás látható, ezért a kiállítás 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

Ed Templeton: The Cemetery of Reason
Ernst Múzeum
Nyitva: március 20-ig

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Átadták a Libri irodalmi díjakat

Náray Tamás, Bibók Bea, Borbás Marcsi, Bartos Erika, Karády Anna, Bán Mór, Emeran Mayer és Edith Eva Eger – mások mellett ők vehették át idén a Libri irodalmi díjakat. A könyvkereskedő 2024 legsikeresebb köteteit jutalmazta az olvasók döntése alapján.
Könyv

Werner Herzog szembeszállt az értelemmel, és győzött

Werner Herzog 1974 telén Münchentől egészen Párizsig gyalogolt el, miután megtudta, hogy Lotte Eisner súlyos betegségben szenved, és haldoklik. A német rendező gondolkodás nélkül útnak indult, fejében ugyanis szöget ütött a gondolat, hogy Eisner csak akkor maradhat életben, ha ő elsétál hozzá.
Vizuál

Francia film kapta a fődíjat az Annecy Filmfesztiválon

A világhírű animációs szemlén az Arco című alkotás hódította el az Annecy Kristályt. A fesztiválon idén díszvendégországként ünnepelték hazánkat, a hat nap során csaknem nyolcvan magyar filmet vetítettek teltházzal.
Tánc

Yakovleva Maria lett A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja

A Magyar Nemzeti Balett principálját A bajadér június 15-i előadásának tapsrendje alatt érte a meglepetésszerű bejelentés, hogy a következő szezonban ő lesz a Magyar Állami Operaház balettegyüttese legrangosabb címének birtokosa.
Tánc

Szűnni nem akaró vastaps a végzős modern évfolyam vizsgakoncertjén

A Nemzeti Táncszínházban került sor a Táncművész szak Moderntánc szakirány végzős évfolyamának vizsgakoncertjére. Az est hatalmas sikert aratott, nem véletlenül. A fiatal táncművészek hihetetlenül sokszínű, stílszerűen nagyon modern és izgalmas programot táncoltak.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Átadták a Libri irodalmi díjakat

Náray Tamás, Bibók Bea, Borbás Marcsi, Bartos Erika, Karády Anna, Bán Mór, Emeran Mayer és Edith Eva Eger – mások mellett ők vehették át idén a Libri irodalmi díjakat. A könyvkereskedő 2024 legsikeresebb köteteit jutalmazta az olvasók döntése alapján.
Vizuál hír

Francia film kapta a fődíjat az Annecy Filmfesztiválon

A világhírű animációs szemlén az Arco című alkotás hódította el az Annecy Kristályt. A fesztiválon idén díszvendégországként ünnepelték hazánkat, a hat nap során csaknem nyolcvan magyar filmet vetítettek teltházzal.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Tarvágás

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy sajnálatos aktualitás kapcsán ír arról, hogyan alakult át teljesen a Holdvilág-árok és környezete. 
Vizuál hír

Új filmet forgat Pedro Almodóvar

Az Oscar-díjas spanyol rendező Keserű karácsony című filmje a gyász feldolgozásáról szól, valamint arról, hogy az élet és a fikció néha elválaszthatatlanul összekapcsolódik.
Vizuál ajánló

Feszült drámának ígérkezik François Ozon új filmje

Június 26-tól láthatja a hazai közönség a francia kultrendező legújabb, Ha megérkezik az ősz című alkotását, amelynek főhőse egy nagymama, aki véletlenül megmérgezi a lányát és az unokáját. Cikkünkben megtekinthető a film előzetese.