Vizuál

Ed Templeton: „Nem az a fajta fickó vagyok, aki panaszkodik”

2011.01.26. 15:00
Ajánlom
Sajátos amerikai ízt hozott az Ernst Múzeum parkettázott tereibe Ed Templeton, kaliforniai gördeszkás képzőművész.

Végigjárva a termeket, a fotó- és festményszőnyegek láttán legtöbbször a kilencvenes évek itthonról titokban vágyott Amerikája ugrik be, ahol a fásultság, a zaklatott kiábrándultság ugyanúgy hozzátartozott egy generáció irigyelt imázsához, mint a neon körömlakk, a feliratos bő pólók vagy a magastalpú szandálok. Ennek a hangulatnak az autentikus dokumentátora Ed Templeton, aki máig a szülőhelyéhez ‒ egyben a művészete tárgyaként számon tartott ‒ kaliforniai kertvároshoz közel él.

- Hogyan készültél fel a kiállításra? Vannak olyan munkáid, amiket első alkalommal láthat a közönség?

- Nem egészen első alkalommal, hiszen ez a tárlat először Gentben mutatkozott be, így amit itt látunk, mindaz Belgiumban, majd ezt követően Olaszországban is kikerült a falakra. De vannak olyan képek is, amiket kifejezetten erre a kiállításra készítettem illetve hívtam elő, mint a középső teremben levő színes aktok vagy az autó belsejéből készített fotók.

- Már egy héttel a megnyitó előtt ideutaztál, hogy saját kezűleg rendezzétek be a kiállítást a feleségeddel, Deanna-val. Milyennek találtad az Ernst Múzeum tereit?

- Minden alkalommal más a helyzet. Gentben például hatalmasak voltak a szobák, ráadásul egy folyosóról nyíltak és egyenként lehetett bejárni őket. Budapesten az igazgatónak lehetősége volt választani, hogy ide (szerk. Ernst Múzeum) vagy a Műcsarnokba teszi, és úgy döntöttünk, hogy legyen inkább itt. A Műcsarnok szintén elég nagy, itt viszont tökéletes. Egy sűrű, gazdag kiállítást akartunk, ami megtölti a teret. Ráadásul itt átlátsz egyik térből a másikba, szinte egyszerre érezheted magad az összes helyen és minden felület különbözik a többitől. Azt hiszem eddig ez a legjobb.

- Mi alapján rendezted el az alkotásaidat?

- Két szempontom van. Az egyik, és talán a legmeghatározóbb, a praktikum szempontja. Ha az első képet felteszed, aztán a másodikat, akkor harmadiknak már olyat kell találnod ami pontosan illeszkedik a többi méretéhez. Szóval az idő nagy része azzal megy el, hogy szaladgálunk a mérőszalaggal. Másrészről fontosak a szöveggel ellátott képek, ezeket igyekszem szemmagasságba helyezni, hogy könnyen olvashatóak legyenek. Próbálom keverni a színes fotókat a fekete-fehérekkel, nem szeretem ha túl sok fekete képkeret gyűlik egymás mellé. Emellett minden alkalommal máshogy keverem a képeket, az aktuális kedvenceimet minél inkább szemmagasságba teszem, kivéve, ha erősen szexuális témájúak, azokat azért nem nyomom senki arcába. Így a néző szeme soha nem áll meg egy képen, mindig ugrik a következőre és én igyekszem úgy rendezni őket, hogy az, aki előttük áll, a legtöbbet kapja.

- Hogyan adsz címet?

- Akárcsak az installálásnál, itt is mondhatjuk, hogy a praktikum vezet. Egyszerűen a képen szereplő ember nevéből, a helyszínből és sokszor a dátumból áll össze. Lassan már nem lehet megmondani a fotókról, hogy mikor készültek, egyszerűen nincsenek meghatározó stílusjegyek. A fotó maga egy dolog. Ha tudom, mikor készült az árnyal a képen.
Ami a festményeket illeti, ezeknek sokszor túl hosszú vagy túl drámai címeket adok, mint a „The map of the inner space" (A belső űr térképe) vagy ez a másik itt szemben... talán... „Consciusness exploding" (A tudatosság szétrobbantása). Nem szeretem, ha valaki egyszerűen azt mondja, hogy „Cím nélkül". Nekem ez olyan, mintha nem lenne elég tudatos a művészetében, szóval mindig próbálok címet adni a képeknek.

- Hogyan pihensz? Ha leteszed a gördeszkát és az ecsetet is, mi marad?

- Mint bárki más én is szeretek a nap végén lehuppanni a kanapéra és tévézni. Ez teljesen rendben van. De az is rendben van, hogy az elmúlt héten hat napot töltöttünk intenzív munkával itt, összeállítottuk ezt a kiállítást és még ez is vicces és jó volt. Arra gondoltam: Nézd, itt vagyok Budapesten! És az idő sem olyan hideg, mint vártuk! Sétáltunk minden nap, közben rengeteg érdekes dolgot és embert fotóztunk az utcákon. Soha nem akarok olyan emberré válni, aki a munkát egy szükséges rossznak tartja. Kaptam egy felkérést, hogy elhozzam bemutatni az alkotásaimat és azt csináljak amit szeretnék. Deanna és én mindig közösen csináljuk ezt. Miközben feltesszük a képeket zenét hallgatunk és jól szórakozunk. Nem az a fickó vagyok aki panaszkodik ilyesmi miatt.

A kiállítás egyes képesi meztelenség, szex vagy ezekre utaló magatartás látható, ezért a kiállítás 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

Ed Templeton: The Cemetery of Reason
Ernst Múzeum
Nyitva: március 20-ig

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.
Könyv

Dsida Jenő négysorosára is licitálhatunk a dedikált könyvek online aukcióján

Az Antikvárium.hu számos bibliofil kötetet kínáló árverésén több érdekességet is találunk, többek között Babits Mihály, Juhász Gyula, Szabó Dezső, Molnár C. Pál, Márffy Ödön, Szép Ernő kézjegyével ellátott köteteket. A 223 tételre október 24-ig lehet licitálni.
Színház

Venczel Vera az MMA kitüntetettjei között

Október 18-án átadták a Magyar Művészeti Akadémia tagozati díjait. A kitüntetéseket minden kategóriában két-két főnek ítélik oda, a Színházművészeti tagozat elismerésében Venczel Vera és Dobos Imre részesült.
Színház

5 ígéretes független színházi előadás

Az ősz hagyományosan hemzseg az új bemutatóktól, csak kapkodjuk a fejünket a sokszínű a kínálat láttán, mi viszont most olyan előadásokat ajánlunk, amelyek talán kevesebb figyelmet kapnak a kőszínházak műsorával szemben. Szubjektív válogatásunkban szerepelnek klasszikus művek, izgalmas életutak és kortárs dráma is.
Vizuál

„Hogy mi a humor? Túlélés” – emléktáblát avattak Antal Imre tiszteletére

Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség emlékét mától tábla őrzi egykori otthona, a Damjanich utca 40. alatti ház falán.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

Kávéba öntött művészet

A tavalyi Mizo Art Coffee népszerűségén felbuzdulva a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria ismét festők alkotásaival teszi élvezetesebbé a kávézást, a Mizo Coffee Selection új, limitált kollekciójában 30 festmény kapott helyet.
Vizuál magazin

„Na, Kisdajka, gyerünk!” – kiállítás nyílt Dajka Margit életéből

A Kisdajka. Dajka Margit (1907-1986) pályaképe című tárlaton a színésznő gazdag, fordulatos és országokon átívelő életútja elevenedik meg fotókon, videókon, nyilatkozatokon és önvallomásokon keresztül.
Vizuál ajánló

Kiállítás nyílt az SZFE-blokád eddig nem látott fotóiból

A Freeszfe Egyesület szervezésében megvalósuló tárlat az egyetemfoglalás 71 napjába enged betekintést, eddig nem látott felvételeken keresztül.
Vizuál ajánló

Két új Almodóvar-filmmel jön a Spanyol Filmhét

A válogatásban erős hangsúlyt kap Pedro Almodóvar művészete. Október 26-án debütál új filmje, a Párhuzamos anyasorsok, és két további alkotás is a nevéhez kötődik: az Emberi hang című kisfilmnek rendezője, míg a Benidormban havazik című Isabel Coixet-filmnek producere volt. 
Vizuál hír

„Hogy mi a humor? Túlélés” – emléktáblát avattak Antal Imre tiszteletére

Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség emlékét mától tábla őrzi egykori otthona, a Damjanich utca 40. alatti ház falán.