Az Édentől keletre a harmadik és utolsó állomása egy kiállítás-sorozatnak, amely a bécsi MUMOK és az aacheni Ludwig Forum után érkezik a Lumúba - emlékeztetett a tárlat budapesti sajtótájékoztatóján a budapesti múzeum igazgatója. Bencsik Barnabás azonban hangsúlyozta: a három kiállítás kurátorai más-más szempontból dolgozták fel a fotórealizmuson keresztül a hatvanas-nyolcvanas évek korszakát. Mint Susanne Neuburger, a Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien (MUMOK) kiállításának kurátora felidézte, Bécsben elsősorban az amerikai fotórealista festészet állt a középpontban, Aachenben a képzőművészeti anyag kiegészült a korszak amerikai életmódját dokumentáló irodalmi, zenei és egyéb anyagokkal, a legtöbb újdonságot pedig talán a Lumú tárlata hozza azzal, hogy az amerikai és nyugat-európai alkotásokat párhuzamba állítja a közép-európai fotórealista munkákkal.

Erőss Nikolett, az Édentől keletre kurátora hozzátette, nem kizárólag művészettörténeti szempontból kívánták vizsgálni a hidegháború korszakának fotórealizmusát, hanem a képeken keresztül a hatvanas-nyolcvanas évek társadalomtörténetéről is szeretnének szólni. A művek együttes bemutatása nem a versenyt szolgálja, hanem a festészettechnikai és társadalmi kérdésekre adott művészi válaszokat helyezi egymás mellé. Míg az amerikai festményeken többnyire a jóléti, fogyasztói társadalom derűs oldala bukkan fel, ez keleten természetesen nem volt lehetséges. Közös vonás azonban az ábrázolt téma mögött kibomló metaforikus tartalom - hangsúlyozta Erőss Nikolett. Sajátos ellentétben áll egymással a fogadóterem két képe: míg a horvát Jadranka Fatur Lift című munkája a bezártság, perspektívanélküliség érzését kelti, a francia Gérard Gasiorowski festményén önfeledten ünneplő vietnámi diákok más képet sugallnak a szocialista társadalomról. A fotórealizmus fontos műfaja a portréábrázolás, melyből a Lumú tárlata is gazdag válogatást ad, Lakner László és Méhes Lóránt munkáin keresztül kitérve egy sajátos változatra, a dokumentum-festményre. A másik jellemző téma a fogyasztói társadalom toposzainak ábrázolása, autók, reklámok és magazinok címlapjainak megfestésével. Don Eddy képein például csillogó limuzinok, színes kirakatok bukkannak fel, míg Franke Berko Bercic Legkedvesebb biciklim címmel egy újságból kivágott Robert Redford-portrét festett meg.

Sajátos nézőpontból idézik a szocializmus időszakát a privát életet ábrázoló alkotások. Nyári István Csirkeragu című képének teli szájjal falatozó alakjai a kádári gulyáskommunizmus kompromisszumairól beszélnek, Lukasz Korolkiewicz 1981. december 31., reggel című szobabelsőjén pedig egy tévéképernyőn éppen Wojciech Jaruzelski jelenti be a "szükségállapotot". A Matei Lazerecsu által megfestett írógép és magnetofon talán a Securitate egy kihallgatószobájába kalauzol, Lakner László és Bernáth(y) Sándor nyolcvanas évekből származó "brigádnaplói" azonban már ironikus szempontból közelítenek a szocialista nagyipar letűnőben lévő kultuszához. Erőss Nikoletta az MTI-nek elmondta: a kiállítás 72 festményt és 19 litográfiát vonultat fel 53 alkotótól, kétharmad részben Közép-Európából: magyar, lengyel, csehszlovák, román és jugoszláv művészektől. A 2012. január 15-ig látogatható tárlathoz számos kísérőprogram is kapcsolódik, a Busszal múzeumba projekt keretében például vidéki iskolák diákjai látogathatnak el a Lumú kiállítására.