1934 nyarán, a gazdasági világválság mélypontján forgatták Gaál Béla rendezésében, Perczel Zita és Törzs Jenő főszereplésével, valamint a kor legnagyobb komikusainak, Kabos Gyulának, Gombaszögi Ellának, Gózon Gyulának, Berky Lilinek, Tolnay Klárinak szereplésével a máig egyik legnépszerűbb magyar filmet, a Meseautót. A bemutatót december közepén tartották meg a Fórum Filmszínházban, Budapest legelőkelőbb filmszínházában, a mai Puskin mozi helyén. A film azonnal hangos siker lett, és hetekig le sem került a műsorról.
A megújuló Meseautó
A Meseautó esetében, mint a háború előtti filmek nagy részénél, nem maradt fenn a kameranegatív - olvasható a Filmarchívum blogján, amely a képrestaurálás műhelytitkaiba nyújt betekintést - a legidősebb kellék egy pozitív kópiáról készült dubnegatív volt. A Filmarchívum munkatársai a nézők számára már ezt is nyereségnek tartják, hiszen eddig az erről készült többszörös másolatokat vetítették a mozik, a televízióban pedig a másolatok digitálisan átírt változatait.
Mintegy 30 ember dolgozott azon, hogy nagyvásznon, makulátlan minőségben újra bemutatható legyen a háború előtti hangosfilm-gyártás legendás darabja.
- olvasható Moldován Márton írásában, amelyben a restaurálás munkafolyamatait szemlélteti részletesen.
A blogon gif illusztrációk és szöveges magyarázatok szemléltetik a különböző szoftveres képrestaurálási eljárások eredményeit, illetve, hogy azok milyen mélységig alkalmazhatók a képminőség romlása nélkül. A Meseautó utolsó tíz perce csak német felirattal maradt meg, mert egy német változatból pótolták az eredeti, elveszett tekercset. Ezt, és sok más hibát is, észrevehetetlenné tett a digitális képtisztítás, amelynek során
a filmet kockánként beszkennelték és megtisztították a rárakódott karcoktól, lerakódásoktól, megszüntették a képremegést, a villódzást, az esetleges ugrásokat, restaurálták a hangot és beállították a megfelelő fényerőt.
Mindezt az egyre finomodó digitális technikának köszönhetjük, hiszen még néhány évvel ezelőtt sem álltak rendelkezésre azok a szoftverek, amelyek segítségével ez a film is új dimenzióba kerülhetett.
Színre lép a nagyvárosi, dolgozó nő
De milyen is volt a meseautó, a Horch 780-as számú nyitott tetejű kabrió modellje? Mindenek előtt „egy muzsikáló autó”, amelyik „minden irányba megy”. Egy luxusautó, egy „valóságos álom” 12 hengerrel, 8 lámpás beépített rádióval,7 reflektorral, 4 többszólamú tülökkel, mindössze egy szépséghibával: az ára 20 ezer pengő. Márpedig ez Kovács Verának, az ifjú tisztviselőleánynak „havi nyolcvannal” elérhetetlen vágyálomnak tűnik. A Perczel Zita alakította lány az első munkanapján csak kacérkodik az autóval, majd amikor mégis az övé lesz, fuvarvállalatot alapít - sofőrrel.
Itt jelenik meg először a nagyvárosi, modern, dolgozó nő a magyar filmben, akinek állása van és saját vállalkozást indít, az üzleti megbeszélés után maga fizeti a számláját, sőt a férfiét is.
Nemeskürthy István írja „A meseautó utasai” című könyvében, hogy
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar hangosfilm első évtizede A meseautó jegyében telt.”
A kisember-mítosz magyar változata, a harmincas évek vígjátékainak alapmodelljévé vált, olyan filmeknél tér vissza, mint például Az új rokon, a Pillanatnyi pénzzavar, a Budai cukrászda.
A Meseautóért azonban nem csak a ’30-as években rajongott a közönség, a film ikonná vált, több remake-je is készült, és ha a történetére nem is, de Márkus Alfréd zseniális dallamaira máig emlékszünk.
Nem véletlen az sem, hogy 1957-ben, egy évvel a forradalom leverése után, ezt a filmet választotta ki a hatalom arra, hogy konszolidálja a kedélyeket.
A kópiát felújították és újra bemutatták az akkori Filmmúzeumban – a jegyekért az Astoriáig kígyózott a sor.
A teljeskörűen restaurált Meseautót a III. Budapesti Klasszikus Film Maratonon mutatják be.
Meseautó (Gaál Béla, 1934, részlet) from Filmalap - Filmarchívum on Vimeo.
A film teljeskörű restaurálása a Magyar Nemzeti Filmalap digitalizálási és filmfelújítási programjának keretében, a Filmarchívum irányításával, a Magyar Filmlaborban valósult meg.
Fejléckép: Perczel Zita a Meseautó c. filmben (1934.) (Fotó: Magyar Nemzeti Filmarchívum)