Fiat 500 (Fotó/Forrás: pxhere)

2017-ben a New York-i Museum of Modern Art állandó gyűjteményébe vett egy 1968-as évjáratú Fiat 500 F – becenevén Bambina – típusú kisautót, a közlekedéstörténet ikonját, amely gyökeresen megváltoztatta a gyártástervezés és design alapelveit. „Ez a hétköznapi mestermű, mely bekerült a gyűjteményünkbe, lehetővé teszi számunkra az autótervezés sikertörténeteinek bemutatását” – mondta Philip Johnson a MoMA vezető kurátora.

Fiat 500 (Fotó/Forrás: Maksym Potapenko / Unsplash)

Természetesen egy kulturális magazinban nem szándékozom az olvasót a Fiat ipartörténetével untatni (holott igencsak érdekfeszítő utazás volna), mégis úgy gondoltam, hogy mint designtörténeti csemege, felkutatok néhány képzőművészt, akiket inspirált ennek a „bonviván mikrocirkálónak” a filozófiája, mi több, saját élményeik útján vált művészetük filozófiájának fontos adalékává a legszerethetőbb kisautó.

Lorenzo Quinn szobrászművész (a kétszeres Oscar-díjas mexikói-amerikai színész, producer, filmrendező, Anthony Quinn gyermeke) 2011-ben hozta létre Vroom Vroom névre keresztelt alkotását.

Már a mű címe is jelzi, hogy a művész egy játékos, gyermeki felszabadultságot kíván érzékeltetni a szemlélővel.

Lorenzo Quinn Fiat-szobra (Fotó/Forrás: Matthew Lloyd / Getty Images Hungary)

Az alkotás központi elemét jelentő kis Fiat 500 a művész első autója volt, amit még fiatal korában vásárolt meg első sikeres eladásaiból, és ennek tetejére helyezte fel a 4 éves kisfiának kezéről mintázott, több méter magas alumínium karrészletet.

A munkafolyamat önmagában a gyermek-szülő játékos kapcsolatáról árulkodik, sugallva, hogy egy férfi számára a fiatalkori emlékek újbóli átélése, örök gyermeki énjük megőrzésének alapja.

Lorenzo Quinn Fiat-szobra (Fotó/Forrás: Matthew Lloyd / Getty Images Hungary)

Quinn számára a kis Fiat egy talizmán – egyik kiállításának látogatója egyenesen játékautónak nevezte apró mérete miatt. A művész erre így reagált: „sokszor a gyermek és a felnőtt között csak a játékszer ára tesz különbséget. Számomra ez az autó is egy játék volt (az élet játéka – a szerz.), sok időbe telt megszerezni, és miután megvalósult úgy élveztem, mintha csak egy játékszer volna.”

A művész másik értékes – véleményem szerint egyetemes gondolata –, hogy az alkotások minden esetben magukban hordják készítőjük személyiségét, lelkületét, filozófiáját. A Vroom Vroom című szobrával Quinn az egyéni függetlenségnek, a férfivá válás folyamatának és a szabadságérzésnek állít emléket. A művész visszaemlékezései alapján: „ez volt az első autó, amit vásároltam, a saját, fáradtságos munkával szerzett pénzemen. Nem volt könnyű, de a végére számomra ez felért egy megváltással. Nemcsak elértem az egyik nagy vágyamat, de mindez saját erőmből sikerült, nem függtem többé a szüleimtől – ott és akkor hirtelen felnőttem”...

...vagy talán mégsem?

A magyar származású képzőművész, Sam Havadtoy már régóta borítja be alkotásait csipkével, amelyre több rétegben hordja fel a festéket. Ismert alkotásai között nemcsak Disney-mesehősök, vagy épp Betty Boop szerepel, hanem a cikkünk tárgyát jelentő kis Fiat 500-as is. A csipkét még a kétezres évek elején kezdte el használni a művész, mint fedőréteget, amely alatt életének fontos visszaemlékezésit temette el, majd erre festett rá olajjal, illetve akrillal.

Sam Havadtoy Fiat-alkotása (Fotó/Forrás: Darabos György)

A Fiat 500-ast az olaszországi Mudima-ban rendezett kiállítására vásárolta meg Havadtoy, aki ezzel a gesztusával az olasz kultúrának és a Fiat 500 designtörténeti sikerének szeretett volna emléket állítani.

„Érdekes volt, hogy Rómában vettem meg ezt a kocsit, és mikor kinyitottam a törzskönyvét, láttam, hogy az első tulajdonosa 1967-ben egy magyar, Gergely István nevű ember volt Budapestről. Tulajdonképpen hazahoztam ezt az autót” – mesélte a művész az egyik korábban vele készült interjúban.

Sam Havadtoy Fiat-alkotásának részlete (Fotó/Forrás: Darabos György)

A 3-4 hétig tartó alkotói munkafolyamat során Havadtoy egymásra rétegezte a csipkéket – az anyagot, amelyet manapság kevés megbecsülés övez a művész alkotásaival ismét felértékeli – letakarva az alattuk megírt személyes történeteit. Így válik a kultikus itáliai kisautó használati tárgyból az egymásra épített emlékrétegek hordozójává, egy négy keréken guruló kollázzsá.

Az izraeli születésű Ron Arad, korunk egyik híres és provokatív formatervezője, a képzőművészetben is nevet szerzett magának. Egyik ikonikus alkotási sorozatának tárgyává – amely a Pressed Flowers címet viseli – a kis olasz ikont választotta, helyesebben mondva préselte össze az utókor számára.  Választása talán nem meglepő, hiszen garázsában nála is ott lapult egy Fiat 500-as, amelyet rendszeresen használt.

Ron Arad és alkotása (Fotó/Forrás: Venturelli / Getty Images Hungary)

majd egy Hollandiában található ipari présgépbe fektetve kilapította, így a háromdimenziós objektumok, kétdimenziós műalkotásokká váltak. Arad művészi indíttatását azzal magyarázta, hogy ő nem elpusztítja ezeket az autókat, hanem halhatatlanná teszi őket. Ugyan a funkcionáló járművek az alkotás során elvesztik eredendő rendeltetésüket, mégis új funkcióval látja el azokat – csakúgy, mint az általunk lepréselt virágok, amelyek egy szép emlék apró mementóivá válnak a rájuk nehezedő könyvlapok között.

Ron Arad kiállításának részlete (Fotó/Forrás: Venturelli / Getty Images Hungary)

Érdekes kettősség, hogy egy alkotói folyamat egyesek számára valaminek az elpusztítását, használhatatlanná válását jelentheti, ugyanakkor egy másik ember számára ugyanaz az akció az örökkévalóság számára való megőrzés lehetőségét rejti. Én bízom az utóbbi sikerében és a művészi önkifejezés és zsenialitás végtelen tárházában, hiszen a fantáziának nincsenek határai, csak lehetőségei.

A szerző a Volánbusz Zrt. Értékmentő Programjának egyik felelőse.