Szentgyörgyi Bálint sorozata immár hivatalosan is sokadik rekordját dönti meg, hiszen a világpremier után (amely a Genfi Nemzetközi Filmfesztiválon volt) ez az első olyan sorozat a hazai televíziózás történetében, amelynek egyszerre 61 országban lesz premierje, így többek között az Egyesült Államokban, Latin-Amerikában, a Karib-térségben és Európa több országában is. Ugyanakkor az HBO MAX Original égisze alatt készült sorozat az első, teljes egészében hazai fejlesztésű sorozata a csatornának.
A 20. század eddig ritkán feldolgozott időszakát bemutató nyolcrészes sorozat író-rendezője Szentgyörgyi Bálint, további rendezői Mátyássy Áron és Miklauzic Bence, a főbb szerepekben a jól ismert arcok mellett friss tehetségek mutatkoznak be.
A besúgó története 1985-ben, Magyarországon játszódik, a szocializmus utolsó évei alatt. A 20 éves Geri (Váradi Geri) alig várja, hogy Budapesten a Gazdaságtudományi Egyetemen tanuljon és végre új embereket és eszméket ismerjen meg. De Gerinek van egy titka. Az Állambiztonság megzsarolta beteg öccse gyógyszerellátásával, így kénytelen a fiatal ellenzéki barátjáról, Száva Zsoltról (Patkós Márton) jelenteni a Tartótisztjének (Thuróczy Szabolcs). Miközben Száva a rendszer megdöntését tervezi, Geri minden nap kihívással küzd: hogyan cselezze ki az Állambiztonságot és tartsa meg új barátait? Az idő szorít, a végső összecsapás előtt döntenie kell, hogy kinek az oldalára áll.
Hihetetlenül szerencsés konstellációban született A besúgó. Már az indulásnál is olyan művészek álltak mellétek, mint Cserhalmi György és Hegedűs D. Géza.
Abszolút. Egy sufni-tunning pilottal kezdtük el az egészet, pénz nélkül. Betelefonáltam a Vígszínházba, hogy Hegedűs D. Gézának szeretnék eljuttatni egy forgatókönyvet. Elolvasta, valamiért megbízott bennem, és eljött forgatni. Ugyanez volt Cserhalmival is, aki egy szempillantás alatt igent mondott. Mérhetetlenül önzetlenek voltak és fantasztikusak, ahogyan később Mácsaiék is. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy dolgozhattam velük, és még sokan ott vannak az álomlistámon. Írás közben megengedem magamnak, hogy bizonyos színészekre gondoljak.
Azt látom rajtad, hogy képes vagy megvalósítani az álmaidat.
Nincs szebb érzés a számomra, mint amikor szembenézek az üres lappal és az egész vége egy filmbemutató lesz. A két végpont közötti minden döntés rajtam fut keresztül: minden, ami a szöveget érinti, vagy a színészt, a ruháját, a haját, a díszletet, ami körülötte van, a tárgyakat, a jelenetek ritmusát, a kameramozgást, a kamera lencséit, az üzenetek vizuális felépítését. Körbe vagyok véve kiváló alkotótársakkal és egyszer csak Thuróczy Szabolcs hangján hallom a szöveget, amit írtam! Csodálatos érzés!

Váradi Gergely és Patkós Márton A besúgó c. sorozatban (Fotó/Forrás: HBO / The Orbital Strangers Project)
A besúgót nézve, olyan, mintha egy sakkjátszmában lennénk. Mi a tét?
A sakk-motívum végig húzódik az egész történeten. Túl azon, hogy a főhős amatőr sakkozó, első ránézésre még láthatatlan helyeken is végig követhető.
Például eleinte világos ruhába van öltöztetve az egyik főszereplő, a másik meg sötétbe, és ahogy megyünk előre a történetben, a világos szín egyre inkább sötétedik, és fordítva. A színválasztás is segít megérteni a motivációkat, ugyanakkor egyre nehezebben lesznek vállalhatók a főhős morális döntései.
Létezik fekete-fehér ebben a sakkjátszmában?
Dehogy létezik! Azt meg kifejezetten jó dolognak tartom, hogy olyan irányba mozdul el a szórakoztatóipar, és én is ezt próbáltam képviselni, hogy mindenkiben egyszerre van ott a sötét és a világos. Nem hősökről és antihősökről beszélünk, mint régebben, mondjuk mint Piszkos Harryről, vagy Luke Skywalkerről. A ma legnépszerűbb sorozathősök egyre inkább hús-vér emberekre kezdenek hasonlítani. Ilyen hősöket igyekeztem írni én is, Demeter Geri, Száva Zsolti és a többiek személyében is.
Miért pont ezt a történelmi korszakot választottad?
1992-ben születtem, és valahogy az volt az érzésem, hogy az egész generációmat egy olyan korosztály nevelte fel, aki egyszerre ismerkedett meg a 90-es években eljött új szabad világgal, miközben nevelőként is döntéseket kellett hoznia. Ahogyan egyre jobban tudatosult ez bennem, rádöbbentem, hogy egy elsüllyedt világ romjain születtünk meg és lettünk gyerekek. Ez volt a szocializmus, vagy az átkos, ki hogy hívja, és nagyon kíváncsivá tett, hogy milyen lehetett az a világ, aminek a reflexeit olyan erősen érzem az idősebb generációban.
Esetleg magadon is?
Azt hiszem nem. Én már másképpen gondolkodom. Viszont a tárgyakat még látom a szekrényekben, adott esetben még a ruhákat is, és meg akartam érteni, hogy mi volt ez a korszak, és mi volt a morális tétje.
Másfelől azt éreztem, hogy nincs még a 80-as évek közepe olyan ritmusban feldolgozva, ahogyan én szeretek forgatókönyvet írni. Nyilván, divat a retro, különösen a 80-as évek retrója, és ez segíthet a sorozat népszerűsítésében, de leginkább az ügynökkérdés érdekelt. Milyen az, amikor egy teljesen átlagemberre lecsap a rendszer karma, és hirtelen kifordul a világ a sarkaiból. Nagyon jól dramatizálhatónak éreztem ezt a helyzetet.
A beszervezés egyébként is fordulópont a történetben.
És ha megfigyeled, szó szerint a beszervezés-jelenetben fordul ki a világ, ezért kezd dőlni a kamera, míg a végén egy úgynevezett holland szögbe fordul, jelezve, hogy valami nincs rendben. A beszervezés előtt stabil beállításokkal, finoman mozog a kamera, a fordulópont valóban a beszervezés, és onnantól kezdve gyakorlatilag végig kézben marad a kamera. Olyan dinamikus mozgást akartunk létrehozni, mint amikor az utcán sétálva látjuk a világot.
Hogyan készültél fel erre a korszakra?
Rengeteget olvastam a korról, de akkor még nem tudtam, hogy sorozatot fogok majd készíteni belőle. Egyébként is rengeteget olvasok, Forgách András, Esterházy Péter, a Tények és tanúk sorozat kötetei a kedvenceim, legutóbb Rajk László és Máté Gábor naplóját olvastam. A múlt hangulata - mondjuk a II. világháború végétől kezdődően -, napi szinten jelen van az életemben.
Történelem-olvasó, történelem-szerető ember vagyok, és egy idő után megszületett bennem a vágy, hogy egy saját történetet írjak a korról.
Ehhez segít a klasszikus, majdhogynem amerikai stílusú dramaturgia, amiben rend van és sodor magával, valamint a múlt vizuális újrateremtése. Nagyon érdekelt, hogy milyen a hiteles berendezés, a látvány, a tárgyak. Mindezen túl, a karakterek személyiségjegyeiben, érzelmeiben, az én személyes életem tapasztalatai, gondolatai is megjelennek. Ha úgy tetszik, akkor adott egy keret, ami a hiteles korszakábrázolás, másfelől egy nagyon vonalas, rendszerezett dramaturgia, és túl ezen, mégis nagyon személyes lett az egész.

Szentgyörgyi Bálint rendező, Patkós Márton és Váradi Gergely A besúgó forgatásán (Fotó/Forrás: HBO / Orbital Strangers)
Pszichológiai szempontból is következetes karaktereket építettél. Konzultáltál erről valakivel?
A besúgó minden fordulata és karaktere az én fantáziám. Azt akartam, hogy a néző érezze, hús-vér embereket lát. Szerintem akkor működnek a sorozatok, ha hosszútávon szinte távoli rokonainknak érezhetjük a szereplőket. Ezen sokat dolgoztam. Ezt segíti az is, hogy 12 új, fiatal színész játszik benne, akiknek a nagy része most debütál a filmvásznon. Ez talán a korszak elfogadásának, a történelmi hitelességnek is plusz réteget adhat.
Hogyan készítetted fel a színészeket?
Mindenkinek személyre szóló felkészítő könyvcsomagot adtam. Például a Barnát játszó Lengyel Benjamin megkapta tőlem az Aranycsapat történetét, sőt kapott egy futballedzőknek szóló kézikönyvet is. Aztán megszerveztük egymás között, hogy kinél mikor van a Mindennapi történelem sorozat egyik kötete, a Hétköznapi élet Kádár János korában. Ez egy nagy album, rengeteg fényképpel, és segít megismerni a korabeli életet, tárgyakat, öltözködést, eszközöket. Túl ezen, rengeteget beszélgettünk, volt időnk arra, hogy elemezzük a forgatókönyvet. Maga a casting folyamat is nagyon hosszú volt, a pandémia miatti leállással együtt egy évig tartott.
Mennyire tudtak az idősebb színészek inspirálni benneteket, és viszont?
A színészválasztásban engem leginkább az „öreg rókák” és a „fiatal oroszlánok” érdekeltek, velük akartam dolgozni.
A középgenerációt Ördög Tamás, Radnay Csilla és Hajdu Szabolcs képviseli. Hamar láttam, hogy még az „öreg rókák” vagyis Mácsai Pál, Gyabronka József, Thuróczy Szabolcs is inspirálódnak a bennünk lévő energiából. Töltekeztek belőlünk, látták, hogy itt van egy új korosztály, akik ugyan tisztelettel közelítenek feléjük, de közben azért jöttek, hogy letegyék a saját névjegyüket. Mi pedig fölnéztünk rájuk és óriási megtiszteltetésnek éreztük, hogy együtt dolgozhatunk. Egészen fantasztikus szimbiózis jött létre a két generáció között. Azt remélem, hogy ez érződik majd a filmen is.
Az, hogy külföldön nőttél fel, mennyit tesz hozzá a magyar történelem iránti kíváncsiságodhoz?
Szerintem nagyon sokat. A mai napig egészen másként csodálkozom rá erre a városra. Minden utca, minden tér érdekel, sokat tudok mesélni Budapestről. Itthon vagyok. Itt születtem. De az, hogy nagyon hosszú ideig távol voltam tőle, felerősítette bennem ezt a színtiszta, őszinte érzést. És a kíváncsiságot is.
Miután nem jártál az SZFE-re, mennyire ismered a generációd filmes rendezőit?
Szinte semennyire, az én generációmból egy-két embert ismerek csak. A tőlem idősebb generációból viszont pár kivétellel szinte mindenkivel találkoztam már és nagyon jó viszonyt ápolok sokukkal. Olyan érzésem van, mintha kedvelnének. Az a baj, hogy miután nem együtt nőttem fel a saját generációmmal nincs igazán felület, ahol találkozhatnánk, ahol megismerhetném őket. Viszont mindig megveszem a mozijegyet, ha kijön egy új magyar film, és elmegyek megnézni őket. Pontosan úgy vagyok szerelmes a magyar filmbe, mint ahogyan egy másik emberbe bele lehet szeretni. Tulajdonképpen bármit csinál, én szeretem, még akkor is, ha néha nem értem.
A besúgó 2022. április 1-én, dupla epizóddal indul az HBO Max kínálatában.
Fejléckép: Váradi Gergely, Patkós Márton, Szász Júlia A besúgó c. sorozatban (forrás: HBO / The Orbital Strangers Project)