Vizuál

Egy lassuló világra vágyunk mindannyian

2020.04.24. 09:10
Ajánlom
A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. A kurátori csapat közel két éve dolgozott a tárlat koncepcióján, ám egyelőre csupán a virtuális térben láthatók a kiválasztott művek, a hozzájuk kapcsolódó háttéranyagok. A válogatást szokatlan módon a múzeum hatfős kurátori csapata jegyzi, a most útjára induló sorozatban mindegyikükkel beszélgetünk majd. Az első részben Popovics Viktóriát, ötletgazdát kérdeztük.

Mi volt a kiállítás alapkoncepciója? Hogyan alakult ez az elképzelés a tárlat anyagának összeállítása során?

A kiállítás több hónapos előkészületei és a kollektív kurátori munkafolyamat során a koncepció nagy átalakuláson esett át, az alapgondolat azonban kezdettől ugyan az maradt:

a lassúság, mint kritikai attitűd.

A lassúságot egy olyan fogalmi keretként gondoltuk el, amely jól használható az egyén szintjén, ugyanakkor a társadalom, a gazdaság és a globális világ működésére egyaránt kiterjeszthető. A globalizált világ és a felgyorsult életmód sokszoros válságára kívántunk reflektálni, pontosabban megvizsgálni, a kortárs művészet hogyan reagál az égető ökológiai, gazdasági, társadalmi jelenségekre, milyen válaszokat kínál az ezekből fakadó egyéni szintű problémákra.

A lassúság, mint élet-vagy akár művészetfelfogás meglehetősen széles spektrumon mozog. Milyen szempontok mentén válogattátok a meghívott művészeket, alkotásokat?

A közös kurátori statement kialakítását megelőzte egy hosszú ötletelési folyamat, első lépésben művekben kezdtünk el gondolkodni, korábbi kiállításélményeket idéztünk fel.  Számomra egy nagyon meghatározó inspiráció Kaszás Tamás új munkáit bemutató, Kivonulók, a belső űr asztronautái című kiállítás volt, amit a Kisterem Galériában láttam. A koncepció egy történetre épült, egy egykori aktivista kiugrási kísérletéről szólt, aki feladva a városi életet kivonult a természetbe egy teljesen autonóm, önellátó életforma kialakításának reményében.  Kaszás (Lóránt Anikóval közösen) évek óta foglalkozik ökológiai problémákkal, de ami igazán egyedivé teszi, hogy alkotásai, installációi a mindennapi életben, például a földművelésben, a kertészkedésben alkalmazható modellek, makettek vagy épp a ház körül hasznosítható munkaeszközök. Művészete maximálisan az életet szolgálja, választott életmódja pedig szervesen beépül képzőművészeti tevékenységébe. Kaszás számomra kezdettől fogva egy par excellance slow művész, tudtán kívül a projekt csírájának elültetője. 

KaszasTamas_Eszkepistakerteszkedes-195222.jpg

Kaszás Tamás: Eszképista kertészkedés (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)

Mindenki hozott egy hasonló kiinduló felvetést. A konkrét alkotásokat megvitattunk, szelektáltunk, közben folyamatosan újra kellett fogalmaznunk, mit akarunk állítani a kiállítással. Amiben azonban egyetértés volt közöttünk, hogy azokat az alternatív életstratégiákat szerettük volna felmutatni, amelyek a vesztébe rohanó világunkból, a fogyasztói spirálból mutatnak kiutat vagy felhívják a figyelmet a fennálló rendszerben mélyen gyökerező környezetpusztító és természetet kizsákmányoló mechanizmusokra.

Bár a művek válogatásakor még nyoma sem volt annak, hogy egy világjárvány lassítja hamarosan a világot, mégis egyes munkák erősen reflektálnak erre a különleges helyeztre. Melyek ezek?

Különös aktualitást nyertek most azok az alkotások, amelyek a társadalomból való kivonulás, az eszképizmus különböző lehetőségeit mutatják be, annak mentális hatásaira világítanak rá. Erdei Krisztina Riseset, Victory of the Sun (2009-2020) c. projektje azt az időszakot dolgozza fel, amikor a művész kecskepásztorként dolgozott Törökországban egy kivonuláspárti csoport által létrehozott gazdasági- és életmód-közösség tagjaként.

A fotósorozat egy olyan, az önkéntes egyszerűség jegyében vállalt alternatív életmódot dokumentál, amelynek kereteit mindössze a felkelő és lenyugvó nap jelöli ki.

ErdeiKrisztinaRisesetVictoryoftheSun2009-2020-201403.jpg

Erdei Krisztina: Riseset, Victory of the Sun, 2009-2020 (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)

Oto Hudec szlovák képzőművész Ha lenne egy folyóm (2012) c. műve egy 21. századi Noé bárkája, amely a túléléshez szükséges alapvető feltételeket gyűjti egybe szimbolikusan, miközben a válsághelyzetben való közösségi összefogás és szolidaritás, valamint az egyéni érdekek háttérbe szorításának fontosságára hívja fel a figyelmet.

OtoHudec_IfIhadaRiver2012textile_CourtesyoftheartistandGandyGalleryBratislava-200121.jpg

Oto Hudec: Ha lenne egy folyóm, 2012 (Courtesy of the artist and Gandy Gallery, Bratislava) (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)

Kaszás Tamás Eszképista történet (Az Erdei Iskolából, 2016) és Eszképista kertészkedés (2016-2020) c. videómunkáinak inspirációs forrása a polgári engedetlenség atyja, Henri Thoureu, aki csaknem 200 évvel ezelőtt a „vissza a természethez” rousseau-i elvét valósította meg, amikor elvonulva a civilizációtól kiköltözött a Walden tó partjára.

A különös aktualitást nyert művek közül az ex-artists’ collective (Kaszás Tamás és Lóránt Anikó) egy esetleges gazdasági és ökológiai összeomlás idejére tervezett Ínségeledelek (2011) című növénygyűjtögető és -szárító pavilonját emelném még ki, amely készülésének évében még disztópikus víziónak számított, mára fogyasztási szokásaink és a természetben fellelhető táplálékokhoz való viszonyunk radikális átalakulásának szükségességét példázza.

KaszasTamas_Eszkepistakerteszkedes4-195345.jpg

Kaszás Tamás: Eszképista kertészkedés (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)

A tárlat számos témát érint, a klímaválságtól kezdve a pazarláson és a túlfogyasztáson át egészen a táplálkozásig. Mondanál néhány példát, hogy milyen területeket érintenek különösen érzékenyen a művek?

A kiállítás térben is nagy ívet fut be, az amazonasi esőerdőktől egy magyar ősvadonig, a tarcali Terrapolisig. Ursula Biemann svájci művész egész termes videóinstallációja, a Forest Law (2014) egy amerikai olajvállalat által az ecuadori esőerdőben okozott visszafordíthatatlan károkról és a helyi őslakosságot érintő jogsértő intézkedésekről szól. Az „Amazonas” és nagyvállalat között zajló pert feldolgozó video-esszé bár földrajzilag egy “távoli” esettanulmány, mégis közvetlen környezetünkre vonatkoztatható, a természettel kötött szerződés törékenységére világít rá.

UrsulaBiemannPauloTaveresForestLaw2014multimediainstallation_Courtesyoftheartist_-200619.jpg

Ursula Biemann, Paulo Taveres, Forest Law, 2014, multimedia installation_ (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / Ursula Bieman)

Bartha Gabó permakultúrás kertjét bebarangolva Tokaj-hegyalján (  róla Koronczi Endre készített dokumentumfilmet) arról tanulhatunk, hogyan lehetséges nemet mondani az ipari mezőgazdaság által előállított élelmiszerekre, mit jelent az etikus fogyasztás, a tiszta élelmiszereken alapuló táplálkozás. Az általa megálmodott tarcali Terrapolisban az odalátogatóknak autentikus, lassú étkezés élményében lehet részük, ahol a (gyom)növények tisztelete és non-invazív kertészkedés aranyszabály.

Mindannyian személyes kapcsolatot tartotok a művészekkel, így sokkal bensőségesebb a viszonyotok mint, amit a normál szervezés igényelne. Van olyan munka, amely különlegesen közel került hozzád?

Oto Hudec szlovák multimedia művész We are the Garden c. legújabb videómunkája a március óta tartó kényszerű izoláció miatt számomra különösen felértékelődött. Hudec egy disztópikus hangulatú, hátborzongatóan reális videóban egy férfi és egy gyerek történetét meséli el, akik a klímakatasztrófa magányos túlélőiként élnek egy kerti lakban. A természet és az ember között megszakadt kapcsolatot egy a házukhoz tartozó üvegház szimbolizálja, mely zárt bioszféraként látja el otthonukat tiszta levegővel. Az élet korábbi feltételei ugyan megszűntek létezni,

a legszorongatóbb érzés mégis a társadalomtól való elszakítottság, az izoláció és a végtelen magány.

A mű valóság és fikció határán mozog, a kis faház, a kert és az üvegház valóban létezik Kassa közelében. A művész jelenleg itt tölti az önkéntes karantént, ahonnan nemrég egy személyes hangvételű videóban jelentkezett be.

OtoHudecWearethegarden2020_Courtesyoftheartist-201033.jpg

Oto Hudec: We are the garden, 2020 (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum / Oto Hudec)

Az egyén szintjén, a saját hétköznapi életedben indított-e el bármilyen változást a témával való alaposabb megismerkedés?

A kiállítás előkészületei alatt mi magunk is rengeteg új ismeretet szereztünk, olyan hétköznapi, mégis radikális gyakorlatokat ismertünk meg, amelyek privát életünkben is változásokat indítottak el. Elkezdtem például figyelni az ökológiai kéznyomomra. Ez az „új mértékegység” épp az öko-lábnyom ellentéte, azaz nem a környezetterhelő tevékenységünk mértékét számlálja, hanem a jó gyakorlatokat. Épp most szereztem be egy kerti komposztálót és belevágtam a háztartásomban keletkező szerves hulladék ily módon való újrahasznosításának. A komposztáló láda számomra a lokális cselekvés jelképe, amely visszavezeti figyelmünket a természetben zajló okos folyamatokra, „alternatívát épít a kapitalizmus öncélúságával szemben és halkan lassítja a világot”. [1]

A kiállítás kurátori csapatának tagjai: Csizek Petra, Jan Elantkowski, Készman József, Petró Zsuzska, Popovics Viktória, Üveges Krisztina

A Ludwig Múzeum Slow Life kiállításáról, itt tudhat meg többet.

[1] Az idézet Balla Csönge tervezőgrafikus Szelíd forradalom című zinjéből való.

Fejléckép: Popovics Viktória (forrás: Ludwig Múzeum)

Szipőcs Krisztina: A virtuális valóság nem tudja helyettesíteni a valóságot

Kapcsolódó

Szipőcs Krisztina: A virtuális valóság nem tudja helyettesíteni a valóságot

Egyre többet foglalkozunk azzal, hogy vajon milyen világ jön ki a karanténból? Erről beszélgettünk Szipőcs Krisztinával is, a Ludwig Múzeum szakmai igazgatóhelyettesével. Vajon hogyan hat a bezártság a tárgyakhoz, a térhez való viszonyulásunkra, felválhatja-e a digitális tér a valódit?

LUDWIG MÚZEUM – KORTÁRS MŰVÉSZETI MÚZEUM

A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum az egyetlen közgyűjtemény, amely a nemzetközi és a hazai művészeket közös platformon mutatja be. A Múzeum Budapest fontos kulturális attrakciója, válogatott és dinamikusan fejlődő, jelenleg több mint 800 tételes gyűjteménnyel rendelkezik, melynek magját a Ludwig házaspár adománya képezi. A múzeum nemzetközi gyűjtőkörrel rendelkezik, a hatvanas évektől napjainkig keletkezett műalkotásokat gyűjti és mutatja be.

Legolvasottabb

Klasszikus

„A hagyományos koncerteknek egyszer csak vége lesz” – Beszélgetés Tihanyi László és Horváth Balázs zeneszerzőkkel

Mindketten régóta részt vesznek az UMZE Kamaraegyüttes és Egyesület munkájában, a jövő évadban ismét játssza is darabjaikat a zenekar. Tihanyi László és Horváth Balázs a jövő évi koncertek mellett a kortárs zene népszerűsítéséről is mesélt, és arról, hogyan vezényli egy komponista a saját művét.
Színház

Bezárja kapuit az Átrium

A színház a Facebook-oldalán jelentette be, hogy a támogatások hiánya olyan helyzetbe sodorta őket, amelyben az intézmény fenntartását nem tudják megoldani.
Színház

Feminista tragikomédiából a náci Németországba

A kisvárdai tartózkodásom harmadik napjára elárasztottak az olyan „elintézésre váró”, kulturális tevékenységhez csak lazán kapcsolódó ügyek, mint a másnap hajnali taxi intézése, vagy a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz beszerzése. Erőfeszítéseimet ugyan csak részben koronázta siker, de legalább maradt időm lélekben felkészülni az esti két előadásra.
Plusz

Több mint 440 ezer látogató után újabb különleges koncertekkel vár a Magyar Zene Háza

Januári megnyitása óta nagy érdeklődés kísérte a Magyar Zene Háza programjait, koncertjeit, műfaji korlátokat lebontó zenei eseményeit. Ősszel újabb látványos kiállítással, határokat feszegető koncertekkel, valamint különleges programokkal várja a látogatókat a Ház.
Vizuál

Gondolán érkezik Kolodko Mihály legújabb miniszobra

Nem példanélküli, hogy a gerillaszobrász miniatűr alkotásai külföldön bukkannak fel – ezúttal egészen az olaszországi Velencéig kell utaznunk az új szoborért.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Gondolán érkezik Kolodko Mihály legújabb miniszobra

Nem példanélküli, hogy a gerillaszobrász miniatűr alkotásai külföldön bukkannak fel – ezúttal egészen az olaszországi Velencéig kell utaznunk az új szoborért.
Vizuál hír

Flesch Andrea is szavazhat az Oscar-díjakról

Újabb magyar taggal bővült az Amerikai Filmakadémia. Flesch Andrea jelmeztervezőként karrierje során olyan elismert rendezőkkel és színészekkel dolgozott együtt, mint Peter Greenaway, Ari Aster, Enyedi Ildikó, Léa Seydoux vagy épp Hugh Jackman.
Vizuál hír

Csaknem 330 ezren vettek részt a Múzeumok Éjszakáján

Kétszer annyi ember vonzott idén Múzeumok Éjszakája, mint a tavalyi évben. A legtöbben a Szépművészeti Múzeumra programjaira voltak kíváncsiak június 25-én, de a vidéki helyszíneket is sokan látogatták az ország legnépszerűbb kulturális eseményén.
Vizuál hír

Hollywood magyar filmeseire fókuszál a Budapesti Klasszikus Film Maraton

Kertész Mihály, Bánky Vilma, Lugosi Béla, Rózsa Miklós – néhány világsztár a Budapest, Bécs, Hollywood címmel érkező Budapesti Klasszikus Film Maraton kínálatából. Idén szeptember 13. és 18. között érdemes szabaddá tenni az estéinket, a restaurált filmek világszerte jegyzett fesztiváljára.
Vizuál ajánló

Ahol a múzsák laknak – Kiállítás nyílik a Szigligeti Alkotóház történetéről

Füst Milán, Esterházy Péter, Nemes Nagy Ágnes vagy épp Karinthy Ferenc alakja is megelevenedik a Szigligeti Alkotóház történetét bemutató kiállításon. A kultikus helyszínről, a pezsgő kulturális életről archív fotók és leírások segítségével tájékozódhatunk július 1-től a Balaton-parti településen.