„Volt egy friss vizű forrás, amely egy nemes birtokán csobogott, aki saját használat céljából privatizálni akarta volna. Az emberek azonban fellázadtak. Azt mondták: nem, a víz mindenkié. Ezért hívják a falut Fuendetodosnak, »minden ember forrásának«. Valahogy Goya mindannyiunk számára forrás. Mindenki találhat benne valamit,
ami megnyugtat, ami megrémiszt, bámulattal tölt el vagy megnyugvással”
– mondja Goya szülőházában ácsorogva Jean-Claude Carrière forgatókönyvíró, író. Az Oscar-díjas művész 2021 februárjában váratlanul halt meg. A tavalyi Cannes-i filmfesztivál egyik közönségkedvence, a Goya mesterművei című dokumentumfilm Carrière utolsó spanyolországi útját örökíti meg, ezen keresztül pedig az ő, Buñuel és Goya életútját fűzi össze.
A rendező, José Luis López Linares Carrière-t több helyszínre is elkíséri, miközben az író Goya remekműveinek máig ható erejéről elmélkedik.
A filmben Goya főbb művei mellett metszeteiről is szó esik, köztük Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek című, leghíresebb grafikájáról.
A művész 1799-ben – amikor kinevezték a királyi udvar festőjének – alkotta Los Caprichos című, nyolcvan nyomatból álló sorozatát. Az aquatinta technikával készített rézkarcok kifigurázzák a nemeseket, sőt még a papokat és az inkvizíciót is támadják. (Mégsem emiatt, hanem csak később, 1815-ben idézte be az inkvizíció, de erről majd később.)
A festő, aki egyszerre volt fényes és sötét
Noha Goya királyi festőként ismerte az udvart és annak szereplőit, sőt meg is festette a nemeseket, hercegeket, a királyt és a királynőt, mégsem hagyta figyelmen kívül a társadalom alsóbb rétegeit. Ecsetjével megörökített rabokat, őrülteket és nyomorult koldusokat is. Ahogy a filmben is elhangzik, „Goya egyszerre fényes, és sötét” és „olyasmit is észrevesz bennünk, amit mi nem látunk meg önmagunkban”, ez pedig jelentős művésszé teszi.
Goya: IV. Károly spanyol király és családja, olaj, vászon, 280 cm x 336 cm (1800) (Fotó/Forrás: wikipedia)
A dokumentumfilm Carrière-en keresztül megidézi a spanyol rendezőt, Luis Buñuelt is, akihez mély barátság fűzte.
„Nem hiányzik, hiszen mindig itt van velem” – mondja több mint húsz éve elhunyt barátjáról, akitől a mai napig tanácsot kér (vagyis már nem, hiszen meghalt), ha elakad valamiben, és kap is rá választ. Felidézi, hogy kétszer is ellátogattak együtt a madridi Prado Múzeumba, kifejezetten azért, hogy lássák Goya „fekete festményeit”, amelyek a legsötétebbek és „legkínzóbbak” a mester művei közül. Goya 1819-ben vásárolta meg a Madrid közelében fekvő Quinta del Sordo házat, amely spanyolul annyit tesz, „A süketek háza”. (Ekkor Goya még nem süketült meg, az előző tulajdonosra utal a ház elnevezése.)
Az épület falára a mester 1820-ban festette meg „fekete festmények” néven elhíresült műveit, összesen tizennégyet.
A műveket később leválasztották a vakolatról, vászonra vitték át, és 1881-től a Pradóban őrzik.
Az alkotások között a legismertebb a Szaturnusz felfalja gyermekét című festmény, amelyen Kronosz, római nevén Szaturnusz isten bekebelezi fiát, attól tartva, hogy beteljesül a jóslat, és az ifjú az életére tör majd. A mű egyszerre reflektál a Spanyolországban akkor uralkodó sötét közhangulatra és Goya válságos lelkiállapotára.
Goya csendje
A művész 1793 tavaszán egyik pillanatról a másikra összeesett az utcán. Amikor magához tért, hallucinálni kezdett, és agresszíven viselkedett,
onnantól kezdve pedig nem szűnt meg egy bizonyos csengés a fülében, amely aztán kínzó csönddé alakult át: az évek során ugyanis fokozatosan megsüketült.
VII. Ferdinánd uralkodása idején, 1824-ben hagyta el Spanyolországot, és Bordeaux-ban telepedett le. Haláláig ott élt, az utolsó éveiben már teljesen süketen. Az orvostudomány mai állása szerint süketségét ólommérgezés okozta, régen ugyanis az olajfesték ólmot tartalmazott. Egyes teóriák szerint azonban kicsapongó életmódja miatt már korán szifiliszes lett, és emiatt süketült meg.
„Goya. Egy magányos ember a csöndben.
Számára talán szerencsétlenség, számunkra azonban ajándék”
– hangzik el a kulcsmondat a filmben, Goya süketségére utalva.
Önkéntes bordeaux-i száműzetése során festette csendéleteit, mint például a filmben is bemutatott Csendélet bordákkal és bárányfejjel című, „brutálisan morbidnak” titulált képét, amely az akkor zajló spanyol szabadságharc (1807-1814) véres valóságára utal. Ezt a sorozatát vastag ecsetvonásokkal, korlátozott színpalettával alkotta meg, visszatérve így a csendélet hagyományos fogalmához, Rembrandt esztétikájához.
Goya: Csendélet bordákkal és bárányfejjel, olaj, vászon 45 × 62 cm, 1(808-12) (Fotó/Forrás: Wikipedia)
A filmben megjelennek Goyának a háború borzalmait megörökítő alkotásai is: az 1808 május 3-a: Madrid védőinek kivégzése (1814) című festmény mind közül az egyik legmegrendítőbb kép, amely a kivégzés előtti pillanatot ábrázolja. Carrière nemcsak erről, hanem A kolosszus című Goya-képről is beszél a filmben, párhuzamot vonva a jelenben is tapasztalható tömeges bevándorlás történéseivel.
Goya: 1808. május 3.: Madrid védőinek kivégzése, olaj, vászon, 260 cm x 340 cm 1814) (Fotó/Forrás: Wikipedia)
Ahogy korábban már tettünk rá utalást, az expresszionisták előfutárának tartott spanyol festőművészt egyetlenegyszer idézte be az inkvizíció, még 1815-ben, leghíresebb aktja, a Meztelen Maja című festménye miatt. A mester azonban megúszta egy figyelmeztetéssel. A filmben az előbbi mű és a Felöltöztetett Maja című képe is kiemelt szerepet kap, mivel ezek voltak a kedvencei.
„Hát eljöttem, hogy jó éjszakát kívánjak nektek. Sokszor láttalak, de sosem unlak meg. (...) Későre jár számomra. Láttalak titeket. Látlak. Először ötven évvel ezelőtt vagy talán még régebben” – mondja rejtélyesen a film végén a képek előtt állva, amelyekhez 2022 novemberében klímaaktivisták odaragasztották magukat. A műveknek szerencsére nem esett baja. Carrière azzal a reménnyel búcsúzik a „Majáktól”, hogy még visszatér hozzájuk. Reménye azonban nem teljesült be, hiszen 2021-ben váratlanul elhunyt.
Bemutató dátuma: 2023. március 23.
Forgalmazó: Pannonia Entertainment
Fejléckép: Jean-Claude Carrière az Alba herecegnője (1795) című festményről mesél a filmben (Fotó/Forrás: Pannonia Entertainment Ltd.)