Csernus Tibor egy kis magyar faluból, Kondorosból származik, de Párizsban találta meg a számára legmegfelelőbb szellemi kisugárzást a Bateau-Lavoir műteremházban, ahol egykor Picasso és Braqueis dolgoztak, s amelynek fél kilométeres körzetében élt és festett Degas, Manet, Toulouse-Lautrec vagy éppen Van Gogh. És Csernus, aki a párizsi Montmartre-on lévő műtermének magányában is megmaradt magyar festőnek. Munkássága jól elkülöníthető, stilárisan egészen változatos periódusokra osztható, azonban e korszakok szervesen fejlődtek egymásból.

Csernus Tibor: Ülő önarckép vörös mellényben (Fotó/Forrás: KOGART)

Csernus Tibor hatalmas életműve a posztimpresszionizmust és francia avantgárdot ötvözőfestészettől a szürnaturalizmuson, majd a hiperrealizmuson, később a neobarokk Caravaggio-parafrázisokon át az egészen szabad és áramló expresszív festészetig terjed. Az örökösen kereső-kísérletező Csernus szenvedélyesen kutatta a festészet mesterségének lehetőségeit, a tradíció újraértelmezésének módszereit.

Hogy a kép olyan legyen, mint a világ, ha már a világ sohasem lehet olyan, mint a kép. A világ pedig hol félelmetes, hol ragyogó és derűs, de leggyakrabban a két oldal átjárja egymást. Ennek az átjárásnak a bemutatását – amely egyúttal a teljesség megmutatását is jelenti – nagyon kevesen vállalták fel. Mert, mintha egyszerre legalább két ember kellene ehhez: egy józanul reális, a világ tárgyi gazdagságára érzékeny művész és egy látomásos, rendkívüli képességekkel megáldott festő, aki e tárgyi gazdagságon keresztül látva felvillanni engedi az ősképek fényét is. A két művész Csernus Tibor személyében egy és ugyanaz.

Csernus Tibor aktképei korábban a KOGART tihanyi kiállítóhelyén voltak láthatóak.

Kapcsolódó

Csernus aktjai

A KOGART Kiállítások Tihany a hatvanas évek közepétől haláláig Párizsban dolgozó Csernus Tibornak, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar festőművészének állít emléket az életmű egy eddig kevéssé ismert szegmensét bemutató, április 7-én nyíló tárlattal.