A Szabadság tér egy szimbolikai darázsfészek a szovjet emlékművel, Horthy és Ronald Reagan szobrával, vagy a legújabb felszabadulási emlékművel.
A rongálónak egy jól irányzott csapással sikerült ezek közül egy szúnyogot leütnie.
Már pusztán abba beleszédülünk, ha megpróbáljuk kibogozni a tér nevének eredetét, illetve azt, hogy az még mennyire helytálló. Az 1848-49-es szabadságharc alatt börtön működött itt, ahol kivégezték Batthyányt. A II. világháborús szovjet Vörös Hadsereg felszabadító aktusa után még néhány évtizedig az országban időzött, hogy végül alóla is fel kelljen szabadítani magunkat.
Előtérben az apró, háttérben a lényegesen nagyobb csillag (Fotó/Forrás: Kolodko Art)
A csillag annyira leköti mindenki figyelmét, hogy
a fejfedő alatti párnát mintha senki nem venné észre - vagy nem venné komolyan. Ezen hagyományosan az uralkodók felségjelvényeit szokták ilyen gondossággal elhelyezni:
a koronát, a jogart vagy az országalmát. Az uralkodást jelképező attribútumok helyén pihenő usánka jelentheti a kommunista rendszer katonai hatalmába vetett hitét, pontosabban azt, hogy a hadsereg (is) biztosítja a hatalmat a vezetőknek. De lehet akár fricska az uralkodó osztály megdöntését hirdető kommunistáknak, akik csupán a formán változtattak - koronából usánka lett - a lényegen nem: elnyomás, elnyomás.
(Emlékeztetőül, a lenti, Ruszkik haza-feliratos szobor szintén ennek az alkotónak a munkája)
A szabadság egyetlen morzsája a téren épp a szobrász és alkotása. Kolodko ugyanis nem állami pénzből alkot (szemben a környező művekkel, amelyeket az adófizetők pénzéből emeltettek), gerillaszobraihoz még önkéntes felajánlást, támogatást sem fogad el, mivel azt vallja, ezzel épp az alkotása szabadságát veszítené el. És
ironikus módon a Mi Hazánk mozgalom országgyűlési képviselőjének megmozdulása is szabadság - a véleménynyilvánításé.
Még abban az esetben is, ha nem az egyetértéssel, hanem a megértéssel volt gondja az illetőnek.
"Gondoltam, hogy heves reakciókat fog kiváltani a szobor, de erre azért nem számítottam. Mégsem vagyok szomorú, mert pont az a műalkotások lényege, hogy érzelmeket váltsanak ki, ebben az esetben ez meg is történt. A szobor létrejött, hamar be is fejezte az életét, de ez így van jól" - nyilatkozta Kolodko Mihály az ATV-nek.
A rongáló tehát nem tett kárt a műben, mivel Kolodko értelmezésében a tette része lett a szobor történetének. Magáról viszont annál többet elárult az önjelölt térrendező. A miniszobrokhoz nem szükséges előképzettség, mindenki annyit ért belőlük, amennyit szeretne, vagy amennyit képes befogadni. Szobrainak egyik titka épp az egyszerűség.
Kolodko művei azonban olyanok, mint a kínai doboz: lenyűgöző mestermunka már kívülről is, ha pedig valaki tudja a nyitját, számos titkos rekeszt, rejtett fiókot fedezhet fel bennük.
Alkotásai dupla vagy akár triplafenekűek. A Széll Kálmán téri Mekk Elek azoknak is mond valamit, akik csak a mesefigurán szeretnek nosztalgiázni. A részletekre érzékenyebbek észrevehették a báb kezében tartott, Moszkva tér feliratú táblát és a fúrógépet is. Kolodko ezzel utal azokra a feketemunkásokra, akik éveken keresztül itt álldogáltak alkalmi munka reményében. Sokan közülük, akárcsak a művész, a határon túlról érkeztek a boldogulás reményében. A mini Mekk Elek ráadásul megálmodója egykori lakhelyének közelébe került. Kolodkonál még az is passzol, ami véletlen (mint a fenti példa utolsó mozzanata). A monumentális szobrászat szakon végzett alkotó félig-meddig szükségből töpörítette le művészetét, de a sűrítés a munkái előnyére vált. Mondanivalója, a darabok mögötti történet mindig izgalmas és sokrétű.
Mekk Elek a Széll Kálmán téren (Fotó/Forrás: Kolodko Art)
A szobrász ugyanakkor senkire sem erőltet semmit. Nem keseríti el, ha nem fejtik meg a szimbolikáját, de kíváncsi a nézők véleményére.
Megvalósítja azt, amit a legtöbb iskolában még nem sikerült: hagyja, hogy mást gondoljunk a műről, mint az alkotó.
Szabadon engedi munkáit, önálló életet hagy nekik, hagyományosan igyekszik a háttérben - ha rajta múlna még névtelenségben is - maradni. Nem jelenti be a szobrok elhelyezését, nem tart avatót. Hagyja, hogy az alkotásai saját életet éljenek: kíváncsian figyeli mikor fedezik fel és hogy értelmezik. Kolodko úgy véli, hogy az elkészült művet mindenki szabadon fejtheti meg magának, az alkotónak ebbe beleszólása nem lehet miután letette az ecsetet, tollat, vagy a vésőt.
Winter is coming...? (Fotó/Forrás: Kolodko Art)
A pici emlékművön nincs évszám, így csak feltételezhetjük, hogy a múltra utal, azonban ugyanilyen esélye van annak, hogy a jelen helyzetre reflektál. De akár a "Winter is coming" - jelmondat is mögé gondolható a korona helyére szobort téli fejfedő kapcsán. A további alaposabb vizsgálódást jelentősen nehezíti a tény, hogy a mű jelenleg a Duna fenekén található.
Persze előfordulhat, hogy most kihúztunk egy szálkát azzal, hogy egy gerillaművész miniatűr alkotását rituálisan legyőztük - és boldogan éldegélünk tovább a gerendával.
Ugyanolyan magabiztosan azonosítva a problémát, mint amikor a forgalomelterelés, az útlezárások és a megváltozott BKK forgalmi rend tarthatatlansága miatt háborodik fel a nép, nem az érkező küldöttségek által képviselt nézeteken.
A szobrász elmondása szerint csupán annyit akart sugallni, hogy noha az utolsó orosz katona már rég elhagyta Magyarországot, az orosz befolyás máig jelen van. „Az ország hivatalosan felszabadult, de azért mégsem teljesen.”
hírlevél
