Vizuál

Egy nagyváros szimfóniája – Szerelmeslevél Berlinhez

2020.03.11. 16:55
Ajánlom
Berlin nem szép, wunderbársága másban áll, hogy pontosan miben azt nehéz megfogalmazni. Erre vállalkozott a Berlinále három nagyon erős alkotása, mindhárom német filmet megnéztük.

Berlin, oly csodás vagy (du bist so wunderbar) énekli a híres berlini himnuszban Kaiserbase, azaz Robert Philip, a 20-as, 30-as évek stílusában. És tényleg, Berlin nem szép, wunderbársága másban áll, és azt nagyon nehéz megfogalmazni, hogy miben, mert annyira komplex.

Erre tesz kísérletet a Berlinale három nagyon erős alkotása, mindhárom a verseny programban futott. A Berlin, Alexanderplatz, a Kis nővér (Schwesterlein) és az Undine című film is Berlint választotta kulisszának, holott műfajilag nagyon különböznek egymástól: a Berlin, Alexanderplatz egy nagyvárosi eposz, az Undine egy nagyvárosi tündérmese, a Kis nővér pedig egy mai modern emberi sorsdráma.

202011035_2-102643.jpg

jelenet az Undine c. filmből (Fotó/Forrás: Christian Schulz/Schramm Film/Berlinale)

Christian Petzold, aki már ötödszörre vendég a Berlinale versenyszekciójában a Berlin alatti mocsárvilágból indít; hősnőjének egy a hugenották által Berlinbe hozott monda sellőjét, Undinét teszi meg. A film többnyire Berlin szívében a Nikolaiviertelben játszódik, amit a második világháború után középkoriasra építettek vissza. Csak zárójelben, ha ez nem lenne, ma semmit nem látnánk a történelmi Berlinből, köszönhetően a második világháború hatalmasságainak.

Paula Beer Ezüst Medve díjat nyert el Undine megformálásáért, ráadásul idegenvezetőt játszik a filmben, így a város múltjáról, a legújabb építkezésekről, a városfejlesztés terveiről is sok mindent megtudunk. Undine az Alexanderplatzot övező szocreál dzsungel egyikében lakik, így a filmben többször is megcsodálhatjuk az éjszakai Berlint felülről. Egyébként pont ez a része az Berlinnek, ami annyira személytelen, hogy a németek csak nicht-Ortnak, non place-nek nevezik, ami Marc Auge antropológustól származik és olyan monofunkcionális tereket jelent az urbánus és szuburbánus térben, mint a repterek, pályaudvarok, bevásárlóközpontok, azaz nincs történetük és identitásuk.

A fentről mutatott éjszakai Berlin, mintha mégis körül fonná, magához ölelné a szerelemeseket ebben a kollektív elmagányosodásban.

Egyfajta kontraszt is ez a fajta bensőségesség a nagyváros kissé felszínes kötödéseihez képest, ahol mindenki cimborája mindenkinek, de senkinek sem igazán. Petzold Berline egyszerre szerelmi vallomás és gyászjelentés: Berlin egy olyan város, amely csak úgy nem enged magához. Ahogy a szerelmet ugyanazon a helyen elveszítheted és meg is találhatod, a városban is ha akarod minden nap meghalhatsz és fel is támadhatsz - mert mindkettő szembe jön.

És nagyjából ott kezdi Burhan Qurbani Berlin, Alexanderplatz című filmjében, ahol Petzold abbahagyja. Az afgán származású, de Németországban szocializálódott rendező egy igazi nagyvárosi, a mai berlini viszonyokat hűen visszatükröző eposzt varázsol Döblin Alexanderplatzából. A filmben Franz Biberkopfot Franz Francisnak hívják, és nem német, hanem egy jobb élet reményében Bissau-Guineából Berlinbe érkező menekült.

Csak hogy a számoknál maradjunk: 16 millióan menekültek el Afrikából a kontinensen kívül, és 40 millióan élnek Afrikán belül nem saját hazájukban. Döblin nagyregénye és Ourbani filmje is egy történet, ami a lelkek utazását meséli el, míg végül a karakterek azzá válnak, amivé válni akarnak, vagy válniuk kell. És erre a mindenkori, beleértve a mai Berlint is kiválóan alkalmas. A regényt már harmadszor filmesítik meg, itthon talán a Fassbinder-féle tévésorozat a legismertebb.

Ha egy ilyen nagyvárosban rosszul indítasz, lehúz magával a mély, eltűnsz a süllyesztőben, onnan pedig még nehezebb feljutni - üzeni a történet -, holott senki nem akar mást, mint egy normális életet, házzal, kocsival és barátnővel. Senki sem egy menekültszállási ágyért és vajaskenyérért jött Berlinbe, mondja Reinhold az ördög, a kerítő, a fekete és arab menekülteknek.

Qurbani a berlini alvilágot mutatja be, története központi figurái drogkereskedők a Hasenhaidén, ami tökéletesen mutatja Berlin Janus-arcúságát.

A Hasenhaide egyfelől egy polgári park, ahol hipszterek dzsoggingolnak, családok piknikeznek és kutyát sétáltatnak, a másik sarokban meg ezerrel megy a drogkereskedelem. És ez is része a berlini imázsnak. Sokan vannak a társadalom peremén és nem veszünk róluk tudomást és legitim, hogy ezek az emberek nem akarnak a peremen maradni. Berlin egy fantasztikus párhuzamos univerzum, ahol egyszerre vannak jelen a turisták a hipszterek és a sötét alvilág. Nem lehet ítéletet alkotni a szereplőkkel kapcsolatban, hiszen, hogy lehetne jónak lenni és maradni egy rossz világban? Ez itt a kérdés, nem először is nem utoljára a történelemben: de legalább Berlinben minden a szemünk előtt zajlik, nincsenek tabuk, a rossz sem ólálkodik, nem oson alattomosan, hanem kitárja és megmutatja magát. 

202012396_1-102928.jpg

jelenet a Berlin, Alexander Platz c. filmből (Fotó/Forrás: Stephanie Kulbach/2019 Sommerhaus/eOne Germany/Berlinale)

És innen a mítoszból és eposzból érkezünk meg a harmadik film a Kis nővér (Schwesterlein) realizmusába, ami szinten kísérletet tesz a mesebeli-szál beemelésével, Jancsi és Juliska képében. Jancsit Lars Eidinger, Juliskát Nina Hoss játssza, a legyőzendő gonosz pedig a rák maga. A Kis nővér születésének körülményei is nagyon Berliniek. A svájci rendező duó, Stéphanie Chuat és Véronique Reymond 2012-ben a Berlinalen, a Barbara bemutatója után látta meg egy boltban Nina Hosst és leszólították, hogy rá gondoltak filmjükben női főszereplőként. És ez itt tényleg ilyen: én szinte minden nap látom Daniel Brühlt és Ludwig Treptet, de szálltam már ki úgy taxiból a házam előtt, hogy August Diehl állt előttem.

A rendezők Berlinben egyenesen a Schaubühnébe repítenek bennünket, ahol a valóságban mindkét művész játszik. Sven (Lars Eidinger) ide készül visszatérni a Hamletbe egy csontvelő műtét után. David, a színház igazgatója (Thomas Ostermeier) azonban ódzkodik az ötlettől, nem vállalja be bukást, esetleges visszaesés esetén. Csak hogy mindenki értse a párhuzamot, ez olyan, mintha egy magyar filmben Ónodi Eszter és Nagy Ervin játszanának testvérpárt és ezért Ascher Tamás bevállalná, hogy eljátssza a színigazgatót a vásznon.

202003211_1-103235.jpg

jelenet a Kis nővér (Schwesterlein) c. filmből (Fotó/Forrás: Vega Film/Berlinale)

Járunk a Schaubühne színpadán, a művészbüfében, sőt a tetőteraszon is, ahol a Nina Hoss tesz még egy kísérletet Thomas Ostermeier meggyőzésére. Lisa (Nina Hoss) férjével Svájcban él, ahol a férfi egy magánzeneiskola igazgatója.

Csodás, több emeletes mézeskalácsházban laknak a hegyek öblén, hétvégénként kiszaladnak a gleccserre síelni és sikló ernyőzni, Lisa mégis visszavágyik Berlinbe.

Hogy miért? Mert a nagy tökély, a mézeskalácsház és a glamour megölik kreatív vénáját, évek óta nem ír semmit, mert nincs, ami motiválja. Férje döntésével dacolva, visszatér Berlinbe, gyerekkora és felnőtté válása helyszínére és önmagát megtalálva újra írni kezd, ami megváltás testvére Sven számára is. És pont ez az, ami legjobban jellemzi Berlint, ezt a szabad, dekadens és őrült metropolist: ha elvesztél, vagy elvesztettél valamit, vagy valakit, itt biztosan megtalálod, még akkor is, ha ára van...

 

Fejléckép: Paula Beer az Undine c. filmben (fotó: Christian Schulz/Schramm Film/Berlinale)

Titokban, néhány hónap alatt készült el a Berlinale díjnyertes filmje

Kapcsolódó

Titokban, néhány hónap alatt készült el a Berlinale díjnyertes filmje

Morális kérdések, politikai hitvallás, műfaji és tematikai sokszínűség egyaránt jellemezte a 70. Berlinalét. Megnéztük Mohammed Rasoulof önéletrajzi ihletésű Arany Medve-díjas filmjét.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ingyenesen nézheti Andrew Lloyd Webber musicaljeit a YouTube-on

Bár a szolgáltatás ingyenes lesz, a nézőket arra bátorítják, hogy adakozzanak egy-egy alapítványnak a koronavírus-járvány közepette, amikor a színházak bezártak.
Klasszikus

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.
Klasszikus

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Könyv

Az orvos, aki naplót vezetett Auschwitzban

Eddy de Wind műve különbözik minden más, a holokausztról és a haláltáborokról szóló beszámolótól, a zsidó orvos feljegyzései ugyanis nem visszaemlékezések, hanem a helyszínen született naplóbejegyzések. A szerző fia arról is mesélt, szülei története hogyan hatott az egész családra.
Színház

„Ami a szőnyeg alatt van” – Bíró Kriszta könyvet ír Molnár Piroskáról

Az életrajzi mű a Corvina Kiadónál készül, szerzője, az Örkény Színház többkötetes íróként is számon tartott művésze régóta jól ismeri Molnár Piroskát, így bizalmasan tud vele beszélgetni a szakmáról és életéről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Slow Art Day a Ludwig Múzeum Facebook-oldalán

A Ludwig Múzeumban áprilisban nyílt volna a Lassú élet – Radikális hétköznapok című kiállítás, amely a koronavírus-járvány miatt csak később lesz látható. A veszélyhelyzet miatt a szombati nemzetközi Slow Art Day múzeumba meghirdetett programjai is elmaradnak, a Ludwig azonban két online programot kínál, amelyek a lassú élethez és a kiállításhoz kapcsolódnak.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Szelfinvázió

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról elmélkedik, miért kéne letennünk a telefonunkat, és a fényképezés helyett a pillanatnak átadni magunkat.
Vizuál ajánló

Remény és jövőbetekintés a Ludwig Múzeum műveivel

A Ludwig Múzeum The Dead Web – The End című kiállításán bemutatott alkotások között több olyan munka is szerepel, amelyek a Ludwig gyűjteményének művei, és amelyeket a jövőben biztosan láthatunk, ha a múzeum újranyitja kapuit. Melyek ezek az alkotások?
Vizuál Nemzeti Filmintézet

Azonnali segély a szabadúszó filmeseknek

A Nemzeti Filmintézet 50 milliós Filmipari Segélyalapot nyit a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe került szabadúszó filmesek azonnali megsegítésére.
Vizuál fotó

Fény az éjszakában – Az első ismert éjszakai felvétel Budapestről

Mi vonzott 300 ezer embert a Duna-partra egy májusi estén 1903-ban? A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársa az első ismert éjszakai Budapest-felvételről ír.