Kult50 kategória: Film
Védnök: Deák Kristóf
Elismert teljesítmény: Az Egy nő fogságban című film
Tuza-Ritter Bernadett a Sundance Filmfesztiválon (Fotó/Forrás: Rich Fury / Getty Images Hungary)
Maris modern rabszolgaként élt napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázták, fizikailag is bántalmazták. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel.
Tuza-Ritter Bernadett a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziós vágószakán végzett, több filmen és sorozaton is dolgozott, majd dokumentumfilm-rendezőnek tanult. Egy itteni vizsgafeladathoz keresett anyagot, mikor meghallotta: egy asszony azzal dicsekszik, hogy szolgálót tart. A történet részleteiről mit sem tudva kéredzkedett be a családhoz. Apránként derült ki, hogy Maris szállásért és ételért cserébe napi 20 órát dolgozik: nappal ház körüli munkát végez, éjszakánként egy gyárban dolgozni. Az ottani keresetét „hazaadja a családnak”. Engedély nélkül nem hagyhatja el a házat, évek óta maradékot eszik, egy kanapén alszik.
A filmes saját példáján szemlélteti, mennyire nehéz felismerni egy ilyen helyzetet a kívülállók számára.
Ebben közrejátszik az áldozathibáztatás, a hatóságok szűkre szabott keretei, életszerűtlen eljárásai és az érintettek szégyene, akik maguk is igyekeznek titkolni a valóságot.
Tuza-Ritter bemutatja, hogy a modern rabszolgaság nem a vidéki falvak rejtett szégyene, hanem gyakorlatilag itt él a küszöbünkön, a fővárosban. Filmje az olyan láthatatlan emberek életére világít rá, akiknek sokan még a létezésében is kételkednek. A szociális és társadalmi védőháló megtartó kötelékében ringatózva nehezen átérezhető, hogy valakit pont a saját családja: szülei, házastársa ad el cselédnek. Vagy éppen az emberi kapcsolatok teljes hiánya vezet el egy ilyen kiszolgáltatott helyzetig, amikor valakit nem láncok vagy rács tart rabszolgaságban, elnyomásban, hanem a bántalmazás, megfélemlítés.
Egy nő fogságban (Fotó/Forrás: ELF Pictures)
A rejtett kamerásnak tűnő felvételeken főleg Maris arcát látjuk, a körülötte zajló eseményeket vagy embereket alig. Ez a szükségmegoldás érzékelteti elszigeteltségét, illetve közelebb hoz minket az asszonyhoz, hiszen minden helyzetben az ő reakcióját, érzelmeit – vagy épp ezek hiányát láthatjuk.
Az alkotónak egyaránt sikerült megőriznie professzionalizmusát – nem avatkozott bele aktívan a szituációba – és emberségét is – jelenlétének hatására Maris képes volt otthagyni fogva tartóit.
Nem akartam megmondani neki, mit csináljon. Azt szerettem volna, hogy szabadon dönthessen.
(...) Emiatt úgy döntöttem, csak abban támogatom, hogy elkezdjen hinni magában. Hogy szeretetre méltó ember, hogy szabadnak született, hogy jó életre méltó” – mondta el Tuza-Ritter Bernadett a saját hozzáállásáról.
A dokumentumfilmes a kamera védelme nélkül is mert közel menni a témához: a film hazai bemutatóját egy érzékenyítő és adománygyűjtő kampány kísérte. Felhívták a figyelmet a jelekre, melyekből felismerhetők a hasonló helyzetek, illetve telefonos és internetes segélykérési lehetőséget hoztak létre az áldozatoknak.
A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Sorozatunkban bemutatjuk az Ötvenet.
A Kult50 idei díjazottjainak névsorát itt olvashatja.
hírlevél
