Caryn Campbell 1975 január 12-én este 8 körül lépett be a szállodai liftbe, hogy lehozzon egy magazint a szobából a hallba, ahol a vőlegényével üldögéltek. Ekkor látták utoljára életben a 23 éves ápolónőt. Meztelen holttestét 36 nappal később találták meg, három mérföldre a hoteltől. Ő volt Ted Bundy 14. áldozata.

Ted Bundy neve a legtöbb embernek pusztán a popkulturális utalások miatt mond valamit - már ha egyáltalán. Itt ugyanis a neve a sorozatgyilkos szinonimájává vált. Bundy Amerikában a hetvenes években a mi viszkis rablónkhoz hasonló sztár volt, akiért odáig voltak a nők. A rajongás Ambrus Attila esetében a Robin Hood-imidzs miatt még valamennyire érthető, Bundy azonban nőket erőszakolt és ölt meg - kegyetlen módszerekkel. Ahhoz, hogy ez a jelenség érthető legyen, meg kell ismernünk a férfi sármját, magával ragadó személyiségét.

A Ted Bundy-gyilkosságok elsősorban azért rázták meg az amerikai közvéleményt, mert az elkövető egy kedves, sőt, kifejezetten jóképű, egyetemet végzett, átlagos, fehér férfi volt, akiből nem nézték volna ki a kegyetlenség ilyen fokát. Bundy legfélelmetesebb tulajdonsága talán épp az átlagossága volt. Korábban szilárdan tartotta magát az elképzelés, hogy már ránézésre fel lehet ismerni a veszélyes bűnözőket. Erre itt egy jól öltözött, művelt, jó modorú alak, aki az egyik ismerőse megfogalmazása szerint olyasvalaki, akihez szívesen hozzáadnád a húgodat - és kiderül, hogy a leghorrorisztikusabb dolgokat vitte véghez. Eltűnt az abból fakadó biztonságérzet, hogy ha óvatosak vagyunk és mindent jól csinálunk, akkor nem eshet bántódásunk. 

A mozi újrateremti Bundy illúzióját. A megnyerő külső és modor sokak szívéhez talált utat. Emellett valóságos showman volt, tudott bánni a sajtóval és a tárgyalóterem közönségével is. Zac Efron nem próbál kilépni a szépfiú szerepből, hanem kiforgatja azt és megmutatja, milyen gonoszságot takarhat a kellemes külső.

Zac Efron nem próbál nem szépfiú lenni (Fotó/Forrás: The big bang media)

A néző kettős helyzetbe kerül: egyfelől tudja, hogy a férfi a vásznon egy sorozatgyilkos, másfelől sodródik a történettel, ahol egy szerelem, majd egy párkapcsolat bontakozik ki. Ez egyfajta elnyújtott suspense-hatást eredményez. Főleg az első néhány percben, amikor Ted megismerkedik Liz Kendall-lel, akinek a nézőpontjából ismerjük meg az eseményeket. Ironikus, ahogy az első estéjük végén a nő figyelmezteti a férfit: felajánlja, hogy még elmenekülhet, ha megijedt tőle, vagy attól, hogy egyedülálló anya. Holott pontosan tudjuk, kinek kéne félnie kitől... 

A mozi elsősorban Liz (Lily Collins), egy olyan nő szempontjából meséli el az eseményeket, aki évekig együtt élt a több tucat nő megöléséért felelős gyilkossal. És a film szerint nemcsak túlélte ezeket az esztendőket, de boldog is volt vele.

A hölgy valódi neve valószínűleg Elizabeth Kloepfer. A Elizabeth Kendall álnéven írt The Phanton Prince: My Life with Ted Bundy című könyv szinte teljesen észrevétlen maradt a megjelenése idején, újabb kiadás azóta sem jelent meg és úgy tűnik, nem is tervezik. Az Esquire cikke szerint ebben Liz többször említi, hogy Bundy bántalmazta, illetve, hogy voltak figyelmeztető jelek a férfi viselkedésében. 

Nemcsak túlélte Ted Bundy-t, hanem könyvet is írt róla (Fotó/Forrás: The big bang media)

A filmben a kapcsolatuknak ez a vetülete teljesen rejtve marad. Néhány bizonytalan jelen kívül (mint a kutya viselkedése) idillinek tűnik a kapcsolatuk. A filmkészítők valószínűleg ezzel is igyekeztek hangsúlyozni Bundy átlagosságát, illetve a tettei és a külvilág felé mutatott kép közötti kontrasztot növelni. 

A körkörös szerkezetű, időugrásokat is tevő történetben nem látjuk a gyilkosságokat. A nézők elé tárt információk nagyjából Liz ismereteivel esnek egybe. Kettejük kapcsolatán és a nő magányos szenvedésén kívül a sajtóból és a tárgyalásokon hallottakból tájékozódhatunk. Bundy végig az ártatlanságát bizonygatja és ragaszkodik hozzá, hogy nem követett el semmit.

A floridai tárgyalás a film csúcspontja - színészek szempontjából is.

Figyelembe véve a per tárgyát viszolyogtató, milyen kedélyesen kvaterkázik a gyanúsított és a bíró. Mindeközben hadd emlékeztessünk mindenkit, hogy az önmaguk briliáns voltában fürdőző férfiak egy sorozatgyilkosság tárgyalásán vannak, ahol azt próbálják kideríteni, hogy ki ölt meg különösen brutális módon több fiatal nőt. Ennél a ténynél talán csak az zavarba ejtőbb, hogy a közönség tele van hasonló fiatal nőkkel, akik hangos ovációval ünneplik Bundy-t, akinek végsőkig hisznek az ártatlanságában. 

Zac Efron és Jim Parsons (Fotó/Forrás: The big bang media)

A játékfilmes eszközökkel teremtik meg azt az illúziót, ahogyan a hetvenes évek években a nyilvánosság megélte az ügyet. Az esetek közti összefüggés lassan bomlik ki és az egyes eltűnésekből gyilkosságok, majd gyilkosság-sorozat lesz, amely végül az egész országot behálózza. A részletek és a pontos adatok ismertetésére nem vállalkozik a film és nem is ez a feladata. 

Aki a tényekre kíváncsi, annak a Netflix Conversation with a killer: The Ted Bundy Tapes című négyrészes minisorozatát ajánljuk, amely tökéletesen kiegészíti a most bemutatott játékfilmet. A dokumentumfilmben a halálsoron raboskodó Bundy némi haladék reményében egy újságírónak mesélt saját magáról és a gyilkosságokról. A több magnókazettán fennmaradt hanganyag állításait ellenőrzik a filmkészítői és vetik össze más forrásokkal. Így

A valódi szörnyeteg

Bundy félelmetesen okos volt, a szó legsötétebb értelmében. Több államban is gyilkolt. Az esetek eleinte csak eltűnéseknek látszottak, a hatóságok össze sem kötötték az ügyeket. Majd amikor mégis, akkor odébbállt és máshol folytatta. Mivel ekkor még nem voltak összekapcsolva az egyes amerikai államok rendőrségeinek információi, évekbe telt, amíg a különböző ügyeken dolgozó helyi rendőrök összeillesztgették a puzzle darabkáit és rájöttek, hogy a szálak mind egyetlen emberhez vezetnek. Bundy gondosan felépítette a tetteit: évekkel korábban önkéntesként részt vett a rendőrség bűnmegelőzési csoportjában, így pontosan tudta, hogy mik a rendszer gyenge pontjai és hol játszhatja ki őket, ahogyan azzal is tisztában volt, hogy melyik környéken kevés a rendőr vagy vannak félreeső helyek.  

Ted Bundy 1979-ben Miamiban a bíróságon (Fotó/Forrás: wikipedia)

A bárányok hallgatnak című filmben látható gyilkosságok egyikénél is Bundy módszerét vették alapul, amikor a begipszelt kezű gyilkos egy kanapét próbál beemelni egy furgon hátuljába, amihez egy nő segítségét kéri. Ted a Lake Sammamish State Park strandján két nőt is tőrbe csalt azzal, hogy begipszelt kézzel segítséget kért tőlük a csónakja kocsijára emeléséhez. 

Mestere volt annak, hogy megváltoztassa a külsejét. Mielőtt szembesítették egyik életben maradt áldozatával, akinek sikerült elmenekülnie és ellene vallania a bíróságon, levágatta a haját, átfésülte, más stílusú ruhákat viselt és kis szakállat is növesztett. A körözési képein látszik, hogy hány különféle megjelenéssel próbálkozott az évek során. 

Ted Bundy 1979-ben Miamiban (Fotó/Forrás: wikipedia)

A rendőrségnek évekig nem sikerült elkapnia.

Nehézséget jelentett, hogy eleinte sok esetben nem volt ellene tárgyi bizonyíték. Az áldozatokat vagy soha nem találták meg, vagy csupán a csontjaikat, amiből nem lehetett megállapítani, hogy miként haltak meg. Amikor mégis bíróság elé kerültek az ügyek, a jogot hallgató Bundy egy idő után saját maga vette át jogi védelmét. Ted Bundy-t 1989. január 24-én éppen harminc évvel a dokumentumfilm bemutatása előtt végezték ki villamosszékben.