Az Oscart kiosztó Akadémia látott már szebb napokat. Először a fekete művészek mellőzése kiváltotta #OscarSoWhite tépázta meg a hírnevét, majd megszenvedte az egész Hollywoodot fejbe kólintó szexuális zaklatásokkal kapcsolatos botrányokat is, nem beszélve a folyamatosan eső nézőszámokról. Az idei minden idők leggyengébb nézettségű ceremóniája volt 26,5 millió nézővel. Ez 20%-os esést jelent az egy évvel ezelőtti show-hoz képest; igaz, még mindig ez az egyik legnézettebb díjátadó, megelőzve az Emmy-t, a Grammy-t, vagy épp a Tony-t.
A másik probléma a díjazottakkal van: pár évtizede a kritikus- és díjkedvenc filmek egyben az év legnagyobb bevételű mozijai voltak. Az inflációt is beleszámítva az Elfújta a szél, A muzsika hangja, a Titanic, a Ben Hur és A nagy balhé mind ott vannak minden idők 20 legnagyobb bevételű filmjei között – és mind elnyerték a Legjobb film Oscarját is. Az elmúlt években azonban jellemzően kis költségvetésű, kisebb bevételű filmek nyerték a fődíjat. A tavaly nyertes A víz érintése világszinten sem érte el a 200 millió dolláros bevétel, az előtte győztes Holdfény és Spotlight pedig még 100 millió dollárig sem jutott el.
Ezt ellensúlyozva juttatott az Akadémia jelöléshez minden évben néhány kasszasikert a fő kategóriákban: ilyen volt idén a Tűnj el! és a Dunkirk, tavaly az Érkezés és A számolás joga, előtte pedig például a Mentőexpedíció. Valódi esélyük azonban aligha volt a győzelemre, bár idén a rendhagyó díjszezon akár még a Tűnj el! győzelmét is hozhatta volna; és ne felejtsük el a 2010-es Oscart sem, amikor az Avatar meglepően közel járhatott a fődíjhoz. Egy-egy sikeresebb film jelölése mellett az Akadémia egyéb lépésekkel is próbálkozott: megreformálta a jelölési rendszert, és bővítette szavazótagjai számát, kiemelten koncentrálva a fiatalokra, a nőkre és a különböző etnikumú művészekre.
Mindez úgy néz ki, mégse volt elég, a napokban lezajló havi igazgatótanácsi gyűlésen ugyanis jelentős változtatásokat hoztak, amelyekről már tájékoztatták is a sajtót és az Akadémia tagjait.
Az egyik változtatás szerint a díjátadó hosszát 3 órában maximalizálják.
Állandó kritika volt ugyanis a show-val kapcsolatban hogy túl hosszú és túl sok a nagyközönséget nem érdeklő kategória. Ezeket ezután a reklámszünetekben tervezik átadni, majd a róluk készült felvételt összevágva, zanzásítva később levetíteni. Ezzel ugyan valóban kurtítanak a műsoron, de vélhetően a legfőbb időhúzásnak számító zenés-táncos számok ugyanúgy megmaradnak majd, hiszen mégis csak egy showműsorról van szó. Másrészt pedig nem túl szép üzenet a rövid dokumentumfilmesek, vagy technikai kategória képviselői számára, hogy ők bizony ezentúl csak másodhegedűsök, és senkit nem érdekelnek.
Szintén bejelentették, hogy a jövő évi műsort február 9-re tervezik, azaz körülbelül egy hónappal előrébb hozzák a díjátadót.
Ezzel ugyan még mindig a Golden Globe, vagy épp a Critic Choice Award után kerülne rá sor, de megelőznének egy rakás szakszervezeti és egyéb tévés díjátadót – vagyis még azelőtt túl lennénk az Oscaron, hogy az emberek megcsömörlenek a filmes díjakba. Ráadásul azt is megelőzhetnénk, hogy az eddigi szokáshoz híven az emberek egyszerűen a legnagyobb esélyesekre, az addig legtöbb díjat besöprő filmre szavazzanak. A probléma a változtatással, hogy az Akadémia tagjainak így is kevés idejük volt megnézni a jelölteket, ezután pedig még kevesebb lesz.
A legnagyobb felhördülést kiváltó változtatás viszont kétségkívül a Legjobb populáris film-kategória belengetése, aminek részleteit és kritériumait egyelőre még nem határozták meg.
A cél persze egyértelmű: a kis költségvetésű, független filmek versenyezzenek csak a sima Legjobb film-kategóriában, az új kategóriával pedig box office-sikerek is összecsaphatnak. Egy Fekete párduc - Jurrasic World: A Bukott Birodalom harc valószínűleg tényleg több embert szegez majd a képernyők elé, mint néhány művészfilmes dráma, de csak ezért vajon hányan fogják végignézni a megkurtított műsort?
Van egy apró, piszkos kis titok a Legjobb animációs film-kategóriával kapcsolatban - pontosan azért hozták létre, hogy a populáris filmek is jelölést kaphassanak
- mondta el a Variety-nek egy akadémiai tag.
A döntés több szempontból is problémás. Azzal, hogy a közönség ízlésének ilyen mértékben behódol, könnyen devalválódhat az Oscar, amit nem véletlen tartanak nagyobb presztízsű díjnak, mint például az MTV Movie & TV Award-ot. Ha két Legjobb film-díjat adnak át, azzal egymás presztízsét rontják le a mozik. Nem azzal van ugyanis probléma, ha egy Fekete párduc, vagy épp Hang nélkül díjat kap – azzal viszont, hogy kivonják őket a fő versenyből és saját kategóriát kreálnak nekik, azt üzenik, hogy ezek a mozik nem tartoznak egy ligába a Holdfénnyel, vagy épp A víz érintésével.
Ráadásul a tapasztalat azt mutatja, hogy az Akadémia jó irányba indult el a fiatalítással:
a Tűnj el! szépen szerepelt idén, csak úgy, mint a Dunkirk. Minden jel arra mutatott, hogy a már emlegetett Fekete párduc valódi esélyekkel vághat neki a díjszezonnak – ez minden idők egyik legsikeresebb filmje, de csak ezért nem versenyezhet majd a kisebb bevételű művészfilmekkel?
Divat lett szidni az Oscart, és talán adott is rá okot az elmúlt pár évben – én például akkor csalódtam az Akadémiában, amikor néhány éven belül mellőzték a Social Network-öt, a Gravitációt és a Sráckort is a főkategóriában. Vitatkozni mindig lehetett a győztesekkel, de mégis, a díjnak és jelölésnek értéke volt; és ha őszinték vagyunk, valóban rossz film ritkán nyert. Nem tudhatjuk még, hogy alakul a Legjobb populáris film kategória – de ahogy a Rolling Stone rámutatott, egyben biztosak lehetünk: a nagy stúdiók bár rendre jelöléshez jutnak sikerfilmjeikkel, de ezekkel a mozikkal alapvetően egy céljuk van: pénzt keresni. Lehet, hogy a legújabb Bosszúállók, vagy a Hihetetlen család 2 begyűjt pár jelölést, sőt, akár díjat is, de nem ezért készültek, hanem azért, hogy szórakoztassák az embereket, és eszméletlen pénzeket keressenek. Nem fogják csak azért többen megnézni őket, mert díjakat nyertek. Ellenben
az Oscar-díj gyakran ráirányítja a figyelmet a kisebb művészfilmekre, segít lehetőséghez juttatni az azt készítő, vagy abban szereplő művészeket.
A filmiparnak tehát inkább azon kellene munkálkodnia, hogy minél több olyan film készüljön, ami az Oscarra, és az emberek figyelmére is méltó – és nem úgy orvosolni az Oscar-problémát, hogy létrehoznak egy teljesen felesleges plusz kategóriát.
(Via Variety; Rolling Stone)