A nő ruha alól kivillanó mellét és az ölében nyugvó koponyát szúrom ki először. Az áhítatos, szinte szánni való tekintetét, ami olyan, mintha tényleg bocsánatért könyörögne. Aztán a kéztartását, amivel mintha azt mondaná: mea culpa. Az aranyszőke hosszú haját, amely olyan, akár egy mesebeli szép boszorkányé, kacéran omlik a nyakába és fedi el másik mellét. El Greco 1576 körül megfestett Bűnbánó Magdolnáját nézem, amelyen a bibliai Magdolna megtérésének pillanatát ábrázolja. Azt a katartikus pillanatát, ami örökre megváltoztatta és kurtizánból „tisztességes asszonnyá” avatta. A képen Magdolna attribútumai láthatók: a koponya, mint a múlandóság és vezeklés szimbóluma, a bölcsességet megjelenítő könyv és a kenetesedény, amely egyértelmű utalás a bibliai felkenés jelenetre, amikor a három Mária közeledik Jézus sírjához, ám az addigra feltámad. El Greco (Domenikosz Theotokopulosz) Bűnbánó Magdolna 156,6x121 cm, olaj, vászon © Szépművészeti Múzeum (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
A mester egyik legkedveltebb témája volt a Bűnbánó Magdolna: számtalanszor megfestette a tridenti zsinat (1545-1563) után. Noha a modell látszólag mindvégig ugyanaz, az ábrázolás egyre stilizáltabbá válik, egyre kevésbé valóságosak az alakok arányai.
Az El Greco-Magdolnák az évek során veszítettek erotikus jellegükből, míg végül a katolikus egyház elvárásai szerinti visszafogott, mértéktartó, az érzékiséget abszolút nélkülöző Magdolnákká szelídültek.
Ennek két példáját is megtaláljuk a Szépművészeti Múzeum új kiállításán: a Bűnbánó Magdolna (1576/77 körül) és a csaknem húsz évvel később készült Bűnbánó Magdolna a kereszttel (1585/90 körül) című festményeket. Az előbbi képet, sok más művel együtt Nemes Marcell műgyűjtő adományozta a múzeumnak 1921-ben. Ahogy a kiállítás kurátora, a spanyolországi Patrimonio Nacional Királyi Gyűjteményének igazgatója, Leticia Ruiz Gómez elmondta, a múzeumban őrzött Bűnbánó Magdolna a gyűjtemény legkeresettebb darabja. A mester Itáliában szerzett tapasztalatainak összegzésének tekinthető, de már kivehetők rajta a későbbi kompozíciós megoldások is.
El Greco (Domenikosz Theotokopulosz) Bűnbánó Magdolna 1585 – 1590 körül, Olaj, vászon, 104,8 × 92,3 cm, Sitges, Museu del Cau Ferrat, Santiago Rusiñol-gyűjtemény © Sitges, Photography archive of the cau Ferrat museum (consorcio del Patrimonio de Sitges) (Barcelona, Spain) (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
A Krétán 1541-ben Domenikosz Theotokopulosz néven született művész ritkán ábrázolt a képein nőket.
Szűz Márián kívül egyedül Mária Magdolna kapott kiemelt figyelmet művein, amely visszavezethető az életét meghatározó kettősségre is: az érzékiségre és a bűnbánatra.
A görög néven világhírűvé vált művész szeszélyes ember hírében állt, emiatt pedig a tanítványai sem maradtak mellette sokáig. 1567-ben költözött Velencébe, hogy nagy példaképét, Tizianót tanulmányozza, de hatott rá Veronese és Tintoretto is. Mindhárom mestertől láthatunk műveket a mostani tárlaton is, köztük Veronese egyik Mária Magdolnáját (Mária Magdolna megtérése). El Greco a bizánci stílust még Krétán sajátította el, Tizianótól pedig a színkezelést, a komponálást és a mozdulatok kifejezését, noha semmilyen hivatalos dokumentum nem jelzi biztosan, hogy Tiziano valóban tanította volna a fiatal művészt.
1570-ben költözött az akkor a manierizmus központjának számító Rómába, ahonnan egy állítólagos megjegyzésével annyira megbotránkoztatta a Michelangelo-hívőket, hogy távozni kényszerült a városból.
1577-ben egészen Spanyolországig utazott, ahol végül letelepedett, és bár kezdetben Madridban élt, 1579-ben Toledóban talált igazi otthonra. Madridban ismerkedett meg élettársával, Jerónima de las Cuevasszal. Feltehetően Jerónima állt modellt A szent család Szent Annával című képhez, amelynek mása a kiállításon is látható. A kép eredetijét El Greco 1590 és 95 között festette. Műhelyében rá két évtizedre készült el a felépítésében és méretarányaiban is az eredetivel megegyező másolat. Jerónimával való kapcsolatából született fia 1578-ban. A Festő képmása (Jorge Manuel Theotokopuli) című kép fiát ábrázolja, amint a kezében tartott ecsetjével büszkén mutatja, hogy maga is édesapja nyomdokaiba lépett. Az utolsó teremben Jorge Manuel Theotokopuli munkáiból is megnézhetünk néhányat. El Greco Spanyolországban számos megbízást kapott oltárképek megfestésére.
II. Fülöp spanyol király is felkérte egy festmény elkészítésére (A Szent Mór és a thébai légió vértanúsága) ám végül a mű nem nyerte el a király tetszését. Kifizette ugyan a képet, de többet nem rendelt a mestertől. Legnagyobb megrendelőjévé a katolikus egyház vált, ezért művei többsége vallásos témájú. Ezek közül olyan festmények láthatók a Szépművészetiben, mint a Krisztus a kereszttel, A kufárok kiűzése a templomból és a Krisztus megkeresztelése.
El Greco (Domenikosz Theotokopulosz) Krisztus a kereszttel 1590–1595 körül olaj, vászon, 106,4 × 69 cm Jelezve a kereszt alsó végében: δομήνϊκος Θεοτοκόπ‛λος ε’ποίει Barcelona, Museu Nacional d’art de Catalunya, santiago Espona-hagyaték © Barcelona, Museu Nacional d’art de Catalunya, 2022 (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
Miután Toledóba költözött, rögtön két mű elkészítésére kérték fel, a katedrális sekrestyéjének és a Santo Domingo el Antiguo-templom oltárának megépítésére és festésére. Nemcsak festőként, hanem szobrászként is keresett mesteremberré vált. Sok portrét festett barátairól is, megrendelőivel azonban rendszeresen anyagi természetű vitákba keveredett.
Nagy lábon élt, de gyakran előfordult, hogy nem fizették ki, ezért adósságba verte magát, hitelezők zaklatták.
Műveit soha nem érezte befejezettnek, ezért sokszor átdolgozta őket, élete vége felé azonban egyre kevesebbet festett, noha anyagi gondjai miatt inkább többet kellett volna dolgoznia. Megrendelésre már nem szívesen készített műveket, inkább csak saját kedvtelésére. Ebben az időben, 1612-14 között festette
a kiállításon is látható Laokoón című olajképét, amely az egyetlen mitológiai műve, épp ezért egyedülálló alkotásnak számít.
Az eredeti verziótól eltérően Trója helyett Toledóba helyezte a történetet. Talán ez a festménye az egyik legékesebb példája annak, hogy El Greco ötszáz évvel megelőzte a korát és nem hiába tekintettek rá az expresszionisták a mozgalom egyik előfutáraként.
El Greco (Domenikosz Theotokopulosz) Laokoón, 1610–1614 körül | Washington, National Gallery of Art, Samuel H. Kress Collection (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
A látomásszerűen megjelenített alakok, a drámai színhasználat és a merész kompozíció mind-mind erről tanúskodik.
A tárlat nemcsak azért egyedülálló, mert a mester különleges munkáit is bemutatja – köztük olyan műveket, amelyeket négyszáz éve nem mozdítottak el a helyükről – hanem azért is, mert Budapesten eddig még nem rendeztek ilyen átfogó El Greco-kiállítást. Emellett a Szépművészeti spanyol gyűjteménye őrzi a legtöbb művet Spanyolországon kívül a mestertől. Idén nem lehetett oka panaszra azoknak, akik nagy nevekre és nagyszabású kiállításokra vágytak, mivel El Grecón kívül a Szépművészeti Cézanne-t, Boscht és Matisse-t is elhozta. Jövőre pedig elhozza nekünk Renoirt.
Kapcsolódó
A csúnyaság felvállalása – A Matisse-életmű kiállításon jártunk
Henri Matisse a kolorizmus egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek munkássága számos művészt inspirált, köztük a magyar Vadakat is. A Szépművészeti Múzeumban nemrég nyílt kiállítás hiánypótló, eddig ugyanis a francia festő életművét bemutató átfogó tárlatot soha nem láthatott itthon a magyar közönség.
El Greco
Helyszín: Szépművészeti Múzeum
Időpont: 2022. október 28.– 2023. február 19.
Fejléckép: El Greco (Domenikosz Theotokopulosz): Bűnbánó Magdolna, 156,6x121 cm, olaj, vászon (részlet) (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
hírlevél
