1866. december 4-én született Moszkvában egy gazdag teakereskedő fiaként. Dédanyja mongol hercegnő volt, apja a kínai határnál jött a világra, ázsiai gyökerei halványan megjelenésén is látszottak. Családjával sokat járt külföldön, főleg Itáliában, ötéves korától a pezsgő Odesszában élt. Moszkvában tanult közgazdaságot és jogot, jogi diplomáját 1893-ban szerezte meg. Főként az építészet és az ikonok érdekelték, 1889-ben egy néprajzi gyűjtőútján figyelt fel a népi festészet valóstól elütő színeire és formáira. Az Ermitázsban Rembrandt művészetét tanulmányozta, és párizsi tanulmányutat is tett.

A festészetet 1896-tól Münchenben tanulta, a realizmus mellett az impresszionizmus, a szecesszió és a pointillizmus is hatott rá. Később az expresszionizmus és fauvizmus irreális színvilága ragadta el, de az orosz ikonok és népművészet benyomásai is megmaradtak, első önálló kiállítása Moszkvában volt 1903-ban. Utazgatott Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Tunéziában, végül a dél-bajorországi Murnauban telepedett le, itt alakult ki egyéni, a tiszta absztrakthoz vezető stílusa.

Vaszilij Kandinszkij

Az absztrakttal már a kubisták is próbálkoztak, de az első nonfiguratív festménynek Kandinszkij 1910-es Első absztrakt című vízfestményét tartják. Az első kiállított absztrakt kép a következő évben a nagyméretű Kompozíció V volt, ezen már egyetlen felismerhető tárgy sincs. A kép elemeinek tudatos átrendezését szerkesztett szétszórásnak hívta: Fekete ív, Fekete vonalak, Ősz című alkotásai jelentik művészete csúcsait. Münchenben alapító tagja volt az Új Művészegyüttesnek, majd

Az első világháború kitörése után hazatért Oroszországba. Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után a szovjet kormány meg akarta nyerni a modern művészeket, így Kandinszkij a Moszkvai Művészeti Főiskola tanára és a Közoktatási Népbiztosság munkatársa, a Képi Kultúra Múzeum igazgatója, a moszkvai egyetem tanára lehetett. Megjelent orosz nyelvű önéletrajza, 1919-ben létrehozta a Művészeti Kulturális Intézetet és a Szovjet Művészettudományi Akadémiát. Talált időt a festészetre is, ekkori művei, a Fehér vonal vagy a Kék töredék már a teljes absztrakció jegyében születtek.

Kandinszkij: Pontok (1920)

A szovjet vezetés 1921-től az absztrakt helyett már a szocialista realizmust kezdte előnyben részesíteni, Kandinszkij pedig Berlinbe utazott, majd 1922-ben Weimarban a Bauhaus tanára lett. Eleinte a formai elemekről és színekről adott elő, falfestészeti stúdiót vezetett, a szabad festészetet a Bauhauson csak 1925-től, már Dessauban oktatta. Sárga-kék-piros kompozíciójában a geometrikus absztrakcióhoz jutott közel, a Pont és vonal a síkban című könyvében elméleti kérdésekkel foglalkozott.

Már a Der Blaue Reiter tagjaként kísérletet tett egy minden érzékszervre ható előadás létrehozására, a „totális művészet” jegyében kép és hang (zenekar, énekesek, táncosok és színes vetített képek) együtt nyűgözték volna le a nézőket, de a premier az első világháború kitörése miatt elmaradt. 1928-ban aztán a Bauhaus biztosított lehetőséget neki arra, hogy első és utolsó színházi produkciójaként színpadra állítsa Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabját.

Felvétel nem készült, csak Kandinszkij 16 képe és az instrukciók maradtak fenn, az előadást ezek alapján rekonstruálták néhány éve Párizsban.

Kandinszkij: Középpont (1924)

A festő 1928-ban lett német állampolgár. Amikor a nácik 1933-ban bezárták a Bauhaust, Párizsba emigrált. Utolsó berlini képe, a Fejlődés barnában nyilván a barnainges rohamosztagosokra utal, a nácik később 57 „elfajzottnak” minősített képét elkobozták. Élete utolsó évtizedében egy kis párizsi lakásban élt, a francia állampolgárságot 1939-ben kapta meg. Utolsó korszakában az organikus és geometrikus stílust ötvözte, a kemény formák dinamizmusát játékos könnyedség váltotta fel (Égkék). Képein időnként egy kéz vagy arc is felbukkan, jellemző művei az Ibolyaszín domináns, a Domináns ív, a Tizenöt, a Mérséklet és a Fékezett lendület. A kor művészeti áramlataitól egyre jobban elszigetelődő Kandinszkij 1944. december 13-án halt meg a Párizshoz közeli Neuilly-sur-Seine-ben.

Kandinszkij: Jaune Rouge Bleu (1925)

Tanulmányaiban a tudományos pozitivizmus kudarcáról írt, és a „fizikai szubsztanciák szimbolikus jellegének” megértésére buzdított. Az absztrakt nagyhatású teoretikusa volt, az „abszolút”, „tiszta” festészet elméletének kidolgozója. Rendkívüli hatást gyakorolt a század festészetére, képei hatalmas összegekért kelnek el: 2012-ben egy 1909-es alkotásáért 23 millió dollárt fizettek egy árverésen, 2016-ban ezt túlszárnyalta 1935-ben Párizsban készült Rigide et Courbe (Merev és ívelt) című festménye, amelyért 23,3 millió dollárt adott egy műgyűjtő. A festményt a Solomon R. Guggenheim Múzeum vásárolta meg 1936-ban magától a festőtől, és 1964-ben került magángyűjteménybe.

2016-ban A művészet forradalma című orosz avantgárd kiállítás keretében a Magyar Nemzeti Galériában több alkotását is megtekinthették az érdeklődők. A Bauhaus idei centenáriuma alkalmából, több évig tartó felújítás után, tavasszal nyílt meg Dessauban a tervezőiskola professzorainak épített művésztelep egyik világhírű épülete, Kandinszkij és Paul Klee német festő családjának ikerháza. Kandinszkij nevét a Merkúron 2012 óta egy kráter őrzi.