Agnès Varda mellrákkal küzdött, halálát a betegséggel kapcsolatos komplikációk okozták. A Variety információi szerint Párizsban helyezik örök nyugalomra kedden.
Catherine Deneuve, az Excelsior Hotel előtti lépcsőkön üldögél Agnes Varda rendezővel a velencei Lidón 1966-ban (Fotó/Forrás: Archivio Cameraphoto Epoche/Getty Images Hungary)
A rendező a hatvanas években a francia újhullám egyik meghatározó alakja volt. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Cléo 5-től 7-ig (1962), a Teremtmények (1966) vagy a Sem fedél, sem törvény, amelyért 1985-ben Arany Oroszlán-díjat nyert Velencében, a Nantes-i Jacquot című 1991-es dokumentumfilm, amelyben egy évvel korábban elhunyt férjének állított emléket és a tavaly Oscar-díjra jelölt Arcélek, útszélek című dokumentumfilm.
Ő volt az első női filmrendező, akit életmű Oscar-díjjal ismertek el 2017-ben. 2018-ben pedig a legidősebb Oscar-esélyessé vált, amikor a dokumentumfilmje felkerült a jelöltek közé.
Görög apától és francia anyától született a Brüsszelhez tartozó Ixelles-ben. Eredeti neve Arlette volt, ám amikor tizennyolc éves lett, keresztnevét hivatalosan is Agnèsre változtatta - írja a Filmarchívum a tavaly, a 90. születésnapjára készített életrajzában. Irodalmat és pszichológiát hallgatott a Sorbonne-on, muzeológusnak készülve művészettörténetet tanult az École du Louvre-ban. Közben azonban elvégzett egy esti fotóiskolát is és feladva korábbi terveit: 1951-től egy évtizeden át a legendás színész-rendező, Jean Vilar vezette párizsi Népszínházban dolgozott színházi fotográfusként. 1954-ben – Alain Resnais biztatására – megtakarított pénzéből elkészítette első dokumentum-játékfilmjét, a Párbeszédet. A film gyermekkorának kedvelt helyszínén, a dél-franciaországi Sete közelében lévő kis halászfaluban játszódik, s miközben előttünk két ember párbeszéde zajlik, a háttérben megismerhetjük a falu mindennapi életét is.
A világhírt az 1961-ben készült Cléo 5-től 7-ig című alkotása hozta meg számára. Egy, a rákszűrés eredményére várakozó fiatal énekesnő délutánjának aprólékos ábrázolásával vet fel létkérdéseket.
Az egzisztencialista filozófiára jellemző kérdésfeltevés később sem idegen tőle, legtöbb munkájában a női szerepekkel, a nő társadalmi helyzetével, sorskérdéseivel, a köznapi emberi léttel és a mögötte kibontakozó örök drámákkal foglalkozik.
Legfőbb célja, hogy tárgyilagosan láttassa, felmérje a körülötte zajló életet, s ebből a szempontból pályájának fontos állomásai rövidfilmjei is (Opera Mouffe, A part mentén, Távol Vietnamtól, A nő válaszol).
Agnes Varda a Berlinalén pózol (Fotó/Forrás: Stephane Cardinale - Corbis/Corbis via Getty Images Hungary)
1965-ben készítette el első színes és teljes mértékben fikciós játékfilmjét, a kritikusai szerint is talányos Boldogságot, majd egy év múlva szürrealista filmet rendezett Teremtmények címmel. A hatvanas évek végén férjével, a Cherbourgi esernyőket is rendező Jacques Demyvel Amerikába látogatott, s dokumentumfilmet készített a radikális polgárjogi szervezet, a Fekete Párducok egyik vezetőjéről. A hetvenes években nagy sikert aratott a feminista filmjei sorába illeszkedő Az egyik énekel, a másik nem, amelyben két barátnő párhuzamos sorsát követte. 1977-ben férjével létrehozták a Ciné-Tamarist, amely nagyobb szabadságot biztosított művészi elképzeléseik megvalósítására. 1985-ös Sem fedél, sem törvény című filmje, amelyben a társadalmon kívül élő csavargólány, Mona életét és halálának körülményeit mutatta be, a Velencei Filmfesztiválon fődíjat kapott.
(via BBC, MTI, Filmarchívum)
hírlevél
