„Mély fájdalommal osztjuk meg a hírt, hogy Anna Mark, születési nevén Márkus Anna életének 98. évében elhunyt Párizsban” – adta hírül közösségi oldalán a Kisterem.
Anna Mark a második világháború után induló, Franciaországban kiteljesedő magyar festőgeneráció tagja volt. 1928-ban született Budapesten, értelmiségi családban, amely több szálon kötődik a magyar képzőművészeti és irodalmi élethez. 1946 és 1950 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, a végzést követően az Állami Bábszínház díszletfestő műhelyében vállalt munkát. A háború utáni magyar avantgárd, az Európai Iskola alkotóinak köreiben otthonosan mozgott, pályája elejét meghatározta a szürrealizmus.
Az 1956-os forradalom leverését követően elhagyta az országot, 1959-ben telepedett le Párizsban, ahol haláláig dolgozott.
1964-től kezdődően több tucat egyéni kiállítása volt franciaországi galériákban, élete végéig aktív résztvevője volt a francia és a magyar képzőművészeti szcénának – olvasható Árvai Mária nekrológjában.
Anna Mark (Fotó/Forrás: Fábián Évi)
Kezdetben figuratív, az 1950-es évek Magyarországa által inspirált szürrealista jellegű festészete Párizsban átalakult, olaj-vászon képein a konstruktív szerkesztés és a lírai absztrakció felé fordult. Az 1960-as évek legvégén rátalált egy új formára és technikára, a reliefre, amely segítette saját művészi útjának kibontakozását. Eleinte vászonra vitt fel egy készen kapható anyagot, később maga készítette a farostlemezre kent, gyorsan száradó keveréket homokból, műgyantából és márványporból. Az 1970-es évek végére alakult ki absztrakt képi világa, a nyolcvanas évektől kezdve reliefjei monokrómok, főként fehér vagy fekete színekben dolgozott. Grafikai munkásságot is folytatott, egyedi rajzai szitanyomat alapra gouache-sal, krétával és ceruzával készültek.
Reliefjeit kettősség jellemzi, festészeti és szobrászati eszközöket egyaránt használt, így a műveken elvontság és anyagszerűség egyszerre vannak jelen. Az absztrakció nem választott stílus volt számára, hanem alkotói módszer, amely segítségével képes volt elszakadni a magyar művészet irodalmiasságától, a narratívaadás kényszerétől. Képein a vonalakkal határolt felületek motívumok absztrahált formáit rajzolják ki. Motívumainak forrásvidékét részben a kelet-európai népművészetben, népzenében és az épített környezetben találjuk.
Művészete a népdalgyűjtő világhírű zeneszerzőhöz, Bartók Bélához hasonlóan a népművészetből mint eredeti forrásból merített.
Célja is hasonló volt, nem utánozni szerette volna a népművészetet, vagy átírni, hanem mélyen megérteni, és belőle kiindulva létrehozni valami mást, valami újat, modern művészetet.
Érdeklődése és csodálata a népművészet iránt fiatal éveiben indult, erdélyi utazásaihoz kötődik. Később saját népművészeti gyűjteményt hozott létre, a paraszti kultúra használati tárgyai vették körül otthonában, melyeken nyomot hagyott az idő, saját történetüket hordozzák kopásaikban, sérüléseikben. A használatra tervezett egykor hétköznapi tárgyakat Mark beemelte művészi világába, felsejlenek a relifeken. A ház, az otthon ősképe, a számára fontos helyek emléke szintén visszaköszönnek munkáin. A rétegek egymásra rakódása, feltárása ásatáshoz, archeológiai kutatáshoz hasonlít.
A kulcs és a ház, mint szimbólum gyakran megjelenik Anna Mark képein (Fotó/Forrás: Fábián Évi)
Ugyanazt máshogyan. Ez egy alapprobléma Márkus Anna művészetében. Egyszerű tárgyakkal, motívumokkal dolgozott, de képeit próbálta mindig máshogyan megoldani. Nem volt egy jó, végső megoldás, motívumai, témái visszatértek, de a festői vagy éppen szobrászi megoldások (színek, elhelyezés, árnyalatok, mintázat, vonalak futása, felület érdessége) folyamatosan változtak. Az emlékezés, a felidézés tevékenysége áll közel ahhoz, ahogyan Anna Mark dolgozott. Az emlék is mindig más lesz, amikor előhívjuk, az aktuális jelenünk is mindig benne van. Emberi alak soha nincs jelen reliefjein, a nyomai minduntalan.
Meleg színeihez, finom, magabiztos mégis törékeny vonalaihoz, változatos, pergő, szemcsés felületeihez az érzékiség felől közelíthetünk, míg az idő fogalmának megjelenése az árnyékokban, a rétegekben és a nyomhagyásban intellektusunkat dolgoztatja meg, az apró részletekben, szándékolt szabálytalanságokban pedig megláthatjuk a játékosságot, a humort.
A művésszel 2022-ben lapunk átfogó interjút is készített, amelyben egyebek közt 1956-ról, a francia fővárosban megtalált boldogságról, festői világlátásáról kérdeztük. A beszélgetés során saját motívumvilága kapcsán úgy fogalmazott:
Nem szeretek arról gondolkodni, hogy mi a lelki alapja egy képnek. Az nem érdekes. Vagy lát az ember valamit benne, vagy nem. Ez pedig a nézőtől és a műtől függ. És a kettő egymáshoz való viszonyától.
Anna Mark életművére folyamatos figyelem irányult, az utóbbi években Budapesten, Szentendrén, Párizsban nyíltak kiállításai. Munkáit neves francia, magyar és svájci intézmények őrzik, 2025-ben a Szépművészeti Múzeum vásárolt korai rajzaiból, a Rouen-i Musée des Beaux-Arts gyűjteményébe pedig egy reliefekből, festményekből, művészkönyvekből és rajzokból álló válogatás került. A Rouen-i múzeum 2026 novemberében nagyszabású retrospektív kiállítást rendez Anna Mark műveiből.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Anna Mark (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)
hírlevél
